Technikai kelepce

Csinos Csiga ma következett volna, tudom.

Tegnap el is készült, szép is lett, csinos is, csak most mégsem tudom itt bemutatni. Fotója a fényképezőgépem memóriájában lapulgat, mert az akku lemerült, és csak hajnal 4-re töltődik fel, az meg ígyis-úgyis holnap.
Berakhatnám a mérgező virágos írásomat ide, de annak illusztrációja is (a csigához hasonlóan) fogságba esett.
Ugyanoda. A fényképező csapdába.

No, sebaj. Írok arról, amiről nem akartam, méghozzá a napi történésekről.

Vettünk ma egy verdát. Csak így, ilyen egyszerűen.

Egy régi vágy öltött testet benne, de eddig kellett rá várni. Igaz, nem valami modern, áramvonalas fazon, de ha egyszer erre esett a választás, akkor ezt kell tiszteletben tartani.
Most teljesültek a hozzájutás feltételei, úgyhogy óvoda után mentünk, megvettük.

Feltétel - egyben motiválás - az volt, hogy kisfiú visszaszerezze bátorságát az óvodai nagyon-meredek-lépcső megmászásában. Fölfelé még csak-csak, de lefelé borzasztóan félt. Valamikor, valamitől, néhány hete megijedhetett.

De ügyes volt, mára már leküzdötte túlzott félelmét, bemutatta a tudását reggel, érkezéskor. Bátorságpróba sikerült, jöhet a beígért verda.

Hogy mi kerül egy nyolc centis autón ezernyolcszázba, azt nem tudom.
Főleg, hogy az alján az van: China. Na jó, a China előtt: Disney Pixar. Tudom, hogy ez került annyiba.
Gyermekem már tavaly is nagyon akart egy ilyen mesehőst, de akkor sikerült rábeszélnem valami nagyobbra, ha olcsóbbra nem is. De most megérdemelte, napokon keresztül átkéredzkedett a szomszédba, ott van emeletre vezető lépcső, azon gyakorolt kitartóan.

Mivel a technika fintora ma megviccelt, így előre veszem a háztartást, és délután főzök, nem este. Kivételesen van ötletem, mit főzzek. Ma kukorica krémlevest készítek, másodiknak rakott tészta brokkolival, sonkával, sajttal.
Az egyik anyuka az óvodából minden nap a kiírt kétheti menü táblázatából merít ihletet. Igaza van.

Leves mindjárt kész, kifőtt a tészta, a sonka feldarabolva. Még egy kis besamel, az krémesebbé teszi a tésztás rakományomat.
Tej mintha nem akarna melegedni.
De lassan melegszik, már forrnia kellene.
Még mindig nem meleg.
Ááá. A-ha élmény.
Most már melegszik, meg kellett gyújtani alatta a gázt. A zöldség után elzártam. Amatőr hiba.

Minden kész. Csöng a telefon.
Egy bizonyos Zsuzsanna hívott a MIOK-tól, tanfolyamot kínált, mivel náluk végeztem néhány éve a virágkötészetet. Most pénztárgépkezelést tanulhatnék.
Mondtam neki, hogy én sohasem álmodoztam arról, hogy péntárosnő legyek.

Amíg beszélgettünk, bevillant agyamba a fogalom, hogy EU. Tapasztalatom alapján ez azt is jelenti, hogy már szinte semmihez sem nyúlhatok képesítés nélkül. Pénztárgéphez sem.
És a jövőben, ha majd talán lesz virágboltom, oda kötelező a pénztárgép. Ahhoz pedig a vizsga. Most pedig olcsón, összesen öt alkalommal, gyakorlat keretében megszerezhetném róla az okmányt.

Jaj, én mániákusan benevezek a tanfolyamokra.
Vigasztal, hogy a tudás hatalom.

Péntekig elég választ adni, de én már sejtem, mivel töltöm majd a közeljövőben 5 péntek délutánját.