Három is - apró is - lila is - vad is

Mégis annyira tetszett.
Kisfiútól kaptam ezt a három szál virágot egy tóparti sétán.


Úgy tűnik, van némi hajlama a gyűjtögetésre. Vajon kitől örökölhette?


Ráközelítve a zsákmányra:

Mágikus vonzalmam

Már régebb óta mágikusan vonzódom Nigella falatozójához.
Természetesen a sorozat minden részét felvettem videóra - anno - és ez a gyűjtemény csodás recept rossz, borúlátó hangulat elűzésére.

De a ma esti felfedezésem is káprázatos volt.

Az történt, hogy nézegettem mások blogjait, már kigyűjtöttem magamnak néhány kedvencet, mert pl. jól írnak, vagy mert nagyon jók szakmailag, vagy esetleg szemet gyönyörködtető megoldásokat, fotókat használnak.

Így érkeztem - néhány blogon keresztül szörfölgetve - egy kulináris csodára, ami tele van pazar képekkel és hangulatos írásokkal.
És innentől kezdve nem volt megállás.
Rátaláltam rengeteg életvidám és jókedvvel teli emberre, akik szeretnek élni, szeretnek főzni, enni és tele vannak energiával.

Bárki megtalálhatja őket, az én mai felfedezettem (klikk ide) blogján keresztül.
(Remélem nem bánja, hogy belinkeltem, majd ha reklamál, esetleg kiveszem a linket:))

Lila szépségem

Tegnap készítettem ezt a szemtelenül romantikus, cseppet sem diszkrét, ellenben finoman elegáns kopogtató koszorút.
Bárki ajtajára ajánlatos, időtálló, évszakoktól független lakásdísz.

(a képre kattintva élesebben láthatod)

És persze nagyon lila. És nagyon hortenzia.
Hogy hogyan készült, azt a galériámban(katt ide) írtam le.

Ha már egyszer nyár

Már csak 12 nap van hátra a nyárból, de ki érdekel, hiszen még süt a nap!!!

Fenyőerdő koronáján sétáltam

Soha nem gondoltam volna, hogy egy egész erdőnyi fenyőfa koronáján keresztül fogok gázolni, - bármily szúrós élmény volt is.

Tavaly egy kirándulás során rátaláltunk egy príma toboz-lelőhelyre, egy szép fenyőerdőre, ahonnan egy valamirevaló virágkötő begyűjtheti az őszre szükséges toboz-mennyiségét.

Vártuk a tavaszt, hogy a tobozok már a földre hulljanak, ezért egy meleg májusi napon beültünk az autóba, majd háromnegyed óra múlva megérkeztünk a helyszínre.

Az erdőbe kellett volna érkeznünk, de nem találtuk.
Főút stimmel, bekötőút stimmel, homokdombok megvannak, az erdőnek is itt kellene valahol lennie...., idegenül hat az útmenti fakó, száraz, idomtalan bozótos, ami mellett haladunk.


Ekkor férj felocsúdik: kivágták az erdőt.

Morbid: utazunk negyven kilométert, biztosra menve egy csomagtartónyi kellék beszerzésére egy kellemes családi kirándulás keretében, és valóban az erdőt, melyről a tobozaim lepotyogtak volna, már hónapokkal előtte kivágták.

A fák lombkoronája méltatlanul földre taszítva, törzsük kitermelve. Tobozok a tűvé aszalódott levelek között összeroncsolódva.

Nem kell rosszra gondolni, valószínűleg nem történt bűncselekmény, egyszerűen a tulajdonos hasznosította a hasznosíthatót, és az öreg erdeje helyett újat telepít.

Leltár: használható toboz csak néhány darab, holdbéli helyszínen tett séta 1 óra, különös családi kirándulás 1 délután.

Emlékezetes és érdekes élmény volt, valaki azonban ennél többet is elkönyvelhet, íme:



Nem ment kárba a mosópor.