Ajándék cseresznyés

Ajándékot kaptam ma valakitől, ami teljes meglepetés volt.

Ez ráadásul kettős ajándék, az egyik része az a kettő doboz cseresznyés ízű c vitamin, ami a kisfiamé, mert ő ezt a cseresznyéset szereti. A másik ajándék az enyém volt, a nagy adag feltöltés a lelkembe.

Az történt ugyanis, hogy a közeli patikusnő felhívott, hogy a bizonyos vitamin (tudniillik az a ritka, nehezen beszerezhető cseresznyés) végre megérkezett, és mivel régóta vártam már rá, ezért ez a kettő doboz nekünk ajándék. Mikor tudunk menni?

Szóval én ezt a lelki nagyságot kaptam, csak így váratlanul, ezen a ködös délelőttön. Az én egészségemhez ez kell táplálék-kiegészítőnek (kötőjel, nem kötőjel, egybe, nem egybe???? itt a szabályzat, de ebben még nincs benne ), nem kell nekem rosttabletta meg multibogyó, meg lúgozást elősegítő fortély. Egy jóakarat, egy kicsi önzetlenség, amitől a lelkem csordulásig megtelik még ilyen szürke, szmogos napon is; és már kész a harmónia.

Ekkor hirtelen engem is megfertőzött a vágy. Én is akarok a patikusnőnek ajándékot vinni!

De mit is? Mit is? Ilyenkor már mindenki a tavaszt várja, a gyógyszertár tele virágokkal, élő cserepes virágokkal, láttam nála bedíszített kompozíciókat is. De valami más kell, olyasmi, ami hasonlóan kicsi, kedves, nem hétköznapi, amit máshol nemigen vásárol meg…

És ekkor már tudtam, hogy övé lesz az egyik kis árvácskás kopogtató.

Tavaszi is, szerény is, szép is, vidám is. Nyírfa vesszők összekacskaringózva (ha valakinek jobb szó jut eszébe, írja meg kérem), rajtuk lila, kék, sárga árvácska fejecskék, pici moha, itt-ott pici fehér valami, de az alapot adó nyírfaág még csupasz. Keskeny kis selyemszalagra felerősítve; nagyon szeretem.

Neki is tetszett, bár mondta, hogy nem azért adta a vitamint. Én sem azért adtam.

Csak az élmény kedvéért. Hogy a lelkünket jóllakassuk.