Most már tudom, miért a sok virág

Azon a gyönyörű környéken, amit uralnak az akácfák, az almáskertek és ahol még termesztenek dohányt, ott lakik az én drága 88 éves nagymamám.
Kertjének hátsó kiskapuja közvetlenül egy rétre vezet, a rét közepén hatalmas fűzfa áll még ma is.

Azon a vidéken az emberek olyan kerítéssel veszik körbe telküket, amin a deszkák arasznyi távolra kerülnek egymástól, hogy teljes belátást kínálhassanak a kertre. És tulajdonképpen ez a lényeg.

Arrafelé mindenkinek fontos, hogy a kertje fulladásig tele legyen virágokkal. Terem ott zöldség, gyümölcs is, de az csak hátul, a ház mögött, kerítéssel elválasztott területen. Az előkertben, ott csak virág. Virágokat ültetnek a kerítés lábához kívülre, a járda mellé, sőt az árokpartra is. Minden hónapban van nyíló virág (jó, télen nemigazán), telis-tele velük az egész város.

Családunkban köztudott, hogy mamikánkat ez a kert tartja még ennyire egészségesen.

Azonban volt két dolog, amit sokáig nem értettem.

Az egyik, hogy – mivel lehajolni már nem tud – hogyan csinálja, hogy a kb. négyszáz négyzetméternyi kertje folyamatosan tele szépen gondozott virágokkal, mindig frissen kapált és soha egyetlen szál gaz (feléjük dudva) sincs benne.

A másik, hogy mi az az erő, ami arra hajtja, hogy már erőn felül, az ő korában, napi 8-9 órán keresztül kertészkedjen. Amint fonnyadni lát egy növényt, gondosan kiássa a gyökeréig, hogy kiderüljön, miért szenved? Egyik látogatásomkor is emiatt aggódott, majd megdöbbenten újságolta, hogy 25 pajor (cserebogár lárva) rágta a gyökerét, megszámolta.

Szóval, én nem értettem, miért nem választja néha inkább a békés üldögélést, rádiózást, miért kell mindig csak a kert, reggeltől estig?

Most megtudtam.

Azért nevelt mindig ennyi virágot, hogy a templomba vihesse.
Már évek óta nem tud elgyalogolni oda, a virágokat mégis termeszti. Most elviteti valakivel.

Az én drága nagymamám, aki fiatalkorában is annyira vallásos volt, hogy egyenesen apácának készült, még most is annyi küldetést érez a hite felé, hogy ilyen idősen képes minden percben azért dolgozni, hogy virágot küldhessen az oltárra.

Karfiolpalánta erkélyládában?

Az élet gyakran szórakoztató.

Anélkül is adódnak vicces helyzetek, hogy mi magunk gondoskodnánk róla.
Egyszerűen kínálja az élet, csak úgy, önzetlenül.


Történt egy nyári délután, ráérős, hétvégi nap, csörög a telefon. Felveszem:

- Tessék.
- Zsuzsikám te vagy? Mama vagyok.
- Ááá! Szia mama. Nagyon örülök, hogy hívsz, pont mostanában gondoltam rád.
- Zsuzsikám, anyukád elindult már?
- Honnan?
- Otthonról.
- Nem tudom (nem egy városban lakunk, úgyhogy nem látom). Hová megy?
- Ide hozzám. Mondta, hogy eljön a karfiolpalántákért.
- Karfiolpalántákért?
- Igen.
- Hová viszi?
- Haza. Mondta, hogy akar néhányat ültetni.
- Anya? (nem értem, erkélyládába??? emeleten lakik)
- Igen. Mondta, hogy eljön néhányért.
- Nem tudtam, hogy akar karfiolt ültetni.
- Kért tőlem.
- Elültetni?
- Igen.
- De hová akarja ültetni?
- Otthonra.
- Otthonra?
- Igen. A kertbe.
- Kertbe? Hová? (????nem is tudtam, hogy vett kertet.)
- Azt mondta, elfér még néhány palánta, majd ma elülteti.
- Anya? Nekem nem mondta, hogy ültetni akar...(és ekkor egyszer csak jön a gyanú árnyéka): Jó telefonszámot tetszett hívni?
- Hát ez nem az 123-123?
- Nem. Biztosan félrement, mert ez az 132-132.
- Jaj, bocsánat, nagyon sajnálom.
- Nincs baj, igazán nem tetszett zavarni.


Én tényleg Zsuzsi vagyok, ő pedig tényleg Mama. Neki van egy Zsuzsija, nekem van két Mamám, és az egyiknek tényleg minden évben van karfiolpalántája.

Egy percre összefésült minket a sors, vagy talán néhány pillanatra átcsúsztunk egy szomszédos dimenzióba? Ki tudja. Mindenesetre kedves volt.


És tulajdonképpen, miért ne teremne meg a karfiol az erkélyládában?

Hogyan kerülhet ki a virághagyma a földből?

Sokaknak gondot okoz, hogy a virághagymák némelyikét érdemes pár évente felszedni, pihentetni és újra elültetni, különválasztva a sarjhagymáktól.
Ezt szigorúan csak akkor szabad elvégezni, ha már a növény megerősödött az évek alatt, kinőtte és kimerítette táptalaját.




Előző bejegyzésemben írtam, miként lehet magokat veteményezni, most hát megírom, hogyan lehet a virághagymákat könnyedén kicsalogatni a földből. Nem kell azon töprengeni vagy tízéves ültetési térképet tanulmányozni, fotókat böngészni, hogy kitaláljuk, merre gurulgatott el a virághagyma a föld alatt, a folytonos kapálgatások közben.
(Ugye mindenki folyton kapál! Ne lezserkedjünk, bő termést várunk!)

Az persze egyértelmű, hogy ott, ahol vélhetően a virághagymáink vannak – óh, azok a hóvirágok, gyöngyikék, nárciszok, jácintok, tulipánok – nem engedjük játszani gyermekünket.

Azonban mikor kicsikénk már önállóan is eljátszadozik a kertben, - hagyhatjuk neki, hiszen a konyhából minden mozdulatát látjuk – kutató kíváncsiságának engedve, akár öt perc alatt is felszínre hozza az addig sötét rejtekükön nyugvó virághagymákat.

terepszemle

Felocsúdásunk után közösen ismét újra elültetjük, közben megbeszéljük, milyen jó az, hogy ott lakhatnak. Virághagyma újból a helyén, igaz a termés a következő évben satnya lesz, de majdcsak megkapaszkodik újból.
Kisgyerek gyarapodott természettudományi ismeretekkel, ennyi áldozatot tulajdonképpen meg is lehet hozni. Minden OK.

együttes visszaültetés

És akkor, másnap reggelre a kutya kikaparja az összes frissen visszaültetett, porhanyós földdel betakargatott virághagymát.
Gödör a virágoskertben, föld szerte szét a járdán. Virághagymák itt is, ott is vegyesen, spontán összevisszaságban.

a tettes fülön csípése, de ez a virágokon már nem segít

Na most, kertész legyen a talpán, aki ekkor kitalálja, hogy melyik hagyma milyen növényé?! És persze az eredeti helyére teljesen felesleges visszaültetni, mivel kutyus újból feltárja.

A fenti módszer virághagyma-állományunk frissítésére és a kert látványtervének megújítására kifejezetten ajánlott szülés előtt álló kismamáknak, valamint derékfájós nagymamáknak. Nagyon hatékony!!!!

Hogyan kerülhet a kapormag a földbe

Hogyan kerülhet a kapormag a földbe?

Piros ásóval.

Persze azért nem ennyire egyszerű. Ha bő termést várunk, elengedhetetlenül szükségesek bizonyos előkészületek: szakirodalmat tanulmányozni (1. kép), felmérni a kert fekvését, a napsugarak dőlésszögét. Megfigyelni a domborzati és talajviszonyokat (2. kép).

Ezután lehet kiválasztani a parcellát és ásni. A pirossal (3-4. kép). Ha elég mély a barázda beleszórni a magot (5. kép). Betakarni földdel, majd meglocsolni.

Most már lehet várni a bő termést.

Még valami:

Többnyire érdemes előtte megtrágyázni a földet. Elég évente, a vetési szezonok között. Nem írtam bele külön a listába, mert nálunk ez megoldott, a kerti mindenesünk (a rövid szőrű, foxi jellegű) buzgón, felkérés nélkül, gondosan - nehogy kimaradjon egy tenyérnyi terület sem -, folyamatosan elvégzi. Ráadásul friss, szerves anyaggal. Semmi műtrágya!