Ez a történet nem egy szappanopera másodvirágzása, hanem bizony egy valós eset. A két személy, kik az én főszereplőim, testvérek voltak és ők is életük hajnalán jártak.
Ennyi volt a sorozattal kapcsolatos párhuzam.
Az én ismerőseim azonban meglehetősen, úgymond butusok - na ne kerteljünk, nevezzük nevén a gyereket, - kifejezetten buták voltak. Távolt állt tőlük a finom viselkedés, a tapintat és az illem. Egyszerűen mentek a saját fejük után, előre. Ez a lényeg: csak előre.
Na, ez nem valami eltökélt céltudat, karriervágy vagy önmegvalósítás megnyilvánulása, csupán ők ilyenek. Mind buták és csak előre mennek. Mint a birkák. És ez nem véletlen!
Paula és Paulina két birka (juh) volt. Kinézetüket tekintve Paulina átlagos, Paula egyedi, barna foltos. Származásuk előttem ismeretlen, feladatukat be nem töltvén ugyan, de néhány hetet így is kénytelen voltam társaságukban, akkori munkahelyemen eltölteni.
A munkahely nem egy állatfarm volt, vagy birkanevelde, de még pásztorlánynak sem kellett beállnom, hanem az addigi, jól megszokott irodai munkám színhelye és az épületet körülvevő kert.
Paula és Paulina nem tudta ellátni feladatát.
A cél, ami miatt egy városi kertbe kerültek, nevezetesen a fűnyírás volt. Mármint a tulajdonos hiányos fűnyírási szokása és biogazdálkodási ötlete, hogy a monoton munkálatokat majd e két birkaszemély örömmel elvégzi helyette.
Tapasztalatok a birka általi fűnyírás terén:
birkák a füvet nem egyenletesre legelik (pedig az egyenletes fűszálmagasság lenne a lényege a pompás pázsitos díszkerteknek!)
birkák elsősorban nem a füvet legelik. A fű csak akkor kerül sorra, ha már elfogyasztották:
a szőlő levelét is minden várható termését
minden bokor és fa levelét
a kutya ennivalóját (annak ellenére, hogy minden alkalommal orronharapást kellett elszenvedniük)
Viszont, ha már a fűnyírást nem is, de más szokásokat bemutattak, ezzel természetesen az ott dolgozó kollégákat is új szokásokra ösztönözték:
Hihetetlenül gyorsan szaladnak. Közelről igen nagy állatok, emiatt lomhának gondolná az ember, de soha nem tudtam előbb odafutni a bejárati ajtóhoz, mint ők.
Az előzőből következik, hogy nem tudtam bemenni az épületbe, mert nagytestű báránykák elállták az utamat, mivel:
Képtelenek hátrafelé menni, mi több megfordulni sem tudnak, így csak tologatni, lökdösni, tuszkolni lehet őket, ami a testtömegükből adódóan hatástalan.
Patájuk csúszik a beltéri mázas hidegburkolaton, ezért amint bebattyognak az épületbe és a kitessékeléssel szembesülnek, idegességükben futni kezdenek ... pata csúszik.....birka elesik, betölti az előszobát.... pata csúszik,... birka nem tud felállni.... birka nagy nehezen feláll,.... de nem tudja merre van a kifelé, fordulni sem tud,... birka bemegy az irodába. Testtömeg miatt visszatarthatatlan. Birka felborogat ezt-azt.
Ezen haszonállatok valami miatt mindig az ember lába között akarnak átmenni. Na most, ilyenkor valakit vagy feldöntenek, vagy az illető addig ugrál féllábon, míg a birka végre átér alatta. Más lehetőség nincs, mivel egy majdnem kifejlett állat háta úgy 60 cm széles.
Az sem jó érzés, amikor egy 70 kg-os állat páros ujjú patájával rálép az ember szandálba bújtatott lábára. Oda, ahol nem fedi a szandál és éppen mezítelen bőre van csupán. Birka nem motiválható elmozdulásra, láb a birkányi súlyteher miatt nem húzható ki a páros ujjú pata alól.
Kitűnően felmásznak minden magaslatra: teraszra, udvari épületek lankás tetejére, farakásra, téglarakásra, szomszéd kerítésére, valamint feljutnak miden lépcsőn. Minden magaslatról gond nélkül leugranak. Ha valami nem tetszik nekik, fenyegetően dobbantanak.
A kert és lakótér minden zugát bebarangolják, erről cáfolhatatlan bizonyosságot ad az a több kilónyi bogyó formájú melléktermék, ami a hátulsó részüknél potyog. Úgy 4 percenként (per birka!). Megjegyzés: ügyfelek is jártak ehhez a céghez. Ők is kerülgethették...
Tele vannak kullanccsal és az sem zavarja őket, ha kérődzés közben, oldalukon feküdvén egy béka ugrál testükön.
Mivel neveletlen viselkedésükkel és sajátos szokásrendszerükkel rendre zavarták a munkát valamint az ügyfélforgalmat, ezért korlátozó intézkedés került bevezetésre.
Később, a gyakorlat folyamán bebizonyosodott, hogy ezen korlátozás mindenkire hatást gyakorolt, egyedüli kivételt a birkák jelentettek:
Korlátozó intézkedés: villanypásztor:
Célja a néhai szőlőtőkék levelének és terméseinek védelme.
Villanypásztor a szőlőtőkék körül szabályos, befoglaló téglalap formátumban került elhelyezésre.
Garantáltan működött, bizonyítván:
Megrázta a kutyát, amikor alatta át akart bújni. Nyüszített kínjában.
Megrázta a gyanútlan ügyfelet, aki a bejárati kapu kilincsét fogta, mely egy vaskeretre volt erősítve. A kapu vaskerete belépéskor rányílott a villanypásztorra, így kerülhetett az ügyfelek kezébe az áramerősség.
Soha nem rázta meg viszont a birkákat, mivel azok ekkor a magasabb levelekre pályáztak (az alsókkal már végeztek), ezért eleve a növény elfásodott szárára léptek mellső lábaikkal támasztékul, így átlépek a veszélyes huzal fölött.
Összefoglalva a villanypásztor nem tűnt jó megoldásnak.
Paula és Paulina rideg tartáson élő állat volt, nem volt karámjuk és óljuk sem. A füvet nem legelték egyenletesre, állandó bosszúságot okoztak szokásaikkal.
De mégsem ezért kellett távozniuk.
Annak ellenére, hogy testvérek voltak, kétféle helyre kerültek a munkahelyi szereplést követően.
Paulina idegsokkos állapotban ugyan, de kikerült egy tanyára, ahol már volt birkanyáj.
Innen már csak 18 éven felülieknek ajánlott tovább olvasni!!!
Paula sajnos az örök legelőkre költözött, gyanítom, nem önszántából.
Hogy mi történhetett? Viselkedésükkel a kutyáknál is kihúzhatták a gyufát. A többszöri orrharapást nem vették komolyan, ezért egy éjszaka valami nagy összetűzés lehetett a két birka és a két kutya között, amiben Paula áldozattá vált. Mindez egy hétvégi napra esett, másnap reggel felfedezték Paula földi maradványait. Az egyik hátsó lába, nos az hiányzott. A kutyákat hibáztatták, mert azoknak viszont mindenük megvolt, és (birka)véres lábbal, kimerülten, elégedetten, a győzelem részegségétől átitatva, dagadt hassal henyéltek.
A kutyákat ezután nagyon megverték.
Pedig szerintem két foxi jellegű kotorékebtől nem lehet elvárni, hogy birkákat terelgessen, pláne a saját territóriumán.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése