2009. november 1., vasárnap

Misztikus dolgok, misztikus dolgok

Mindenszentek napja. Kavarog a lelkem.
Frissen gyászolok, hirtelen egy gyertyával több kerül a sírra és - emlékezésképpen - ma az asztalomra.
Nagymamám, ki minden évben gondosan ápolgatta, védte, óvta nevelgette Mindenszentekre krizantémjait (a bizonyos nagyvirágú turnert), hogy a templomot november első napján feldíszíthesse vele; ma, Mindenszentek hajnalán végleg itthagyott bennünket.

Tudom, hogy mindannyian egyszer meghalunk, tudom, hogy már a kilencvenedik évében járt, tudom, hogy most boldog az Ő imádott Istene mellett, de azért nagyon fájdalmas a gyász.

Kisfiúnak ma az esti meseolvasás előtt odaadtam egy tenyérnyi bibliát, amit egy imádságos könyvvel együtt vettem le a polcról. Az imádságos könyvet a ma elvesztett Mamikánktól kaptam még vagy egy évtizede.
Ma elővettem, belelapoztam, kisfiúnak közben az apró bibliát adtam.

Olvasok ott, ahol kinyílt, vigaszra várva.
Olvasok, közben hallok valamit, amit kisfiú csendben duruzsol.
Figyelem, tényleg az amit hallani vélek? ....... "misztikus dolgok, misztikus dolgok..."
Pörgeti a biblia lapjait, közben kántálja öt évesen: misztikus dolgok, misztikus dolgok...

Kérdezem, mit mondasz, milyen dolgok?
Válaszolja: misztikus.
Kérdezem: hol hallottad ezt a szót, honnan tudod?
Mondja: Sehol, csak úgy mondom. Misztikus dolgok....

Sajnos nyáron nagynénémet is temettük. Mikor meghalt, azt követő a percben a falon lévő kicsi Mária kép ráesett.

Misztikus dolgok, misztikus dolgok...

Szentéletű, Istent imádó Nagymamám Mindenszentek napján, a szentek mindegyikének ünnepén halt meg. Édes unokatestvérem mondta, hogy a temetésekor is mindenhol virágok lesznek, mert a temetők ilyenkor telis-tele vannak szép fehér virággal, amiket egész életében szeretett.

Misztikus dolgok, misztikus dolgok...