Gyerekekre is veszélyes növények 3.

Ebben a folytatásban szobai levéldísznövények következnek:

Rákvirág (Aglaonema)

A kontyvirágfélék családjába tartozó gyakori szobanövény. Sötétzöld, hosszúkás, tojásdad levele az egyes fajoknál sárgászöld foltokkal tarkított. Torzsavirágzatát zöldes-fehér fellevél veszi körül, piros bogyótermést nevel.
A növény minden része mérgező!



Kroton, Csodacserje (Codiaeum variegatum)

Kedvelt örökzöld szobanövény. Akár több méterre is megnőhet, levelei változatos alakúak és színűek (zöld, bordó, piros, rózsaszín, sárga). Virágzata jelentéktelen, apró virágai laza fürtben nyílnak.
A növény tejnedve mérgező!



Buzogányvirág (Diffenbachia)

Nagyon dekoratív, ismert szobanövény. Van olyan faja, mely tőből elágazó, bokros növésű (Diffenbachia exotica), de van olyan fajta is, mely vastag szárat nevel, ami gyakran felkopaszodik (Diffenbachia picta). Levelei tojásdadok, gyakran foltosak vagy pöttyösek. Virágzata torzsa alakú, bogyótermést hoz.
A növény tejnedve erősen mérgező, hegyes kálcium kristályokat és fehérjebontó enzimet tartalmaz. Bőrre kerülve irritációt, esetleg bőrgyulladást okozhat. Elfogyasztva feldagadhat tőle a torok, ami légzésbénuláshoz vezethet.





Anyósnyelv, Tigrislevél (Sansevieria)

Mindenki számára ismert szobanövény (az a bizonyos, ami mindig túlélte az iskolai nyári szüneteket locsolás nélkül is a tanteremben). Lapos, lándzsás levelei vannak, zöldek vagy a szélén csíkozottak, de előfordul olyan faj is, amelynél a levél keresztben sárgán vagy szürkésen csíkozott. Némelyik fajta levélszéle fogazott, szúrós. A hosszú levelű fajokon kívül vannak rövid levelű fajtái is. Apró fehér virágai hosszú száron, fürtben nyílnak.
A növény levele mérgező és tűhegyes, erős szárvége balesetveszélyes. Nem tanácsos a padlón tárolni.





Előzményekről itt olvashatsz: gyerekekre is veszélyes növények,
gyerekekre is veszélyes növények 2.

Lélektöltés történik

Sütött a nap, valami miatt a lelkem ajándékot kapott, úgy kora délután és csordultig megtelt. Már éppen rám fért.

Ennek a tavaszi napnak ilyen a zárása:)

Ha valaki Rúzsa Magdival szeretné hallani:)


Boldog lélektöltődést Nektek is!

Paula és Paulina

Ez a történet nem egy szappanopera másodvirágzása, hanem bizony egy valós eset. A két személy, kik az én főszereplőim, testvérek voltak és ők is életük hajnalán jártak.

Ennyi volt a sorozattal kapcsolatos párhuzam.

Az én ismerőseim azonban meglehetősen, úgymond butusok - na ne kerteljünk, nevezzük nevén a gyereket, - kifejezetten buták voltak. Távolt állt tőlük a finom viselkedés, a tapintat és az illem. Egyszerűen mentek a saját fejük után, előre. Ez a lényeg: csak előre.

Na, ez nem valami eltökélt céltudat, karriervágy vagy önmegvalósítás megnyilvánulása, csupán ők ilyenek. Mind buták és csak előre mennek. Mint a birkák. És ez nem véletlen!

Paula és Paulina két birka (juh) volt. Kinézetüket tekintve Paulina átlagos, Paula egyedi, barna foltos. Származásuk előttem ismeretlen, feladatukat be nem töltvén ugyan, de néhány hetet így is kénytelen voltam társaságukban, akkori munkahelyemen eltölteni.

A munkahely nem egy állatfarm volt, vagy birkanevelde, de még pásztorlánynak sem kellett beállnom, hanem az addigi, jól megszokott irodai munkám színhelye és az épületet körülvevő kert.

Paula és Paulina nem tudta ellátni feladatát.

A cél, ami miatt egy városi kertbe kerültek, nevezetesen a fűnyírás volt. Mármint a tulajdonos hiányos fűnyírási szokása és biogazdálkodási ötlete, hogy a monoton munkálatokat majd e két birkaszemély örömmel elvégzi helyette.

Tapasztalatok a birka általi fűnyírás terén:

1. birkák a füvet nem egyenletesre legelik (pedig az egyenletes fűszálmagasság lenne a lényege a pompás pázsitos díszkerteknek!)

2. birkák elsősorban nem a füvet legelik. A fű csak akkor kerül sorra, ha már elfogyasztották:

• a szőlő levelét is minden várható termését

• minden bokor és fa levelét

• a kutya ennivalóját (annak ellenére, hogy minden alkalommal orronharapást kellett elszenvedniük)

Viszont, ha már a fűnyírást nem is, de más szokásokat bemutattak, ezzel természetesen az ott dolgozó kollégákat is új szokásokra ösztönözték:

1. Hihetetlenül gyorsan szaladnak. Közelről igen nagy állatok, emiatt lomhának gondolná az ember, de soha nem tudtam előbb odafutni a bejárati ajtóhoz, mint ők.

2. Az előzőből következik, hogy nem tudtam bemenni az épületbe, mert nagytestű báránykák elállták az utamat, mivel:

3. Képtelenek hátrafelé menni, mi több megfordulni sem tudnak, így csak tologatni, lökdösni, tuszkolni lehet őket, ami a testtömegükből adódóan hatástalan.

4. Patájuk csúszik a beltéri mázas hidegburkolaton, ezért amint bebattyognak az épületbe és a kitessékeléssel szembesülnek, idegességükben futni kezdenek ... pata csúszik.....birka elesik, betölti az előszobát.... pata csúszik,... birka nem tud felállni.... birka nagy nehezen feláll,.... de nem tudja merre van a kifelé, fordulni sem tud,... birka bemegy az irodába. Testtömeg miatt visszatarthatatlan. Birka felborogat ezt-azt.

5. Ezen haszonállatok valami miatt mindig az ember lába között akarnak átmenni. Na most, ilyenkor valakit vagy feldöntenek, vagy az illető addig ugrál féllábon, míg a birka végre átér alatta. Más lehetőség nincs, mivel egy majdnem kifejlett állat háta úgy 60 cm széles.

6. Az sem jó érzés, amikor egy 70 kg-os állat páros ujjú patájával rálép az ember szandálba bújtatott lábára. Oda, ahol nem fedi a szandál és éppen mezítelen bőre van csupán. Birka nem motiválható elmozdulásra, láb a birkányi súlyteher miatt nem húzható ki a páros ujjú pata alól.

7. Kitűnően felmásznak minden magaslatra: teraszra, udvari épületek lankás tetejére, farakásra, téglarakásra, szomszéd kerítésére, valamint feljutnak miden lépcsőn. Minden magaslatról gond nélkül leugranak. Ha valami nem tetszik nekik, fenyegetően dobbantanak.

8. A kert és lakótér minden zugát bebarangolják, erről cáfolhatatlan bizonyosságot ad az a több kilónyi bogyó formájú melléktermék, ami a hátulsó részüknél potyog. Úgy 4 percenként (per birka!). Megjegyzés: ügyfelek is jártak ehhez a céghez. Ők is kerülgethették...

9. Tele vannak kullanccsal és az sem zavarja őket, ha kérődzés közben, oldalukon feküdvén egy béka ugrál testükön.

Mivel neveletlen viselkedésükkel és sajátos szokásrendszerükkel rendre zavarták a munkát valamint az ügyfélforgalmat, ezért korlátozó intézkedés került bevezetésre.

Később, a gyakorlat folyamán bebizonyosodott, hogy ezen korlátozás mindenkire hatást gyakorolt, egyedüli kivételt a birkák jelentettek:

Korlátozó intézkedés: villanypásztor:

1. Célja a néhai szőlőtőkék levelének és terméseinek védelme.

2. Villanypásztor a szőlőtőkék körül szabályos, befoglaló téglalap formátumban került elhelyezésre.

3. Garantáltan működött, bizonyítván:

• Megrázta a kutyát, amikor alatta át akart bújni. Nyüszített kínjában.

• Megrázta a gyanútlan ügyfelet, aki a bejárati kapu kilincsét fogta, mely egy vaskeretre volt erősítve. A kapu vaskerete belépéskor rányílott a villanypásztorra, így kerülhetett az ügyfelek kezébe az áramerősség.

• Soha nem rázta meg viszont a birkákat, mivel azok ekkor a magasabb levelekre pályáztak (az alsókkal már végeztek), ezért eleve a növény elfásodott szárára léptek mellső lábaikkal támasztékul, így átlépek a veszélyes huzal fölött.
  

Összefoglalva a villanypásztor nem tűnt jó megoldásnak.

Paula és Paulina rideg tartáson élő állat volt, nem volt karámjuk és óljuk sem. A füvet nem legelték egyenletesre, állandó bosszúságot okoztak szokásaikkal.

De mégsem ezért kellett távozniuk.

Annak ellenére, hogy testvérek voltak, kétféle helyre kerültek a munkahelyi szereplést követően.

Paulina idegsokkos állapotban ugyan, de kikerült egy tanyára, ahol már volt birkanyáj.

Innen már csak 18 éven felülieknek ajánlott tovább olvasni!!!

Paula sajnos az örök legelőkre költözött, gyanítom, nem önszántából.

Hogy mi történhetett? Viselkedésükkel a kutyáknál is kihúzhatták a gyufát. A többszöri orrharapást nem vették komolyan, ezért egy éjszaka valami nagy összetűzés lehetett a két birka és a két kutya között, amiben Paula áldozattá vált. Mindez egy hétvégi napra esett, másnap reggel felfedezték Paula földi maradványait. Az egyik hátsó lába, nos az hiányzott. A kutyákat hibáztatták, mert azoknak viszont mindenük megvolt, és (birka)véres lábbal, kimerülten, elégedetten, a győzelem részegségétől átitatva, dagadt hassal henyéltek.

A kutyákat ezután nagyon megverték.

Pedig szerintem két foxi jellegű kotorékebtől nem lehet elvárni, hogy birkákat terelgessen, pláne a saját territóriumán.

Elegem van, dobozolok

Már régebben is betelt a pohár, de most már tényleg a tettek mezejére lépek.

Elegem van, dobozolok.
Évekig tűrtem a jelenlétét, megpróbáltam együttélésünket békés mederbe terelni. Eleinte finoman érzékeltettem, hogy kinek van itt lakhatási jogosultsága, majd később drasztikus kitoloncolásokat eszközöltem, de minden hatástalan. Ráébredtem, hogy ha nélküle akarom (AKAROM!) leélni életemet, akkor hát nekem kell dobozolnom. Így talán marad valami abból, amit saját részünkre tartalékoltunk.

Bőszültségem nem volt mindig ilyen heves, régebben kérdezősködtem ismerősöktől, idősebb, tapasztalt kolléganőktől, szerintük mit tehetek a megszabadulás érdekében? Minden javasolt módszert kipróbáltam, a mi esetünkben hatástalannak bizonyultak.
Ezért döntöttem a dobozoknál, melyeket egy lakberendezési áruházban vásároltam és nagyon célszerűnek találok.

Tulajdonképpen a végső dobás, ami ennyire betette nálam a kaput, az volt, amikor a gyerek színes szívószálai között is megtaláltam nyomait. Letelepedési nyomot, arcátlanul benne nevelkedett a szívószál belsejében. Ott fejlődött ki a molylepke.

Ezektől a szemtelen molyoktól képtelenek vagyunk évek óta megszabadulni. Élelmiszermolyok - így a ruhába ugyan nem mennek -, de az élelmiszert folyton megtámadják. Megfigyeltem, hogy ha passzentosan záródó műanyag dobozba rakom a lisztet, darát, rizst, akkor nehezebben jutnak bele. Ez úgy tűnt, működőképes módszer; de mikor megláttam a szívószálban?!
Akkor kezdtem dobozolni nagy lezárható műanyag ládákba:

• a lisztet
• a rizst
• a száraztésztákat
• a kukoricapelyheket
• a kekszeket

Külön dobozba:

• a diódarálót
• a tésztakészítő fém tekerőset
• süteményformákat
  
• ritkán használt konyhai eszközöket
  

Na, remélem most sikerült leszorítanom az életterüket és végre kiköltöznek a mezőre (vagy bánom is én, hogy hova).

Érdekességként írom, hogy képesek petéiket a lezárt befőttek csavaros fedele alatt is kinevelni, valamint a diódarálóban, a fűszerek között, és a polc hasadékaiban is.
Hatástalannak bizonyult a többszöri mindent beborító hypós fertőtlenítés és az évenkénti meszelés.

Vigasztal amit a tapasztalt kollegina mondott, hogy a moly nem a koszos helyekre telepszik, hanem oda amit ritkán mozgatnak. Azóta legfeljebb három kiló liszt van itthon, azt is gyakran mozgatom.

Nyereményátadó

Mivel nem érkezett helyes megfejtés, sőt semmilyen megfejtés sem érkezett a kucsmás rózsa fotójával kapcsolatos találós kérdésre, így itt most három dolgom van:

1. Dorgálás: ejnye, ejnye! De szemérmesek vagyunk!
2. Megfejtés közlése: nem lett egy rózsából kettő, de kettőből sem egy, mivel két különböző ágon találhatóak a rozsdásak.
3. Bemutatom mit küldtem volna a bátor jelentkezőnek:

Egy falikép. Fa alap, rajta decoupage technikával a kép. (nincs kék keret körülötte)
A kép választható (lett volna), ízelítőül a galériában megtekinthető néhány darab.

Lelki szemeimmel látom, hogy sokan búsulásnak adják fejüket, nekik írom, hogy ami késik, nem múlik, lesz itt még nyereményeső!!!!

Még egy téliesített rózsabimbó:

Gyerekekre is veszélyes növények 2.

Folytatom a veszélyes növények bemutatását, melyekről leginkább gyermekeink egészsége miatt érdemes tudnunk.

Maradok egyelőre a tavaszi cserepes növényeknél:

Ciklámen (Cyclamen)
Ez a kecses, télen nyíló szobanövény is veszélyes lehet, virága enyhén, gumója erősebben mérgező. A virágzat és a gumó elfogyasztása estén hasmenés, hányás jelentkezhet. Több gumó elfogyasztása már görcsöket, izzadást, szédülést, légzési nehézséget, átmeneti bénulást okozhat.




Mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima)
Ideírom, bár nem tavaszi, de sokunk lakásában még virágzik most is.
Tejnedves növény, ez a tejnedv tartalmazza a méreganyagot. Bőrre kerülve irritáló, lenyelve hányást okoz.



Most utánaolvastam, egy amerikai intézet kutatásai szerint a mikulásvirág egyetlen esetben sem okozott még halált. Szerintem már akkor is kijár a mérgező jelzés, ha bénulást okoz egy növény.


Kankalin (Primula)
Nagyon népszerű, színgazdag, kedvező árú növény.
Leveleit apró szőrök borítják, a szőrök tövénél mirigyek találhatók, amelyek bőrirritációt okozó anyagot tartalmaznak: kiütés, viszketés, hólyagok.





Általánosságban írható, hogy növények gondozása után mindig alaposan kezet kell mosni és fontos, hogy munka közben ne nyúljunk a szemünkhöz.

A veszélyes növények előző cikkét itt olvashatod!
Következő cikk: itt!

Régészeti feltárás

Vasárnap régészkedtem.

Soha nem érdekelt a régészet, de néha egy-egy lelet, melyet gyerekkoromban a kertben felfedeztem, engem is lázba hozott.
Azután mindig kiderült, hogy disznóállkapocs. Maradvány. Az éppen aktuális kutya áshatta el hajdanán.

Na, a vasárnapi régész felfedezés több szempontból is más volt:

• nedves volt a talaj, így nem kellett ecsettel órákon keresztül simogatva portalanítani
• legújabbkori talajmaradványt kellett csak eltávolítani
• az izgalom nem volt valódi, mivel tudtam, mit keresek
• tisztességtelen-e vagy sem, de én áztatással is csökkentettem a rétegvastagságot
  

Elöljáróban annyit még hozzáteszek, hogy a pénteki vastag hó elolvadt, vasárnap havas eső esett, a kert földes része (a többi letéglázott) ragadós sár.

Természetesen kisfiú is részt vett a talajmunkában, két vödörrel a kezében hordta a sarat, valami papírdobozba borogatta. Bár, én mindig kértem, csak a tégláson játsszon, de mégis mindig a fenyőfa mögött láttam motoszkálni és sarat dagasztani. Teljes sötétedés után sikerült csak becsalogatnom őt, alaposan kidolgozhatta magát.

És ekkor történt az ásatás.
Én tényleg soha nem érdeklődtem a történelem iránt ebben a vonatkozásban (sem), de adódnak élethelyzetek, amikor a dokumentumfilmekből felcsipegetett tudást, a feltárási ismereteket kénytelen az ember hasznosítani. Egyszerűen így praktikus.

Tehát legújabbkori felszíni réteget először finomabb, majd határozottabb mozdulatokkal igyekeztem eltávolítani, kicsit áztattam, kicsit kaparásztam. Siker.

Felszínre került a kisfiam kabátja. Az azt beborító sárpáncél alól.
További feltárások során (még mindig a fürdőkádban, a maradék fürdővízben) előkerült előbb az egyik, később a másik orkánkesztyű, majd a következő földgombolyagból a nadrág.
Miután szappannal (esküszöm a Fa szappannál nincs hatékonyabb tisztítóerő) kidörzsöltem a maradék foltokat is, mehet a mosógépbe.
Mivel a mosógép csak úgy magában, nem tud megbirkózni a speciális talajviszonyokkal.:)

U.i.:
Nem írtam arról a két vastag sárgöröngyről, melyen gyermekem belépdelt az előszobába, és ami belülről a cipőjét rejtette.
Azt hétfőn reggel tártam fel, mivel tapasztalatom alapján érdemesebb megvárni vele, hogy rászáradjon. Reggel a hernyótalpakat erőteljes mozdulatokkal egymáshoz ütögettem, utána a drótkefe a maradékkal elbánt, majd egy kis vizes lemosás teljes megújulást eredményezett.

U.i.2.:
Igazából nem szeretem a friss állagú, mállós, ragacsos sarat vizes szivaccsal, lassacskán lemázolni a cipőkről, főként, hogy tudom, rövid szőrű, fekete, foxi jellegű kerti mindenesünk a föld minden darabkájára képes elhelyezni névjegyét. A többit mindenki képzelje el maga......

Kucsmás Rózsa

Ki nem hallott már Kucsmás Rózáról?

Haj'de menyecske volt a javából, ki szőrén ülte meg a lovat vágtában, mögötte lobogott kibomlott haja és piros pántlikája. Pruszlikjában hat galamb is elfért és mindig magával hordozta mángorlóját. Nem is volt senki, aki mert volna kezdeni vele, mindenki tudta, hogy a leghíresebb betyár kedvese volt.......

Na jó, ebből egy szó sem igaz. Én sem ismertem Kucsmás Rózát és nem is hallottam róla.

De a neve annyira tetszik.
Leírni inkább így érdemes: kucsmás rózsa, és igazából egy néhai rózsa, amit már sokszor megcsípett a dér, a fagy, ami már elveszítette hajdani lobogó vörös színét, s így megfonnyadva, rozsdásan várja sorsát a kertben. Annak nagyon örülök, hogy így, megadva magát a sorsnak csak vár, mert így többször lencsevégre kaphattam.

Íme a rózsa péntek reggel, láthatóan kucsmában:




És még hajadon(főtt), rózsa:





Látszik, hogy hajadon, mert itt csak egy fonnyadvány virág van a fotón.

Ehhez kapcsolódik a találós kérdés:
- Hogyan lett egy rózsából később kettő?

A helyes megfejtő értékes ajándékot kap. (Ez komoly, lehet használni a megjegyzés rovatot!)
A titok nyitját szerdán megírom! Addig is várom a tippeket!

Szép napot!

Grillparti

Reggel átfutottam a napilapot, a horoszkóp mára ezt írja nekem: "Estére már áthívhatja barátait egy jó kis grillpartira"
Itt mutatom, hogy reggelre milyen lett a kert:



Hát, ma este esetleg jégpartit lehetne tartani, grillpartit aligha.
Talán a konyhában, de inkább megvárom a napsütéses tavaszt.

Ennyit a mindenkire vonatkoztatható horoszkópokról.

Gyerekekre is veszélyes növények

Mi szülők ugyan sokfélék vagyunk, különféle nevelési elvekkel, de egyvalamiben biztosan egyetértünk: gyermekünknek a jót szeretnénk.

Jót akar az a szülő is, aki tiltja gyermekét a megtapasztalástól; és a rossztól akarja megvédeni az is, aki megtapasztaltatja, mert így máskor, magától már úgysem próbálja ki a gyerek, hiszen van róla rossz élménye.

Azonban, vannak helyzetek, amivel kapcsolatban a tiltás és óvás szükséges.
Ilyenek a mérgező növények.

Azt mindenki tudja, hogy a vannak veszélyes gombák, de arról, hogy az ártatlannak tűnő, színesen pompázó, olykor fényes zöld levelével díszítő növényeink, mennyire ártóak lehetnek, kevesen tudnak eleget.

Az aktualitásuknak megfelelően kezdem bemutatásukat, így most a tavasziakat.

Itt van mindjárt a hóvirág (Galanthus nivalis). Nem kell megijedni, annyira nem veszélyes, mivel csak a hagymája mérgező, az is enyhén és az ugyebár többnyire bent marad a földben. De azért nem árt tudni.

Begónia.
Cserepesként ilyenkor tél végén is gyakran találkozunk vele, fajtáinak többsége egészen az őszi fagyokig virágzik. Kedvelt szobanövényként már most is megvásárolhatjuk, a meleg beköszöntével a kertbe kiültethető. A begónia nagyon szín- és fajtagazdag, hálás növény.
Levele és hajtása enyhén mérgező hatású, hasmenést, hányást okoz.


Megelőzésre jó módszer, ha a gyermekünk abban a tudatban nő fel, hogy semmilyen bogyót és levelet sem szabad megenni, csak amit anya adott ételként. .:)
Tanítanunk kell őket ezen növények elkerülésére már akkor is, amikor még csak mászni tudnak.

Lakásunkban próbáljuk olyan helyen tartani a virágokat, ahol a kisgyerek nem tudja megközelíteni. Kertben, utcán pedig mindig nekünk, felnőtteknek kell figyelnünk, hiszen a virágágyások, parkok tele vannak szép, ám mérgező növényekkel.

Ha észrevettük, vagy csak gyanakszunk arra, hogy csemeténk mérgező növényt evett, próbáljuk hánytatni, azonnal vigyük orvoshoz, enni ne engedjük, inni is csak vizet esetleg.

Folytatásban legközelebb egy igazán mérgező szépség következik.
(Folytatásban: ciklámen, kankalin, mikulásvirág: klikk ide!)
(Mérgező szobai levéldísznövények: klikk ide!)

Előkerült a kis csinos

Íme Csinos Csiga.

Kiszabadult portréja a fényképezőből, úgyhogy már itt színesítheti a bejegyzést.


Szoktam ilyenkor, kora tavasszal készíteni ezzel a csigával kopogtató koszorúkat, nagyon népszerű a vásárlók körében. Ebből még soha nem kellett elraktároznom kész árut, ahogy kikerült az eladási helyére, máris elkelt.

Sikerszéria a javából.


Mostani, áztató esős napjainkra igazán ráfér egy ilyen tavaszi hírnök. Még készül néhány társa is, azután holnap mindannyian indulhatnak a kertészetbe, remélhetőleg a vásárlók legnagyobb örömére. :)

Egy mosollyal több!:)

Technikai kelepce

Csinos Csiga ma következett volna, tudom.

Tegnap el is készült, szép is lett, csinos is, csak most mégsem tudom itt bemutatni. Fotója a fényképezőgépem memóriájában lapulgat, mert az akku lemerült, és csak hajnal 4-re töltődik fel, az meg ígyis-úgyis holnap.
Berakhatnám a mérgező virágos írásomat ide, de annak illusztrációja is (a csigához hasonlóan) fogságba esett.
Ugyanoda. A fényképező csapdába.

No, sebaj. Írok arról, amiről nem akartam, méghozzá a napi történésekről.

Vettünk ma egy verdát. Csak így, ilyen egyszerűen.

Egy régi vágy öltött testet benne, de eddig kellett rá várni. Igaz, nem valami modern, áramvonalas fazon, de ha egyszer erre esett a választás, akkor ezt kell tiszteletben tartani.
Most teljesültek a hozzájutás feltételei, úgyhogy óvoda után mentünk, megvettük.

Feltétel - egyben motiválás - az volt, hogy kisfiú visszaszerezze bátorságát az óvodai nagyon-meredek-lépcső megmászásában. Fölfelé még csak-csak, de lefelé borzasztóan félt. Valamikor, valamitől, néhány hete megijedhetett.

De ügyes volt, mára már leküzdötte túlzott félelmét, bemutatta a tudását reggel, érkezéskor. Bátorságpróba sikerült, jöhet a beígért verda.

Hogy mi kerül egy nyolc centis autón ezernyolcszázba, azt nem tudom.
Főleg, hogy az alján az van: China. Na jó, a China előtt: Disney Pixar. Tudom, hogy ez került annyiba.
Gyermekem már tavaly is nagyon akart egy ilyen mesehőst, de akkor sikerült rábeszélnem valami nagyobbra, ha olcsóbbra nem is. De most megérdemelte, napokon keresztül átkéredzkedett a szomszédba, ott van emeletre vezető lépcső, azon gyakorolt kitartóan.

Mivel a technika fintora ma megviccelt, így előre veszem a háztartást, és délután főzök, nem este. Kivételesen van ötletem, mit főzzek. Ma kukorica krémlevest készítek, másodiknak rakott tészta brokkolival, sonkával, sajttal.
Az egyik anyuka az óvodából minden nap a kiírt kétheti menü táblázatából merít ihletet. Igaza van.

Leves mindjárt kész, kifőtt a tészta, a sonka feldarabolva. Még egy kis besamel, az krémesebbé teszi a tésztás rakományomat.
Tej mintha nem akarna melegedni.
De lassan melegszik, már forrnia kellene.
Még mindig nem meleg.
Ááá. A-ha élmény.
Most már melegszik, meg kellett gyújtani alatta a gázt. A zöldség után elzártam. Amatőr hiba.

Minden kész. Csöng a telefon.
Egy bizonyos Zsuzsanna hívott a MIOK-tól, tanfolyamot kínált, mivel náluk végeztem néhány éve a virágkötészetet. Most pénztárgépkezelést tanulhatnék.
Mondtam neki, hogy én sohasem álmodoztam arról, hogy péntárosnő legyek.

Amíg beszélgettünk, bevillant agyamba a fogalom, hogy EU. Tapasztalatom alapján ez azt is jelenti, hogy már szinte semmihez sem nyúlhatok képesítés nélkül. Pénztárgéphez sem.
És a jövőben, ha majd talán lesz virágboltom, oda kötelező a pénztárgép. Ahhoz pedig a vizsga. Most pedig olcsón, összesen öt alkalommal, gyakorlat keretében megszerezhetném róla az okmányt.

Jaj, én mániákusan benevezek a tanfolyamokra.
Vigasztal, hogy a tudás hatalom.

Péntekig elég választ adni, de én már sejtem, mivel töltöm majd a közeljövőben 5 péntek délutánját.

Napsütéses reggel áztató esővel

Micsoda reggel!
Ez a nap nagyon titokzatosan kezdődött. Nem is sejtette magát az a néhány kis meglepetés, ami már eddig ért ma, pedig még csak délelőtt van.

Mikor ébredés után a redőnyt felhúztam és szembesültem a novemberi jellegű áztató esővel, nem gondoltam volna, hogy ennyi kellemes történik néhány órán belül.

Egyrészt az óvodából hazafelé jövet találkoztam egy régen látott barátnőmmel, másrészt felfedeztem, hogy kedvezően nő az oldalam látogatottsága (a hétvége ellenére), továbbá egy nagyon jó blogra bukkantam, ahol a harangodi alkotótáborról írtak, Nagykállóról, ami az én szülővárosom (erről írtam a Most már tudom, miért... bejegyzést). Annyira tetszik!

Ha belegondolok, hogy ma a mérgező növényekről készültem írni...
Inkább elnapolom és ma egy csinos csigával foglalkozom, amit lehet, hogy még ma itt megmutatok, de ha nem, akkor holnap.

A hóvirág belépője

Már figyelem egy ideje ezt a kis bátor, pimasz kedvencemet.

Dacol a téli zord környezettel, mit neki jég, mit neki köd, eső, fagy. Lélegzetvisszafojtva vár. Várja a napsütést, amikor is elérkezik az ő belépője.

Ma elérkezett.

Mint már írtam, figyelem ezt a kis hóvirágot. Múlt héten, amikor napokon át esőzött, a hóvirág szorosan bebugyolálva, még dárdaként fölfelé irányítva tartotta fehér, zárt szirmait. Várt.

Néhány napja, már leeresztette lampionjait, de még zárva tartotta. Várt.

Azután mára megtörtént a csoda. Kisütött a nap, sütött reggeltől egészen estig.
A hóvirágok, mindegyike egy vezényszóra cselekedett talán: "oldalsó középtartásba lendít!" És az a három szirom, vízszintes áll, így tartja magát büszkén, pimaszul, vízszintesen, dacolva azzal, hogy jöhet még tél, jöhet még fagy...

Mert ma a föld illatával megtelt a levegő, emberek rajzanak, mindenki sétál, mindenki sütkérezik, nincsenek már szabad padok a járda mellett, most mindenki ráér.

És minden szál hóvirág feszesen tartotta oldalsó középtartásban három bókoló külső leplét. Vakító fehéren, tisztán, egyszerűen. Ragyogott és illatozott.


Mert van illata, tessék megszagolni!

Most már tudom, miért a sok virág

Azon a gyönyörű környéken, amit uralnak az akácfák, az almáskertek és ahol még termesztenek dohányt, ott lakik az én drága 88 éves nagymamám.
Kertjének hátsó kiskapuja közvetlenül egy rétre vezet, a rét közepén hatalmas fűzfa áll még ma is.

Azon a vidéken az emberek olyan kerítéssel veszik körbe telküket, amin a deszkák arasznyi távolra kerülnek egymástól, hogy teljes belátást kínálhassanak a kertre. És tulajdonképpen ez a lényeg.

Arrafelé mindenkinek fontos, hogy a kertje fulladásig tele legyen virágokkal. Terem ott zöldség, gyümölcs is, de az csak hátul, a ház mögött, kerítéssel elválasztott területen. Az előkertben, ott csak virág. Virágokat ültetnek a kerítés lábához kívülre, a járda mellé, sőt az árokpartra is. Minden hónapban van nyíló virág (jó, télen nemigazán), telis-tele velük az egész város.

Családunkban köztudott, hogy mamikánkat ez a kert tartja még ennyire egészségesen.

Azonban volt két dolog, amit sokáig nem értettem.

Az egyik, hogy – mivel lehajolni már nem tud – hogyan csinálja, hogy a kb. négyszáz négyzetméternyi kertje folyamatosan tele szépen gondozott virágokkal, mindig frissen kapált és soha egyetlen szál gaz (feléjük dudva) sincs benne.

A másik, hogy mi az az erő, ami arra hajtja, hogy már erőn felül, az ő korában, napi 8-9 órán keresztül kertészkedjen. Amint fonnyadni lát egy növényt, gondosan kiássa a gyökeréig, hogy kiderüljön, miért szenved? Egyik látogatásomkor is emiatt aggódott, majd megdöbbenten újságolta, hogy 25 pajor (cserebogár lárva) rágta a gyökerét, megszámolta.

Szóval, én nem értettem, miért nem választja néha inkább a békés üldögélést, rádiózást, miért kell mindig csak a kert, reggeltől estig?

Most megtudtam.

Azért nevelt mindig ennyi virágot, hogy a templomba vihesse.
Már évek óta nem tud elgyalogolni oda, a virágokat mégis termeszti. Most elviteti valakivel.

Az én drága nagymamám, aki fiatalkorában is annyira vallásos volt, hogy egyenesen apácának készült, még most is annyi küldetést érez a hite felé, hogy ilyen idősen képes minden percben azért dolgozni, hogy virágot küldhessen az oltárra.

Maratoni életművész

Tegnap olvastam egy olyan adatot, amin igencsak meglepődtem.

A sünkaktuszokról (Echinocactus-fajok) volt a leírás. Botanikus kertekből - a szerencsésebb honfitársaim az eredeti élőhelyükről - ismerhetjük ezeket a növényeket, melyek három méteresre is megnőnek, szélességük eléri az egy métert is, tömegük akár néhány tonna is lehet. Bordáikon sorban ülnek kemény, szúrós töviseik, amik lehetnek fehérek vagy pirosak.
Eddig minden egyértelmű, ezt mindenki tudja.

A többi kaktuszfélénél tovább élnek, életkoruk hatszáz év körüli.
Na ennél a pontnál kerekedett ki a szemem. Hatszáz év!

Egy puha szövetű növény elél hatszáz évig! Elgondoltam, hogy egy most hatszáz éves növény dédnagyanyját akár Krisztus is láthatta volna. De ha jobban belegondolok, akkor vegyük a növényünk 8 generációval ezelőtti rokonát, ami akkor nyitogatta narancssárga virágait, amikor a rabszolgák húzták-vonták a piramisok építőköveit.

Ez a kis növény kiváló stratégiát épített fel magának a hosszú élet eléréséhez: takarékoskodni a tápanyagokkal, remekül alkalmazkodni a sivatagi környezethez, valamint önvédelem millió tüskével.

Valahogy adaptálni kellene ezeket a tulajdonságokat magunkba.
A tüskén még vacillálok.

Karfiolpalánta erkélyládában?

Az élet gyakran szórakoztató.

Anélkül is adódnak vicces helyzetek, hogy mi magunk gondoskodnánk róla.
Egyszerűen kínálja az élet, csak úgy, önzetlenül.


Történt egy nyári délután, ráérős, hétvégi nap, csörög a telefon. Felveszem:

- Tessék.
- Zsuzsikám te vagy? Mama vagyok.
- Ááá! Szia mama. Nagyon örülök, hogy hívsz, pont mostanában gondoltam rád.
- Zsuzsikám, anyukád elindult már?
- Honnan?
- Otthonról.
- Nem tudom (nem egy városban lakunk, úgyhogy nem látom). Hová megy?
- Ide hozzám. Mondta, hogy eljön a karfiolpalántákért.
- Karfiolpalántákért?
- Igen.
- Hová viszi?
- Haza. Mondta, hogy akar néhányat ültetni.
- Anya? (nem értem, erkélyládába??? emeleten lakik)
- Igen. Mondta, hogy eljön néhányért.
- Nem tudtam, hogy akar karfiolt ültetni.
- Kért tőlem.
- Elültetni?
- Igen.
- De hová akarja ültetni?
- Otthonra.
- Otthonra?
- Igen. A kertbe.
- Kertbe? Hová? (????nem is tudtam, hogy vett kertet.)
- Azt mondta, elfér még néhány palánta, majd ma elülteti.
- Anya? Nekem nem mondta, hogy ültetni akar...(és ekkor egyszer csak jön a gyanú árnyéka): Jó telefonszámot tetszett hívni?
- Hát ez nem az 123-123?
- Nem. Biztosan félrement, mert ez az 132-132.
- Jaj, bocsánat, nagyon sajnálom.
- Nincs baj, igazán nem tetszett zavarni.


Én tényleg Zsuzsi vagyok, ő pedig tényleg Mama. Neki van egy Zsuzsija, nekem van két Mamám, és az egyiknek tényleg minden évben van karfiolpalántája.

Egy percre összefésült minket a sors, vagy talán néhány pillanatra átcsúsztunk egy szomszédos dimenzióba? Ki tudja. Mindenesetre kedves volt.


És tulajdonképpen, miért ne teremne meg a karfiol az erkélyládában?