Az történt ugyanis, hogy az én legújabban kapott nagy családom, a gyermekem óvodája, élén kedvenc óvónőimmel és szintén kedvenc dajkanénikkel változáson megy át.
Jó, tudom, hogy minden és mindenki változik, de az egyik kedvenc, az aranykezű dajkanénink nyugdíjba megy. Ennek senki sem tudott örülni.
Egész évben próbáltam mindenféle csábító mondatokkal maradásra bírni, de a törvény az törvény, mindennek vége lesz egyszer - mondta ő. (persze, Neki eszébe sem jutott átvakarászni a születési dátumát a személyiben - sajnos :)
Említettem, hogy aranykeze van. A kreatívkodás minden válfaját - beleértve az legújabb, trendi kézműveskedéseket is - képes pillanatok alatt tökéletes színvonalon elkészíteni.
Ilyen búcsúra készülve az ember szeretne ajándékkal kedveskedni, de most a huszadik pohárkészlettel? Vagy vázával? Vagy mégis mivel, ami nem egy újabb porfogót képviselne lakásában?
És akkor eszembe jutott az, amiről tudtam, hogy kevés van neki. Olyan "füles" mappából, amibe a sablonjait tartja. Egyszer nagyon megörült egy nagy kötegnek, amit az óvodába bevittünk.
Úgyhogy ajándékba elkésztettem neki ezt a sablontartó mappát:
Ilyen kívülről:
Ilyen belülről (ezt kisfiú rajzolta):
Ilyenek a füles papírjai:
És ilyen hátulról:
Ez azért már nekem is tényleg tetszett.
Bejegyzések
