Azoknak írom, akik értetlenül álltak a megnyíló - és kacajra egyáltalán nem ösztönző - csupa fehér oldal előtt, hogy végre sikeresen beágyaztam a videót az Immuntréning szabadon c. írásomhoz (bal oldalsáv, tartalomban). Jó szórakozást!
Még valami:
Újabb kopogtató koszorú fotókat raktam fel a galériába: www.galeria-viragkopogtato.blog.hu
2009. március 30., hétfő
2009. március 27., péntek
Tegnap megbocsájtottam
Mivel én sem vagyok már mai csirke, ahogy haladok az élettel, kezdem megtapasztalgatni, felfogni egy-egy szokás hatalmát.
Most nem arra gondolok, hogy milyen hasznos hajnali ötkor kelni minden nap (erről valószínű soha nem fogok írni, tapasztalatszerzés hiányában), hanem arról, hogy idővel megértem a mögöttes tartalmat, hogy pl. "fogadd őszinte részvétem" nem csak egy udvarias mondat.
Tegnap is megtapasztaltam valamit, amiről eddig is tudtam az eszemmel, hogy szükséges az egészséges élethez. A megbocsájtást. Azt a fajtát, ami felszabadít és amitől megkönnyebbültem.
Valakivel évek óta nehezteltünk egymásra. Azután tegnap váratlanul találkoztunk az utcán és olyan jó érzéssel beszélgettünk, kíváncsiak voltunk mi történt azóta másikkal.
Eltelt hat év, és közben a harag elszállt. Nem is kellett erről beszélnünk, mert bizonyára mindketten mostanra már magunkban megbocsájtottunk a másiknak.
Maradt a viszontlátás öröme és a lelki béke. Felszabadultság, hogy egyikünk sem cipeli azt a nehéz, sértett dühöt.
Most már tudom, hogy mit jelent az, hogy "bocsáss meg ellenségeidnek".
De azt is tudom, hogy ehhez idő kell.
Most nem arra gondolok, hogy milyen hasznos hajnali ötkor kelni minden nap (erről valószínű soha nem fogok írni, tapasztalatszerzés hiányában), hanem arról, hogy idővel megértem a mögöttes tartalmat, hogy pl. "fogadd őszinte részvétem" nem csak egy udvarias mondat.
Tegnap is megtapasztaltam valamit, amiről eddig is tudtam az eszemmel, hogy szükséges az egészséges élethez. A megbocsájtást. Azt a fajtát, ami felszabadít és amitől megkönnyebbültem.
Valakivel évek óta nehezteltünk egymásra. Azután tegnap váratlanul találkoztunk az utcán és olyan jó érzéssel beszélgettünk, kíváncsiak voltunk mi történt azóta másikkal.
Eltelt hat év, és közben a harag elszállt. Nem is kellett erről beszélnünk, mert bizonyára mindketten mostanra már magunkban megbocsájtottunk a másiknak.
Maradt a viszontlátás öröme és a lelki béke. Felszabadultság, hogy egyikünk sem cipeli azt a nehéz, sértett dühöt.
Most már tudom, hogy mit jelent az, hogy "bocsáss meg ellenségeidnek".
De azt is tudom, hogy ehhez idő kell.
2009. március 26., csütörtök
Repdeső muskátli
Egy gyereknek az a természetes, amibe belenő.
Varrónő gyerekének a tűpárna, asztalos gyerekének a gyalu, virágkötő gyerekének a virágnév.
Néhány éve nászajándékba adtunk egy baráti párnak egy viharlámpát. Vicces ajándéknak szántuk, ugye az élet viharai.... legyen, ami majd fényt mutat.
Kisfiú akkor volt három éves, nagyon foglalkoztatta ez a viharlámpa.
Hetekkel később is mindenféle kérdésekkel ostromolt bennünket a viharlámpa mibenlétét illetően. Egyik délután folyton kérdezgette tőlem, mi kell a viharlámpába. Mondtam mindent, ami szerintem kellhet, de AZT, amire kíváncsi volt, nem tudtam kitalálni.
Másnap örömmel újságolja, hogy:
"megtudtam apától, hogy mi kell a viharlámpába. Láng és petúnia!"
Másik:
Néhány napja, tartunk hazafelé, kisfiú a gyerekülésben a kerékpáron, mutogatja a feléledő apró rovarokat. Kérdezi láttam-e? Rutin válasz: igen, biztosan muslica volt. Pár perc múlva érünk a kapunkhoz, ott is repül valami apró fekete. Kisfiú felragyog: " ja tudom már, mi repült ott! Muskátli!"
Nincs szívem kijavítani, annyira tetszik.
Varrónő gyerekének a tűpárna, asztalos gyerekének a gyalu, virágkötő gyerekének a virágnév.
Néhány éve nászajándékba adtunk egy baráti párnak egy viharlámpát. Vicces ajándéknak szántuk, ugye az élet viharai.... legyen, ami majd fényt mutat.
Kisfiú akkor volt három éves, nagyon foglalkoztatta ez a viharlámpa.
Hetekkel később is mindenféle kérdésekkel ostromolt bennünket a viharlámpa mibenlétét illetően. Egyik délután folyton kérdezgette tőlem, mi kell a viharlámpába. Mondtam mindent, ami szerintem kellhet, de AZT, amire kíváncsi volt, nem tudtam kitalálni.
Másnap örömmel újságolja, hogy:
"megtudtam apától, hogy mi kell a viharlámpába. Láng és petúnia!"
Másik:
Néhány napja, tartunk hazafelé, kisfiú a gyerekülésben a kerékpáron, mutogatja a feléledő apró rovarokat. Kérdezi láttam-e? Rutin válasz: igen, biztosan muslica volt. Pár perc múlva érünk a kapunkhoz, ott is repül valami apró fekete. Kisfiú felragyog: " ja tudom már, mi repült ott! Muskátli!"
Nincs szívem kijavítani, annyira tetszik.
2009. március 25., szerda
Mivel tápláljuk a kisbabát?
Nagyon kedves ismerősömtől kaptam egy ajándékot akkor, amikor kisfiú megszületett, majdnem 5 éve. Bababnaplót.
Olyat, ami szép is volt, igényes is, jó is. Külön rublikába lehetett ragasztani a kicsi karszalagot, másikba a kis kék kórházi adatlapot. Minden oldalon idézet, útravaló, leginkább az anyukának, aki elsőként találkozik az új élethelyzetekkel.
Az egyik ilyen mondat nagyon bennem maradt, tulajdonképpen ezért írtam ezt a bejegyzést:
"A babákat a tej és a dicséret táplálja." (Charles és Mary Lamb)
u.i.:
Kaptam másik babanaplót is, még a kórházban, valamelyik biztosítótársaság helytartójától, vagy magától az államtól. Abban a rublikák ilyen tartalmakat kívántak megőrizni babaemlékként, mint: "Magyarország miniszterelnöke abban az évben, amikor megszülettem?".
Úgyhogy én azt a naplót felháborodottan hajítottam a sunyiba.
Olyat, ami szép is volt, igényes is, jó is. Külön rublikába lehetett ragasztani a kicsi karszalagot, másikba a kis kék kórházi adatlapot. Minden oldalon idézet, útravaló, leginkább az anyukának, aki elsőként találkozik az új élethelyzetekkel.
Az egyik ilyen mondat nagyon bennem maradt, tulajdonképpen ezért írtam ezt a bejegyzést:
"A babákat a tej és a dicséret táplálja." (Charles és Mary Lamb)
u.i.:
Kaptam másik babanaplót is, még a kórházban, valamelyik biztosítótársaság helytartójától, vagy magától az államtól. Abban a rublikák ilyen tartalmakat kívántak megőrizni babaemlékként, mint: "Magyarország miniszterelnöke abban az évben, amikor megszülettem?".
Úgyhogy én azt a naplót felháborodottan hajítottam a sunyiba.
2009. március 23., hétfő
Kocakertész
Ez a történet akkor jutott eszembe, amikor egyik kedves virtuális ismerősöm írta, hogy ő kocakertészkedik. Jó szó, nagyon jó.
Felötlött bennem egy vérbeli kocakertész emléke, akit nekem is szerencsém volt megpillantani, ámbár közvetlen ismeretséget nem kötöttünk, bizonyára nem is emlékezne rám, mert - úgy vélem - inkább ő hagyott másokban nyomokat és emléket.
Helyszín:
Városi kertes ház különös gonddal kezelt, kifejezetten megálmodott és megalkotott virágoskertje. A virágok elhelyezése geometrikus, szerkesztett alakzatokban történt, átcsoportosítás, átültetés, mértani vonalak áthelyezése, újraalkotása 4-5 hetente.
Városi kertszépségversenyen elért helyezett: első!!!
Kert hangulatát fokozó, virágok pompáját kiemelő, vagy éppen elnyomó (ez ízlés kérdése csupán) objektumok még: műgólya, másik műmadár, kerti-törpe család, mini Eiffel-torony, sóhajok hídja, mely mesterséges tavacska fölött díszítő jelleggel átível.
Ennyi nagyjából a kellék, de a történet egyik fontos szereplője az a tavacska.
A virágoskert a ház előtt volt, az utcáról látni lehetett. Az udvar hátulsó része gazdasági jellegű, zöldség és állattartásra berendezkedve.
Élt ott egy disznó. Egy koca, ő a másik - az igazi - főszereplő.
Történet:
Hogy, hogy nem, koca kiszabadult óljából. Mikor felfedezték udvari látogatásának nyomait, három - négy férfi megpróbálta visszaterelni a helyére. Kocának ez nem volt ínyére és megkezdődött a vad ámokfutás.
Disznó elől, üldözők mögötte. Disznó vadul menekül, gyorsan és fejvesztve. Átgázol a veteményesen, vészesen megközelíti a mini Öreg Hölgyet, és végigcsörtet a szabályos virágágyakon. Szorult helyzetében minden formát szétdúl. (Nem tudhatta, hogy az a város legszebb kertje!) Néhai virágpompák szabálytalanul, élettelenül, megcsúfítva, föld gyalázatosan összetaposva.
Bizonyára koca megizzadt, vagy eleve menekülési ösztönei által vezérelve, de végül kikötött a tavacskában. Mikor üldözői beérték, koca megpróbált továbbra is lábon menekülni, de mivel ezek a mesterséges tavak alulról fóliával béleltek, így némileg helyben futott és csak kaparászta a sekély dísztó fenekét.
Koca valahogy még élve visszakerült az ólba. Pompás kert hurrikán utáni állapotban, kertitörpék fekszenek, néhányan arccal előre, Öreg Hölgy pizzai ferde hatást mutat, tavacska leeresztve.
Koca kertészkedett.
A város első kertjének alkotója, egy középkorú hölgy ekkor nem volt otthon. Hogy mi történt akkor, mikor hazaérkezett, arról nincs tudomásom, de majd utánakérdezek...
Felötlött bennem egy vérbeli kocakertész emléke, akit nekem is szerencsém volt megpillantani, ámbár közvetlen ismeretséget nem kötöttünk, bizonyára nem is emlékezne rám, mert - úgy vélem - inkább ő hagyott másokban nyomokat és emléket.
Helyszín:
Városi kertes ház különös gonddal kezelt, kifejezetten megálmodott és megalkotott virágoskertje. A virágok elhelyezése geometrikus, szerkesztett alakzatokban történt, átcsoportosítás, átültetés, mértani vonalak áthelyezése, újraalkotása 4-5 hetente.
Városi kertszépségversenyen elért helyezett: első!!!
Kert hangulatát fokozó, virágok pompáját kiemelő, vagy éppen elnyomó (ez ízlés kérdése csupán) objektumok még: műgólya, másik műmadár, kerti-törpe család, mini Eiffel-torony, sóhajok hídja, mely mesterséges tavacska fölött díszítő jelleggel átível.
Ennyi nagyjából a kellék, de a történet egyik fontos szereplője az a tavacska.
A virágoskert a ház előtt volt, az utcáról látni lehetett. Az udvar hátulsó része gazdasági jellegű, zöldség és állattartásra berendezkedve.
Élt ott egy disznó. Egy koca, ő a másik - az igazi - főszereplő.
Történet:
Hogy, hogy nem, koca kiszabadult óljából. Mikor felfedezték udvari látogatásának nyomait, három - négy férfi megpróbálta visszaterelni a helyére. Kocának ez nem volt ínyére és megkezdődött a vad ámokfutás.
Disznó elől, üldözők mögötte. Disznó vadul menekül, gyorsan és fejvesztve. Átgázol a veteményesen, vészesen megközelíti a mini Öreg Hölgyet, és végigcsörtet a szabályos virágágyakon. Szorult helyzetében minden formát szétdúl. (Nem tudhatta, hogy az a város legszebb kertje!) Néhai virágpompák szabálytalanul, élettelenül, megcsúfítva, föld gyalázatosan összetaposva.
Bizonyára koca megizzadt, vagy eleve menekülési ösztönei által vezérelve, de végül kikötött a tavacskában. Mikor üldözői beérték, koca megpróbált továbbra is lábon menekülni, de mivel ezek a mesterséges tavak alulról fóliával béleltek, így némileg helyben futott és csak kaparászta a sekély dísztó fenekét.
Koca valahogy még élve visszakerült az ólba. Pompás kert hurrikán utáni állapotban, kertitörpék fekszenek, néhányan arccal előre, Öreg Hölgy pizzai ferde hatást mutat, tavacska leeresztve.
Koca kertészkedett.
A város első kertjének alkotója, egy középkorú hölgy ekkor nem volt otthon. Hogy mi történt akkor, mikor hazaérkezett, arról nincs tudomásom, de majd utánakérdezek...
2009. március 20., péntek
Utcára nyílik a kocsma ajtó...
Eszembe jutott egy történet, melyet régen hallottam a Petőfi Rádióban, akkor, amikor még kultúráról, beszélgetésekről szólt benne a napi adás - nagyon szerettem.
Egy regény részlete, ami most bevillant, pontosabban annak hangulata.
Történet: idősödő férfi - kinek kocsmája volt - minden nap hajnalban felkelt, felöltözött, majd még pirkadat előtt felkapcsolta házának kinti, utca felé irányuló lámpáját (egy csupasz villanykörtének képzelem). Felkapcsolta és várt.
Ez jelzés volt azoknak, akik arra jártak, ismerősök voltak, hogy íme, ébren vagyok, gyertek be. Akik értették bementek, leültek beszélgetni. Egy kupica mellett. Reggel az elsőt mindig ajándékba adta barátainak az öreg.
Fontos volt neki, hogy naponta rányissák az ajtót. A világítás jelezte, hogy bárki jöhet.
Most mi a jel arra, hogy bármikor betérhetünk egymáshoz akár egy szó lélekmelegítőre?
/Persze most nem az utcai talponállókat kívántam népszerűsíteni./
Egy regény részlete, ami most bevillant, pontosabban annak hangulata.
Történet: idősödő férfi - kinek kocsmája volt - minden nap hajnalban felkelt, felöltözött, majd még pirkadat előtt felkapcsolta házának kinti, utca felé irányuló lámpáját (egy csupasz villanykörtének képzelem). Felkapcsolta és várt.
Ez jelzés volt azoknak, akik arra jártak, ismerősök voltak, hogy íme, ébren vagyok, gyertek be. Akik értették bementek, leültek beszélgetni. Egy kupica mellett. Reggel az elsőt mindig ajándékba adta barátainak az öreg.
Fontos volt neki, hogy naponta rányissák az ajtót. A világítás jelezte, hogy bárki jöhet.
Most mi a jel arra, hogy bármikor betérhetünk egymáshoz akár egy szó lélekmelegítőre?
/Persze most nem az utcai talponállókat kívántam népszerűsíteni./
2009. március 14., szombat
A téma az utcán hever
Jó kis ismert mondás, az terjeng róla, hogy igaz.
Itt és most én is megerősítem ezt az állítást!! Tényleg az utcán hever, fizikai valójában is. Ma valóban megtapasztaltam. Tele van vele az utca.
Tavaszi Kerti Munkák, helyszín: a ház előtti kert (a járdán túl).
Hogy miért kényes kérdés a ház előtti kert?
Se szépnek, se jónak nem mondanám ezt a szórványt (lehet, hogy ilyen szó nem létezik, de most tényleg ez a helyes).
Ez a téma büdi és undorító és a ház előtti utcai kert tele volt vele.
Okozója néhány eb, felelőse a néhány kedves (?) gazda.
Ezek a kutyusok, kik a már szükségtelen végtermékeiket az utcai kertünkben helyezik el, bizonyára dédelgetett ölebek, a gazdik büszkeségei. Káprázat, hogy gazdik milyen üveges szemmel, póker arccal képesek maguk elé meredni és nem észrevenni azt, hogy büszkeségük éppen ürít. Más gondozott kertjébe.
Látom postaládákra kiírva: reklámújságot nem kérünk!!
Panaszolják, hogy ennek ellenére bedobálják azt a rengeteg papírt, .... hogy ez micsoda pazarlás.... miért van erre szükség? Csak a szemét mennyisége nő.
Nos, nekem lenne egy praktikus ötletem, ami sokaknak javára válhat: ha ezek a reklámújságok úgyis ingyen vannak, úgyis feleslegesek, úgyis szemétbe kerülnek egyből, akkor mi lenne, ha a kutyuska sétáltatásakor magunkkal vinnénk 1-2 összehajtogatott példányt, amit az akció kezdetét megelőzően gyorsan a kedvenc popija alá csúsztatnánk, azután az egészet a kukába????!!!!
Felesleges papír újrahasznosítva, gyűjtőzacskóra nem kell költeni, potyadék nem kerül a kertbe.
Elfantáziáltam arról, hogy a gazdik akkor is ilyen ártatlan tekintettel merednének a semmibe - a névjegyek elhelyezésének pillanatában -, ha azt a saját lakásuknak szobájában, a cserepes virágok közé tenné a kedvenc??
Elhessentettem a képet, mivel ez nem lehet összehasonlítható szituáció, mert oda csak egy kutyuska végezné dolgát, arról is tudhatná a lakástulajdonos, hogy ki a gazdi.
Itt és most én is megerősítem ezt az állítást!! Tényleg az utcán hever, fizikai valójában is. Ma valóban megtapasztaltam. Tele van vele az utca.
Tavaszi Kerti Munkák, helyszín: a ház előtti kert (a járdán túl).
Hogy miért kényes kérdés a ház előtti kert?
- Ha szép virágok díszítik: azok éjszaka hirtelen eltűnnek.
- Ha gondozatlan, csúnya a kert: a járókelőknek megvan a véleménye a trehány tulajról.
- Ha derékig ér a gaz: jöhet a hatóság figyelmeztetni, hogy rendben tartani az ingatlan tulajdonosának felelőssége, amennyiben .... napon belül nem teszi, úgy .... bírság.
- Ha rendelek egy kupac sódert és csak másnap vagy harmadnap lapátolom be az udvarra (nem én, hanem a férj), akkor jön a pecsétes papír, mert közterületen tároltam. (Ha tárolok, nem az enyém; ha gazos, akkor az enyém. )
Se szépnek, se jónak nem mondanám ezt a szórványt (lehet, hogy ilyen szó nem létezik, de most tényleg ez a helyes).
Ez a téma büdi és undorító és a ház előtti utcai kert tele volt vele.
Okozója néhány eb, felelőse a néhány kedves (?) gazda.
Ezek a kutyusok, kik a már szükségtelen végtermékeiket az utcai kertünkben helyezik el, bizonyára dédelgetett ölebek, a gazdik büszkeségei. Káprázat, hogy gazdik milyen üveges szemmel, póker arccal képesek maguk elé meredni és nem észrevenni azt, hogy büszkeségük éppen ürít. Más gondozott kertjébe.
Látom postaládákra kiírva: reklámújságot nem kérünk!!
Panaszolják, hogy ennek ellenére bedobálják azt a rengeteg papírt, .... hogy ez micsoda pazarlás.... miért van erre szükség? Csak a szemét mennyisége nő.
Nos, nekem lenne egy praktikus ötletem, ami sokaknak javára válhat: ha ezek a reklámújságok úgyis ingyen vannak, úgyis feleslegesek, úgyis szemétbe kerülnek egyből, akkor mi lenne, ha a kutyuska sétáltatásakor magunkkal vinnénk 1-2 összehajtogatott példányt, amit az akció kezdetét megelőzően gyorsan a kedvenc popija alá csúsztatnánk, azután az egészet a kukába????!!!!
Felesleges papír újrahasznosítva, gyűjtőzacskóra nem kell költeni, potyadék nem kerül a kertbe.
Elfantáziáltam arról, hogy a gazdik akkor is ilyen ártatlan tekintettel merednének a semmibe - a névjegyek elhelyezésének pillanatában -, ha azt a saját lakásuknak szobájában, a cserepes virágok közé tenné a kedvenc??
Elhessentettem a képet, mivel ez nem lehet összehasonlítható szituáció, mert oda csak egy kutyuska végezné dolgát, arról is tudhatná a lakástulajdonos, hogy ki a gazdi.
2009. március 12., csütörtök
Pillantás a jóból
Na igen, tudom nagyképűségnek tűnik a saját munkámat egyszerűen "a jónak" titulálni.
Tulajdonképpen nem is ez volt az eredeti szándékom, csak felidéződött bennem ez a csokor, amit Ildikó napra kötöttem és rögtön utána ez: "egy szippantás a jóból...".
Szippantanivalót nem tudok küldeni virtuálisan, pillantanivalót viszont igen. Úgyhogy a nagyképűség csak látszat, igazából csupán szócsere történt! :)
Egyértelműen látható, milyen illatos bokréta, mivel jácintból, fréziából, rózsából készült és az eucaliptusnak is egész mámoros illata van a zöldek között.
Készítettem még sok húsvéti kopogtató koszorút is, azt a galériában tudjátok megtekinteni. Klikk ide!
Illatos tavaszi napot kívánok!
Tulajdonképpen nem is ez volt az eredeti szándékom, csak felidéződött bennem ez a csokor, amit Ildikó napra kötöttem és rögtön utána ez: "egy szippantás a jóból...".
Szippantanivalót nem tudok küldeni virtuálisan, pillantanivalót viszont igen. Úgyhogy a nagyképűség csak látszat, igazából csupán szócsere történt! :)
Egyértelműen látható, milyen illatos bokréta, mivel jácintból, fréziából, rózsából készült és az eucaliptusnak is egész mámoros illata van a zöldek között.
Készítettem még sok húsvéti kopogtató koszorút is, azt a galériában tudjátok megtekinteni. Klikk ide!
Illatos tavaszi napot kívánok!
2009. március 11., szerda
Padlóváza keringő
Kisfiú áll a nappaliban, keringőzik a mellkasáig érő padlóvázával.
Megáll, nekem szegezi a kérdést: Anya, akkor ez mi is? Vécékefe?
(No comment!)
Megáll, nekem szegezi a kérdést: Anya, akkor ez mi is? Vécékefe?
(No comment!)
2009. március 10., kedd
Immuntréning szabadon
Mindenki számára elérhető, megfizethető terápiát szeretnék most bemutatni.
Nem kell megijedni, semmi termékbemutató, semmi rátukmálós feliratkozás,
semmi kattints ide vagy oda, semmi válaszborítékért tájékoztatás.
Itt most tényleg ingyen, tényleg mindenkinek, nyíltan elárulom az immunrendszer tuti karbantartási receptjét: TESSÉK MOSOLYOGNI!!!! (vagy röhögni, őszintén, szívből)
Mosolyogni, de mégis min?
Egyszerűen gondoljunk csak bele, úgyis akad valami kedves, mosolyogni való emlékünk. Egy vidám film, egy oltári buli; esetleg az örök emlékű úttörő táborok, ahol táborzáráskor a színházi bohózatokat megszégyenítő amatőr színészi produkciók születtek.
Mosolyogni? Jó, de mégis hányszor?
Naponta legalább egyszer, de lehet többször is!
Van ennek egyáltalán értelme?
Íme néhány érv:
A többieknek szórakozás céljából ajánlom.
Nos, most hogy érezzük magunkat?
Nem kell megijedni, semmi termékbemutató, semmi rátukmálós feliratkozás,
semmi kattints ide vagy oda, semmi válaszborítékért tájékoztatás.
Itt most tényleg ingyen, tényleg mindenkinek, nyíltan elárulom az immunrendszer tuti karbantartási receptjét: TESSÉK MOSOLYOGNI!!!! (vagy röhögni, őszintén, szívből)
Mosolyogni, de mégis min?
Egyszerűen gondoljunk csak bele, úgyis akad valami kedves, mosolyogni való emlékünk. Egy vidám film, egy oltári buli; esetleg az örök emlékű úttörő táborok, ahol táborzáráskor a színházi bohózatokat megszégyenítő amatőr színészi produkciók születtek.
Mosolyogni? Jó, de mégis hányszor?
Naponta legalább egyszer, de lehet többször is!
Van ennek egyáltalán értelme?
Íme néhány érv:
- ami látható: egy arc - legyen fiatal vagy idősebb, vékony vagy pufók -, mindenképpen szebb felfelé görbülő szájjal, mint lefelé konyulóval.
- ha szánkat mosolyra görbítjük, szemünk hirtelen csillogóvá válik és (ezt főleg hajadonok figyelmébe ajánlom!!) a fény odavonzza a tekintetet!
- az optimisták szervezete ellenállóbb a pesszimistákénál, valamint nagy adag betaendorfin-hormont termel és kevesebb adneralint. Az előbbi erősíti, a második gyengíti az immunrendszert.
- a derűs emberek nagy eséllyel megvédhetik magukat a pszichoszomatikus betegségek káros hatásaitól.
A többieknek szórakozás céljából ajánlom.
Nos, most hogy érezzük magunkat?
2009. március 8., vasárnap
Rám kiáltott: mosolyogj!
Hát ez egy szomorkás történet.
Kedves barátnőm anyukája tavaly váratlanul meghalt. Mivel én is gyakran találkoztam vele, ez a hirtelen elvesztés borzasztóan megrázott. Nagyon fájt.
A temetésre az akkori munkahelyemről kéredzkedtem el, majd visszamentem a munkát befejezni. A főnököm átküldött a szomszédos irodába, hogy egy nagy címletű bankjegyet próbáljak felváltatni. A szomszédban egy táplálékkiegészítőket forgalmazó cég (FLP) székhelye volt. Várnom kellett a pénztár mellett és én közben szomorúan próbáltam küzdeni könnyeimmel, a temetés nem könnyített a fájdalmon, inkább csak fokozta.
Ekkor ért fel a lépcsőn a cég egyik sikeres kollégája, egy hölgy, akit nem ismertem és rámkiáltott: mosolyogj!
Biztos látta, milyen reménytelen képpel és meggyötörten állok ott.
Könnyben úszó szemmel rámosolyogtam, vagyis próbáltam.
Sokszor eszembe jut ez a szó azóta: mosolyogj!
Igaza van. Nekünk is mosolyogni kell.
Persze időnként sírnunk is lehet, hiszen a fájdalomnak a könny szent joga.
Nem mondtam neki, hogy temetésről jövök, mert akkor jó volt valakin látni, hogy boldog és elégedett.
Ezért kell mosolyogni.
Mert nekünk is jót tesz és másoknak is javukra válik boldog és elégedett embert látni.
Különben is, ingyen van...
Kedves barátnőm anyukája tavaly váratlanul meghalt. Mivel én is gyakran találkoztam vele, ez a hirtelen elvesztés borzasztóan megrázott. Nagyon fájt.
A temetésre az akkori munkahelyemről kéredzkedtem el, majd visszamentem a munkát befejezni. A főnököm átküldött a szomszédos irodába, hogy egy nagy címletű bankjegyet próbáljak felváltatni. A szomszédban egy táplálékkiegészítőket forgalmazó cég (FLP) székhelye volt. Várnom kellett a pénztár mellett és én közben szomorúan próbáltam küzdeni könnyeimmel, a temetés nem könnyített a fájdalmon, inkább csak fokozta.
Ekkor ért fel a lépcsőn a cég egyik sikeres kollégája, egy hölgy, akit nem ismertem és rámkiáltott: mosolyogj!
Biztos látta, milyen reménytelen képpel és meggyötörten állok ott.
Könnyben úszó szemmel rámosolyogtam, vagyis próbáltam.
Sokszor eszembe jut ez a szó azóta: mosolyogj!
Igaza van. Nekünk is mosolyogni kell.
Persze időnként sírnunk is lehet, hiszen a fájdalomnak a könny szent joga.
Nem mondtam neki, hogy temetésről jövök, mert akkor jó volt valakin látni, hogy boldog és elégedett.
Ezért kell mosolyogni.
Mert nekünk is jót tesz és másoknak is javukra válik boldog és elégedett embert látni.
Különben is, ingyen van...
2009. március 7., szombat
Gondoltam, most kellene ütni
vagy csapni. Ütöttem.
Két tenyeremet össze, de a cél továbbcikázott.
Jogos tulajdonunk védelmének érdekében vagyok kénytelen már kora tavasszal gyilkolászni. Nyamvadt molylepke.
Most, március első hetében előkerül és itt szálldos a konyhában.
Kisfiú vette észre, mondta is: várj anya, hagyjad, majd én! Ezután ugrált és összecsapkodta tenyerét a levegőben. Úgy 130 cm magasan. A moly mindeközben 220 cm-en (egy másik légifolyosón), a veszélyt nem sejtve, zavartalanul továbblibegett.
Megúszta. Az én tenyereimet is. Akkor.
De utána már nem (most lapos a padlón).
Nehéz elhitetnem magammal, hogy ennyire brutális vagyok egy élőlénnyel, de néhány éves tapasztalás után úgy gondoltam, hogy nekem ide ne petézzen. Menjen a mezőre.
Már szelídebb módszereimet is bevetettem, ha valaki nem tud róla ide kattinthat!
Komolyan, ezekkel a finomkodás mit sem ér.
Két tenyeremet össze, de a cél továbbcikázott.
Jogos tulajdonunk védelmének érdekében vagyok kénytelen már kora tavasszal gyilkolászni. Nyamvadt molylepke.
Most, március első hetében előkerül és itt szálldos a konyhában.
Kisfiú vette észre, mondta is: várj anya, hagyjad, majd én! Ezután ugrált és összecsapkodta tenyerét a levegőben. Úgy 130 cm magasan. A moly mindeközben 220 cm-en (egy másik légifolyosón), a veszélyt nem sejtve, zavartalanul továbblibegett.
Megúszta. Az én tenyereimet is. Akkor.
De utána már nem (most lapos a padlón).
Nehéz elhitetnem magammal, hogy ennyire brutális vagyok egy élőlénnyel, de néhány éves tapasztalás után úgy gondoltam, hogy nekem ide ne petézzen. Menjen a mezőre.
Már szelídebb módszereimet is bevetettem, ha valaki nem tud róla ide kattinthat!
Komolyan, ezekkel a finomkodás mit sem ér.
2009. március 5., csütörtök
Ma tetszést arattam, amit nagyon köszönök!
Éljen, éljen, ma a munkám több embernek is megtetszett!
Délelőtt nőnapi csokrokat kötöttem egy üzletben, amire a tulajdonos mondta, hogy ez valóban nagyon a kezemre áll. (Főleg a kerek bokréták, így előnyben vagyok a menyasszonyi csokrok terén:))
A másik nagy örömhír, hogy fogadott ez Első Kedves Hozzászólás itthon délután, ebben a blogban. Nagyon köszönöm Zsóka!!! (balra a tartalomban, az "Előkerült a kis csinos" cikk végén)
u.i.: a következő hozzászólások már rögtön láthatóak lesznek, mert kivettem a moderációs szűrést, ami arra volt hivatott, hogy csak az a hozzászólás látszódjon, amit előtte e-mailben megkapok és engedélyezek. De ide úgyis csak jószándékú, kedves emberek írnak, úgyhogy szabad a vásár.
A nem kedvesekkel majd utólag elbánok!!!
Délelőtt nőnapi csokrokat kötöttem egy üzletben, amire a tulajdonos mondta, hogy ez valóban nagyon a kezemre áll. (Főleg a kerek bokréták, így előnyben vagyok a menyasszonyi csokrok terén:))
A másik nagy örömhír, hogy fogadott ez Első Kedves Hozzászólás itthon délután, ebben a blogban. Nagyon köszönöm Zsóka!!! (balra a tartalomban, az "Előkerült a kis csinos" cikk végén)
u.i.: a következő hozzászólások már rögtön láthatóak lesznek, mert kivettem a moderációs szűrést, ami arra volt hivatott, hogy csak az a hozzászólás látszódjon, amit előtte e-mailben megkapok és engedélyezek. De ide úgyis csak jószándékú, kedves emberek írnak, úgyhogy szabad a vásár.
A nem kedvesekkel majd utólag elbánok!!!
2009. március 4., szerda
Mentőhelikopter
A mi városunkban, Szegeden gyakran leszáll a mentőhelikopter.
Az Új Klinikánál van a leszállóhely és mivel közel lakunk, így állandóan hallom amikor érkezik és amikor továbbmegy.
Belegondolok, milyen nagy dolog ez a szervezettség, amikor nagy a baj, amikor segítség kell, amikor gyorsan kell, akkor itt a helikopter. Összeszorul a szívem, amikor hallom, mert arra gondolok, most valaki nagyon nagy bajban van.
Főleg olyan napok után sokkoló, amikor egyik délelőtt leszáll a gép, néhány perc múlva már újból a levegőben, észrevehetően gyorsabban felszáll mint máskor, kisebb kerülővel, sürgősen fordul rá a Budapest felé vezető folyosóra. Azután este hallani a hírekben, másnap olvasni az újságban, hogy Pénzes Henriettával milyen borzasztó tragédia történt. Őt vitte nagyon sietősen akkor a helikopter.
Volt olyan hajnal, hogy négyszer is fordult, biztosan balesetből mentett.
Milyen jó, hogy repülhet és segíthet. Milyen jó, hogy emberek életét menti, új szívet hozhatott egy újszülött kislány édesanyjának, kinek állapota már azt sem engedte, hogy levegőben szállítsák.
Ma is érkezett a helikopter, úgy tíz perc múlva továbbment.
Tegnap is.
Az Új Klinikánál van a leszállóhely és mivel közel lakunk, így állandóan hallom amikor érkezik és amikor továbbmegy.
Belegondolok, milyen nagy dolog ez a szervezettség, amikor nagy a baj, amikor segítség kell, amikor gyorsan kell, akkor itt a helikopter. Összeszorul a szívem, amikor hallom, mert arra gondolok, most valaki nagyon nagy bajban van.
Főleg olyan napok után sokkoló, amikor egyik délelőtt leszáll a gép, néhány perc múlva már újból a levegőben, észrevehetően gyorsabban felszáll mint máskor, kisebb kerülővel, sürgősen fordul rá a Budapest felé vezető folyosóra. Azután este hallani a hírekben, másnap olvasni az újságban, hogy Pénzes Henriettával milyen borzasztó tragédia történt. Őt vitte nagyon sietősen akkor a helikopter.
Volt olyan hajnal, hogy négyszer is fordult, biztosan balesetből mentett.
Milyen jó, hogy repülhet és segíthet. Milyen jó, hogy emberek életét menti, új szívet hozhatott egy újszülött kislány édesanyjának, kinek állapota már azt sem engedte, hogy levegőben szállítsák.
Ma is érkezett a helikopter, úgy tíz perc múlva továbbment.
Tegnap is.
2009. március 2., hétfő
Hercegnők útra keltek
Nekem fiam van, így aztán több fényévnyi lemaradással szembesülök a rózsaszín ajándékozás világában.
Gyanítom, hogy hátrányomat csak oly módon hozhatnám be, ha a sors megajándékozna még egy kislánnyal is, így az alapokról elindulva fokozatosan én is belenőnék a jelen lányos játékaiba. Annyi rálátásom még maradt, hogy a fő divatszín, az örök, a változatlan rózsaszín.
Bámulom, mikor családom anyukái végigdarálják a Hercegnők nevét, származását és titulusát. Én csak annyit tudtam, hogy van Hófehérke, van Ariel (igaz, az ő rajzfilmes születésekor én már főiskolás voltam), továbbá Csipkerózsika is létezik a mesékben. De hogy ők rokonságban vannak és hercegnői közösséget alkotnak, az teljes újdonság volt.
Azután ott vannak még a Pónik kiterjedt családjukkal, számomra feltérképezetlenül.
Eme szövevényes rózsaszín, csillogó mesehősök láttán gondolom azt, hogy ezt egy mami csak akkor képes elsajátítani, ha kislánykával együtt belenő.
Számomra tiszta sor az összes Verda, Thomas, a tucanyi tuningolt ugrórugós, na és persze a legfrissebb felfedezés: Wall-E.
Kevéske hercegnős tudásomat bevetve elkészítettem néhány faliképet Róluk. Útjukra bocsájtottam őket kereskedelmi útvesztőjükbe, majdcsak rájuk találnak bűbájos rajongóik.
További gyerekszobai képeket a galériában találhattok.
Gyanítom, hogy hátrányomat csak oly módon hozhatnám be, ha a sors megajándékozna még egy kislánnyal is, így az alapokról elindulva fokozatosan én is belenőnék a jelen lányos játékaiba. Annyi rálátásom még maradt, hogy a fő divatszín, az örök, a változatlan rózsaszín.
Bámulom, mikor családom anyukái végigdarálják a Hercegnők nevét, származását és titulusát. Én csak annyit tudtam, hogy van Hófehérke, van Ariel (igaz, az ő rajzfilmes születésekor én már főiskolás voltam), továbbá Csipkerózsika is létezik a mesékben. De hogy ők rokonságban vannak és hercegnői közösséget alkotnak, az teljes újdonság volt.
Azután ott vannak még a Pónik kiterjedt családjukkal, számomra feltérképezetlenül.
Eme szövevényes rózsaszín, csillogó mesehősök láttán gondolom azt, hogy ezt egy mami csak akkor képes elsajátítani, ha kislánykával együtt belenő.
Számomra tiszta sor az összes Verda, Thomas, a tucanyi tuningolt ugrórugós, na és persze a legfrissebb felfedezés: Wall-E.
Kevéske hercegnős tudásomat bevetve elkészítettem néhány faliképet Róluk. Útjukra bocsájtottam őket kereskedelmi útvesztőjükbe, majdcsak rájuk találnak bűbájos rajongóik.
További gyerekszobai képeket a galériában találhattok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
