Tavaly egy kirándulás során rátaláltunk egy príma toboz-lelőhelyre, egy szép fenyőerdőre, ahonnan egy valamirevaló virágkötő begyűjtheti az őszre szükséges toboz-mennyiségét.
Vártuk a tavaszt, hogy a tobozok már a földre hulljanak, ezért egy meleg májusi napon beültünk az autóba, majd háromnegyed óra múlva megérkeztünk a helyszínre.
Az erdőbe kellett volna érkeznünk, de nem találtuk.
Főút stimmel, bekötőút stimmel, homokdombok megvannak, az erdőnek is itt kellene valahol lennie...., idegenül hat az útmenti fakó, száraz, idomtalan bozótos, ami mellett haladunk.
Ekkor férj felocsúdik: kivágták az erdőt.
Morbid: utazunk negyven kilométert, biztosra menve egy csomagtartónyi kellék beszerzésére egy kellemes családi kirándulás keretében, és valóban az erdőt, melyről a tobozaim lepotyogtak volna, már hónapokkal előtte kivágták.
A fák lombkoronája méltatlanul földre taszítva, törzsük kitermelve. Tobozok a tűvé aszalódott levelek között összeroncsolódva.
Nem kell rosszra gondolni, valószínűleg nem történt bűncselekmény, egyszerűen a tulajdonos hasznosította a hasznosíthatót, és az öreg erdeje helyett újat telepít.
Leltár: használható toboz csak néhány darab, holdbéli helyszínen tett séta 1 óra, különös családi kirándulás 1 délután.
Emlékezetes és érdekes élmény volt, valaki azonban ennél többet is elkönyvelhet, íme:
Nem ment kárba a mosópor.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése