Ez a történet akkor jutott eszembe, amikor egyik kedves virtuális ismerősöm írta, hogy ő kocakertészkedik. Jó szó, nagyon jó.
Felötlött bennem egy vérbeli kocakertész emléke, akit nekem is szerencsém volt megpillantani, ámbár közvetlen ismeretséget nem kötöttünk, bizonyára nem is emlékezne rám, mert - úgy vélem - inkább ő hagyott másokban nyomokat és emléket.
Helyszín:
Városi kertes ház különös gonddal kezelt, kifejezetten megálmodott és megalkotott virágoskertje. A virágok elhelyezése geometrikus, szerkesztett alakzatokban történt, átcsoportosítás, átültetés, mértani vonalak áthelyezése, újraalkotása 4-5 hetente.
Városi kertszépségversenyen elért helyezett: első!!!
Kert hangulatát fokozó, virágok pompáját kiemelő, vagy éppen elnyomó (ez ízlés kérdése csupán) objektumok még: műgólya, másik műmadár, kerti-törpe család, mini Eiffel-torony, sóhajok hídja, mely mesterséges tavacska fölött díszítő jelleggel átível.
Ennyi nagyjából a kellék, de a történet egyik fontos szereplője az a tavacska.
A virágoskert a ház előtt volt, az utcáról látni lehetett. Az udvar hátulsó része gazdasági jellegű, zöldség és állattartásra berendezkedve.
Élt ott egy disznó. Egy koca, ő a másik - az igazi - főszereplő.
Történet:
Hogy, hogy nem, koca kiszabadult óljából. Mikor felfedezték udvari látogatásának nyomait, három - négy férfi megpróbálta visszaterelni a helyére. Kocának ez nem volt ínyére és megkezdődött a vad ámokfutás.
Disznó elől, üldözők mögötte. Disznó vadul menekül, gyorsan és fejvesztve. Átgázol a veteményesen, vészesen megközelíti a mini Öreg Hölgyet, és végigcsörtet a szabályos virágágyakon. Szorult helyzetében minden formát szétdúl. (Nem tudhatta, hogy az a város legszebb kertje!) Néhai virágpompák szabálytalanul, élettelenül, megcsúfítva, föld gyalázatosan összetaposva.
Bizonyára koca megizzadt, vagy eleve menekülési ösztönei által vezérelve, de végül kikötött a tavacskában. Mikor üldözői beérték, koca megpróbált továbbra is lábon menekülni, de mivel ezek a mesterséges tavak alulról fóliával béleltek, így némileg helyben futott és csak kaparászta a sekély dísztó fenekét.
Koca valahogy még élve visszakerült az ólba. Pompás kert hurrikán utáni állapotban, kertitörpék fekszenek, néhányan arccal előre, Öreg Hölgy pizzai ferde hatást mutat, tavacska leeresztve.
Koca kertészkedett.
A város első kertjének alkotója, egy középkorú hölgy ekkor nem volt otthon. Hogy mi történt akkor, mikor hazaérkezett, arról nincs tudomásom, de majd utánakérdezek...
2009. március 23., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése