Régészeti feltárás

Vasárnap régészkedtem.

Soha nem érdekelt a régészet, de néha egy-egy lelet, melyet gyerekkoromban a kertben felfedeztem, engem is lázba hozott.
Azután mindig kiderült, hogy disznóállkapocs. Maradvány. Az éppen aktuális kutya áshatta el hajdanán.

Na, a vasárnapi régész felfedezés több szempontból is más volt:

• nedves volt a talaj, így nem kellett ecsettel órákon keresztül simogatva portalanítani
• legújabbkori talajmaradványt kellett csak eltávolítani
• az izgalom nem volt valódi, mivel tudtam, mit keresek
• tisztességtelen-e vagy sem, de én áztatással is csökkentettem a rétegvastagságot
  

Elöljáróban annyit még hozzáteszek, hogy a pénteki vastag hó elolvadt, vasárnap havas eső esett, a kert földes része (a többi letéglázott) ragadós sár.

Természetesen kisfiú is részt vett a talajmunkában, két vödörrel a kezében hordta a sarat, valami papírdobozba borogatta. Bár, én mindig kértem, csak a tégláson játsszon, de mégis mindig a fenyőfa mögött láttam motoszkálni és sarat dagasztani. Teljes sötétedés után sikerült csak becsalogatnom őt, alaposan kidolgozhatta magát.

És ekkor történt az ásatás.
Én tényleg soha nem érdeklődtem a történelem iránt ebben a vonatkozásban (sem), de adódnak élethelyzetek, amikor a dokumentumfilmekből felcsipegetett tudást, a feltárási ismereteket kénytelen az ember hasznosítani. Egyszerűen így praktikus.

Tehát legújabbkori felszíni réteget először finomabb, majd határozottabb mozdulatokkal igyekeztem eltávolítani, kicsit áztattam, kicsit kaparásztam. Siker.

Felszínre került a kisfiam kabátja. Az azt beborító sárpáncél alól.
További feltárások során (még mindig a fürdőkádban, a maradék fürdővízben) előkerült előbb az egyik, később a másik orkánkesztyű, majd a következő földgombolyagból a nadrág.
Miután szappannal (esküszöm a Fa szappannál nincs hatékonyabb tisztítóerő) kidörzsöltem a maradék foltokat is, mehet a mosógépbe.
Mivel a mosógép csak úgy magában, nem tud megbirkózni a speciális talajviszonyokkal.:)

U.i.:
Nem írtam arról a két vastag sárgöröngyről, melyen gyermekem belépdelt az előszobába, és ami belülről a cipőjét rejtette.
Azt hétfőn reggel tártam fel, mivel tapasztalatom alapján érdemesebb megvárni vele, hogy rászáradjon. Reggel a hernyótalpakat erőteljes mozdulatokkal egymáshoz ütögettem, utána a drótkefe a maradékkal elbánt, majd egy kis vizes lemosás teljes megújulást eredményezett.

U.i.2.:
Igazából nem szeretem a friss állagú, mállós, ragacsos sarat vizes szivaccsal, lassacskán lemázolni a cipőkről, főként, hogy tudom, rövid szőrű, fekete, foxi jellegű kerti mindenesünk a föld minden darabkájára képes elhelyezni névjegyét. A többit mindenki képzelje el maga......