Modern kori cseppkő.
Bárhol, bármikor, 5 perc alatt.
(Értéke vitatható, de az bizonyos, hogy cseppekből áll.)
2009. december 8., kedd
Gyorsan kivitelezhető
Modern kori cseppkő.
Bárhol, bármikor, 5 perc alatt.
(Értéke vitatható, de az bizonyos, hogy cseppekből áll.)
2009. november 1., vasárnap
Misztikus dolgok, misztikus dolgok
Mindenszentek napja. Kavarog a lelkem.
Frissen gyászolok, hirtelen egy gyertyával több kerül a sírra és - emlékezésképpen - ma az asztalomra.
Nagymamám, ki minden évben gondosan ápolgatta, védte, óvta nevelgette Mindenszentekre krizantémjait (a bizonyos nagyvirágú turnert), hogy a templomot november első napján feldíszíthesse vele; ma, Mindenszentek hajnalán végleg itthagyott bennünket.
Tudom, hogy mindannyian egyszer meghalunk, tudom, hogy már a kilencvenedik évében járt, tudom, hogy most boldog az Ő imádott Istene mellett, de azért nagyon fájdalmas a gyász.
Kisfiúnak ma az esti meseolvasás előtt odaadtam egy tenyérnyi bibliát, amit egy imádságos könyvvel együtt vettem le a polcról. Az imádságos könyvet a ma elvesztett Mamikánktól kaptam még vagy egy évtizede.
Ma elővettem, belelapoztam, kisfiúnak közben az apró bibliát adtam.
Olvasok ott, ahol kinyílt, vigaszra várva.
Olvasok, közben hallok valamit, amit kisfiú csendben duruzsol.
Figyelem, tényleg az amit hallani vélek? ....... "misztikus dolgok, misztikus dolgok..."
Pörgeti a biblia lapjait, közben kántálja öt évesen: misztikus dolgok, misztikus dolgok...
Kérdezem, mit mondasz, milyen dolgok?
Válaszolja: misztikus.
Kérdezem: hol hallottad ezt a szót, honnan tudod?
Mondja: Sehol, csak úgy mondom. Misztikus dolgok....
Sajnos nyáron nagynénémet is temettük. Mikor meghalt, azt követő a percben a falon lévő kicsi Mária kép ráesett.
Misztikus dolgok, misztikus dolgok...
Szentéletű, Istent imádó Nagymamám Mindenszentek napján, a szentek mindegyikének ünnepén halt meg. Édes unokatestvérem mondta, hogy a temetésekor is mindenhol virágok lesznek, mert a temetők ilyenkor telis-tele vannak szép fehér virággal, amiket egész életében szeretett.
Misztikus dolgok, misztikus dolgok...
Frissen gyászolok, hirtelen egy gyertyával több kerül a sírra és - emlékezésképpen - ma az asztalomra.
Nagymamám, ki minden évben gondosan ápolgatta, védte, óvta nevelgette Mindenszentekre krizantémjait (a bizonyos nagyvirágú turnert), hogy a templomot november első napján feldíszíthesse vele; ma, Mindenszentek hajnalán végleg itthagyott bennünket.
Tudom, hogy mindannyian egyszer meghalunk, tudom, hogy már a kilencvenedik évében járt, tudom, hogy most boldog az Ő imádott Istene mellett, de azért nagyon fájdalmas a gyász.
Kisfiúnak ma az esti meseolvasás előtt odaadtam egy tenyérnyi bibliát, amit egy imádságos könyvvel együtt vettem le a polcról. Az imádságos könyvet a ma elvesztett Mamikánktól kaptam még vagy egy évtizede.
Ma elővettem, belelapoztam, kisfiúnak közben az apró bibliát adtam.
Olvasok ott, ahol kinyílt, vigaszra várva.
Olvasok, közben hallok valamit, amit kisfiú csendben duruzsol.
Figyelem, tényleg az amit hallani vélek? ....... "misztikus dolgok, misztikus dolgok..."
Pörgeti a biblia lapjait, közben kántálja öt évesen: misztikus dolgok, misztikus dolgok...
Kérdezem, mit mondasz, milyen dolgok?
Válaszolja: misztikus.
Kérdezem: hol hallottad ezt a szót, honnan tudod?
Mondja: Sehol, csak úgy mondom. Misztikus dolgok....
Sajnos nyáron nagynénémet is temettük. Mikor meghalt, azt követő a percben a falon lévő kicsi Mária kép ráesett.
Misztikus dolgok, misztikus dolgok...
Szentéletű, Istent imádó Nagymamám Mindenszentek napján, a szentek mindegyikének ünnepén halt meg. Édes unokatestvérem mondta, hogy a temetésekor is mindenhol virágok lesznek, mert a temetők ilyenkor telis-tele vannak szép fehér virággal, amiket egész életében szeretett.
Misztikus dolgok, misztikus dolgok...
2009. augusztus 28., péntek
Három is - apró is - lila is - vad is
Mégis annyira tetszett.
Kisfiútól kaptam ezt a három szál virágot egy tóparti sétán.
Úgy tűnik, van némi hajlama a gyűjtögetésre. Vajon kitől örökölhette?
Ráközelítve a zsákmányra:
Kisfiútól kaptam ezt a három szál virágot egy tóparti sétán.
Úgy tűnik, van némi hajlama a gyűjtögetésre. Vajon kitől örökölhette?
Ráközelítve a zsákmányra:
2009. augusztus 27., csütörtök
Mágikus vonzalmam
Már régebb óta mágikusan vonzódom Nigella falatozójához.
Természetesen a sorozat minden részét felvettem videóra - anno - és ez a gyűjtemény csodás recept rossz, borúlátó hangulat elűzésére.
De a ma esti felfedezésem is káprázatos volt.
Az történt, hogy nézegettem mások blogjait, már kigyűjtöttem magamnak néhány kedvencet, mert pl. jól írnak, vagy mert nagyon jók szakmailag, vagy esetleg szemet gyönyörködtető megoldásokat, fotókat használnak.
Így érkeztem - néhány blogon keresztül szörfölgetve - egy kulináris csodára, ami tele van pazar képekkel és hangulatos írásokkal.
És innentől kezdve nem volt megállás.
Rátaláltam rengeteg életvidám és jókedvvel teli emberre, akik szeretnek élni, szeretnek főzni, enni és tele vannak energiával.
Bárki megtalálhatja őket, az én mai felfedezettem (klikk ide) blogján keresztül.
(Remélem nem bánja, hogy belinkeltem, majd ha reklamál, esetleg kiveszem a linket:))
Természetesen a sorozat minden részét felvettem videóra - anno - és ez a gyűjtemény csodás recept rossz, borúlátó hangulat elűzésére.
De a ma esti felfedezésem is káprázatos volt.
Az történt, hogy nézegettem mások blogjait, már kigyűjtöttem magamnak néhány kedvencet, mert pl. jól írnak, vagy mert nagyon jók szakmailag, vagy esetleg szemet gyönyörködtető megoldásokat, fotókat használnak.
Így érkeztem - néhány blogon keresztül szörfölgetve - egy kulináris csodára, ami tele van pazar képekkel és hangulatos írásokkal.
És innentől kezdve nem volt megállás.
Rátaláltam rengeteg életvidám és jókedvvel teli emberre, akik szeretnek élni, szeretnek főzni, enni és tele vannak energiával.
Bárki megtalálhatja őket, az én mai felfedezettem (klikk ide) blogján keresztül.
(Remélem nem bánja, hogy belinkeltem, majd ha reklamál, esetleg kiveszem a linket:))
2009. augusztus 20., csütörtök
Lila szépségem
Tegnap készítettem ezt a szemtelenül romantikus, cseppet sem diszkrét, ellenben finoman elegáns kopogtató koszorút.
Bárki ajtajára ajánlatos, időtálló, évszakoktól független lakásdísz.
(a képre kattintva élesebben láthatod)
És persze nagyon lila. És nagyon hortenzia.
Hogy hogyan készült, azt a galériámban(katt ide) írtam le.
Bárki ajtajára ajánlatos, időtálló, évszakoktól független lakásdísz.
(a képre kattintva élesebben láthatod)És persze nagyon lila. És nagyon hortenzia.
Hogy hogyan készült, azt a galériámban(katt ide) írtam le.
2009. augusztus 19., szerda
2009. augusztus 18., kedd
Fenyőerdő koronáján sétáltam
Soha nem gondoltam volna, hogy egy egész erdőnyi fenyőfa koronáján keresztül fogok gázolni, - bármily szúrós élmény volt is.
Tavaly egy kirándulás során rátaláltunk egy príma toboz-lelőhelyre, egy szép fenyőerdőre, ahonnan egy valamirevaló virágkötő begyűjtheti az őszre szükséges toboz-mennyiségét.
Vártuk a tavaszt, hogy a tobozok már a földre hulljanak, ezért egy meleg májusi napon beültünk az autóba, majd háromnegyed óra múlva megérkeztünk a helyszínre.
Az erdőbe kellett volna érkeznünk, de nem találtuk.
Főút stimmel, bekötőút stimmel, homokdombok megvannak, az erdőnek is itt kellene valahol lennie...., idegenül hat az útmenti fakó, száraz, idomtalan bozótos, ami mellett haladunk.
Ekkor férj felocsúdik: kivágták az erdőt.
Morbid: utazunk negyven kilométert, biztosra menve egy csomagtartónyi kellék beszerzésére egy kellemes családi kirándulás keretében, és valóban az erdőt, melyről a tobozaim lepotyogtak volna, már hónapokkal előtte kivágták.
A fák lombkoronája méltatlanul földre taszítva, törzsük kitermelve. Tobozok a tűvé aszalódott levelek között összeroncsolódva.
Nem kell rosszra gondolni, valószínűleg nem történt bűncselekmény, egyszerűen a tulajdonos hasznosította a hasznosíthatót, és az öreg erdeje helyett újat telepít.
Leltár: használható toboz csak néhány darab, holdbéli helyszínen tett séta 1 óra, különös családi kirándulás 1 délután.
Emlékezetes és érdekes élmény volt, valaki azonban ennél többet is elkönyvelhet, íme:
Nem ment kárba a mosópor.
Tavaly egy kirándulás során rátaláltunk egy príma toboz-lelőhelyre, egy szép fenyőerdőre, ahonnan egy valamirevaló virágkötő begyűjtheti az őszre szükséges toboz-mennyiségét.
Vártuk a tavaszt, hogy a tobozok már a földre hulljanak, ezért egy meleg májusi napon beültünk az autóba, majd háromnegyed óra múlva megérkeztünk a helyszínre.
Az erdőbe kellett volna érkeznünk, de nem találtuk.
Főút stimmel, bekötőút stimmel, homokdombok megvannak, az erdőnek is itt kellene valahol lennie...., idegenül hat az útmenti fakó, száraz, idomtalan bozótos, ami mellett haladunk.
Ekkor férj felocsúdik: kivágták az erdőt.
Morbid: utazunk negyven kilométert, biztosra menve egy csomagtartónyi kellék beszerzésére egy kellemes családi kirándulás keretében, és valóban az erdőt, melyről a tobozaim lepotyogtak volna, már hónapokkal előtte kivágták.
A fák lombkoronája méltatlanul földre taszítva, törzsük kitermelve. Tobozok a tűvé aszalódott levelek között összeroncsolódva.
Nem kell rosszra gondolni, valószínűleg nem történt bűncselekmény, egyszerűen a tulajdonos hasznosította a hasznosíthatót, és az öreg erdeje helyett újat telepít.
Leltár: használható toboz csak néhány darab, holdbéli helyszínen tett séta 1 óra, különös családi kirándulás 1 délután.
Emlékezetes és érdekes élmény volt, valaki azonban ennél többet is elkönyvelhet, íme:
Nem ment kárba a mosópor.
2009. július 21., kedd
Mappába a sablonokkal
Na, ez nagyon vagányan hangozhatna (hiszen mit nekem betokosodott sémák, sablonok, sokszor lefutott körök, kitaposott utak, stb.) ha nem lenne igaz. De igaz.
Az történt ugyanis, hogy az én legújabban kapott nagy családom, a gyermekem óvodája, élén kedvenc óvónőimmel és szintén kedvenc dajkanénikkel változáson megy át.
Jó, tudom, hogy minden és mindenki változik, de az egyik kedvenc, az aranykezű dajkanénink nyugdíjba megy. Ennek senki sem tudott örülni.
Egész évben próbáltam mindenféle csábító mondatokkal maradásra bírni, de a törvény az törvény, mindennek vége lesz egyszer - mondta ő. (persze, Neki eszébe sem jutott átvakarászni a születési dátumát a személyiben - sajnos :)
Említettem, hogy aranykeze van. A kreatívkodás minden válfaját - beleértve az legújabb, trendi kézműveskedéseket is - képes pillanatok alatt tökéletes színvonalon elkészíteni.
Ilyen búcsúra készülve az ember szeretne ajándékkal kedveskedni, de most a huszadik pohárkészlettel? Vagy vázával? Vagy mégis mivel, ami nem egy újabb porfogót képviselne lakásában?
És akkor eszembe jutott az, amiről tudtam, hogy kevés van neki. Olyan "füles" mappából, amibe a sablonjait tartja. Egyszer nagyon megörült egy nagy kötegnek, amit az óvodába bevittünk.
Úgyhogy ajándékba elkésztettem neki ezt a sablontartó mappát:
Ilyen kívülről:
Ilyen belülről (ezt kisfiú rajzolta):
Ilyenek a füles papírjai:
És ilyen hátulról:
Ez azért már nekem is tényleg tetszett.
Az történt ugyanis, hogy az én legújabban kapott nagy családom, a gyermekem óvodája, élén kedvenc óvónőimmel és szintén kedvenc dajkanénikkel változáson megy át.
Jó, tudom, hogy minden és mindenki változik, de az egyik kedvenc, az aranykezű dajkanénink nyugdíjba megy. Ennek senki sem tudott örülni.
Egész évben próbáltam mindenféle csábító mondatokkal maradásra bírni, de a törvény az törvény, mindennek vége lesz egyszer - mondta ő. (persze, Neki eszébe sem jutott átvakarászni a születési dátumát a személyiben - sajnos :)
Említettem, hogy aranykeze van. A kreatívkodás minden válfaját - beleértve az legújabb, trendi kézműveskedéseket is - képes pillanatok alatt tökéletes színvonalon elkészíteni.
Ilyen búcsúra készülve az ember szeretne ajándékkal kedveskedni, de most a huszadik pohárkészlettel? Vagy vázával? Vagy mégis mivel, ami nem egy újabb porfogót képviselne lakásában?
És akkor eszembe jutott az, amiről tudtam, hogy kevés van neki. Olyan "füles" mappából, amibe a sablonjait tartja. Egyszer nagyon megörült egy nagy kötegnek, amit az óvodába bevittünk.
Úgyhogy ajándékba elkésztettem neki ezt a sablontartó mappát:
Ilyen kívülről:
Ilyen belülről (ezt kisfiú rajzolta):
Ilyenek a füles papírjai:
És ilyen hátulról:
Ez azért már nekem is tényleg tetszett.
2009. július 17., péntek
Készüljetek, mert bámulatos lesz!
Ezt a mondatot az imént hallottam Ormányos Olivértől.
Az most itt lényegtelen, hogy ki is az Ormányos család ezen sarja, hiszen akinek gyermeke van - és néha igénybe veszi elektromos gyermekfelügyelője előnyeit - úgyis ismeri a televízióból.
Inkább az lényeges, ami ezzel a mondattal kapcsolatban eszembe jutott.
Rólunk, nőkről van szó.
Van úgy, hogy az ember már negyvenegynehány évesen nem tűnik tizenhatnak.
Van úgy, hogy néhányan még annak látszónak érzik magukat; van, hogy néhányan titokzatos módon visszafiatalítják testüket, vagy esetleg átvakargatják okmányaikon a születési évszámukat.
És akad, aki úgy él, ahogy a Jó Isten megteremtette, asszonyosan, nem dacolva a centiméterekkel és őszülő hajszálakkal. Aki vállalva korát, sziluettjét, elégedetten kiáll az emberek elé, mert tudja, hogy neki van olyan varázsa így is, amitől egy csábító mosolyú, helyes, befutott, közismert férfiideálnak is szó szerint fennakad a szemöldöke.
Szép, szabályos plázacicák, felköthetitek a gatyátokat!
Megjegyzés: ehhez az íráshoz eredetileg egy másik videó volt feltöltve, csak annak a beágyazását időközben korlátozta a feltöltő. Az eredeti videót ide kattintva láthatod.
Az most itt lényegtelen, hogy ki is az Ormányos család ezen sarja, hiszen akinek gyermeke van - és néha igénybe veszi elektromos gyermekfelügyelője előnyeit - úgyis ismeri a televízióból.
Inkább az lényeges, ami ezzel a mondattal kapcsolatban eszembe jutott.
Rólunk, nőkről van szó.
Van úgy, hogy az ember már negyvenegynehány évesen nem tűnik tizenhatnak.
Van úgy, hogy néhányan még annak látszónak érzik magukat; van, hogy néhányan titokzatos módon visszafiatalítják testüket, vagy esetleg átvakargatják okmányaikon a születési évszámukat.
És akad, aki úgy él, ahogy a Jó Isten megteremtette, asszonyosan, nem dacolva a centiméterekkel és őszülő hajszálakkal. Aki vállalva korát, sziluettjét, elégedetten kiáll az emberek elé, mert tudja, hogy neki van olyan varázsa így is, amitől egy csábító mosolyú, helyes, befutott, közismert férfiideálnak is szó szerint fennakad a szemöldöke.
Szép, szabályos plázacicák, felköthetitek a gatyátokat!
Megjegyzés: ehhez az íráshoz eredetileg egy másik videó volt feltöltve, csak annak a beágyazását időközben korlátozta a feltöltő. Az eredeti videót ide kattintva láthatod.
2009. június 6., szombat
Hogy mire is vágynak leginkább?
Véleménye szerint manapság mire vágynak leginkább az emberek?
Ezt a kérdést tette fel nekem telefonon egy állítólagos közvélemény-kutató. Valamiért nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy inkább holmi telefonos kéjenc lehetett. Ilyen kérdés...... mire vágynak leginkább???
Annyit feleltem neki, hogy én azt gondoltam, igen - nem válaszokat kell adni; és ma zsúfolt napom volt, nem kívánok esszé jellegű kérdéseket most fejtegetni.
Azonnal megköszönte - legalább ötször -, majd letette a telefont.
Amit neki nem válaszoltam, azt most itt elmondhatom.
Szerintem nyugalomra, feltöltődésre és derüre vágynak az emberek.
Arra, hogy kacagni tudjanak ismét, felhőtlenül. Arra, hogy a szomszéddal beszélgethessenek vacsora után egy órácskát; hogy sétálgassanak csak úgy, a nyári esti illatok kedvéért; hogy bambán bámulhassanak maguk elé egy poros nyári délután a játszótér vagy egy park padján üldögélve. Csak úgy, létezni és a lelket is pihentetni.
Elfelejteni azt, hogy félnünk kellene attól, hogy elveszítjük az állásunkat, hogy nem tudjuk kifizetni a hátralévő 35 évnyi hitelünket, hogy hogyan alakul az euro, hogy mikor ér ide a rettegett új influenza, hogy ...
Szerintem kényelmesebben élünk, mint 20 éve. Több időt szentelünk a külvilágnak, mint valamikor. Több vitamint eszünk, mint bármikor. Járhatunk welness hétvégére, ahol belénk gyúrják majd az egészséget.
Mégis fáradtak és fásultak vagyunk.
Ha a lelkünk éhezik, azt hiába akarjuk trendi életünkkel jóllakatni.
Egyre csak éhesebb lesz.
Ezt a kérdést tette fel nekem telefonon egy állítólagos közvélemény-kutató. Valamiért nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy inkább holmi telefonos kéjenc lehetett. Ilyen kérdés...... mire vágynak leginkább???
Annyit feleltem neki, hogy én azt gondoltam, igen - nem válaszokat kell adni; és ma zsúfolt napom volt, nem kívánok esszé jellegű kérdéseket most fejtegetni.
Azonnal megköszönte - legalább ötször -, majd letette a telefont.
Amit neki nem válaszoltam, azt most itt elmondhatom.
Szerintem nyugalomra, feltöltődésre és derüre vágynak az emberek.
Arra, hogy kacagni tudjanak ismét, felhőtlenül. Arra, hogy a szomszéddal beszélgethessenek vacsora után egy órácskát; hogy sétálgassanak csak úgy, a nyári esti illatok kedvéért; hogy bambán bámulhassanak maguk elé egy poros nyári délután a játszótér vagy egy park padján üldögélve. Csak úgy, létezni és a lelket is pihentetni.
Elfelejteni azt, hogy félnünk kellene attól, hogy elveszítjük az állásunkat, hogy nem tudjuk kifizetni a hátralévő 35 évnyi hitelünket, hogy hogyan alakul az euro, hogy mikor ér ide a rettegett új influenza, hogy ...
Szerintem kényelmesebben élünk, mint 20 éve. Több időt szentelünk a külvilágnak, mint valamikor. Több vitamint eszünk, mint bármikor. Járhatunk welness hétvégére, ahol belénk gyúrják majd az egészséget.
Mégis fáradtak és fásultak vagyunk.
Ha a lelkünk éhezik, azt hiába akarjuk trendi életünkkel jóllakatni.
Egyre csak éhesebb lesz.
2009. június 2., kedd
2009. május 19., kedd
Ahogyan adódik
Néhány napja bodzaszörpöt készítettünk.
Újonnan kialakult hagyomány ez nálunk, kezdeményező egy nagypapa, akinek valójában nem is az én kisfiam az unokája. Szóval pótnagypapa, pótunoka, és a városi gyereknek már ritkán megtapasztalható élmények, mint kisgalambok simogatása, méhkaptár, mérges kakas a tyúkólban és rejtekes fészer.
Bodzaszörp elkészült, még pakolgatunk, beszélgetünk.
Kérdezem: - Na és hogy vagy M. bácsi? (a kérdés őszinte, hiszen tavaly váratlanul elveszítette a feleségét, a gyerekei is távol élnek)
Ezt válaszolta: - Jól. Én nem panszkodom. Ebben az országban mindenki panaszkodik, én nem panaszkodom. Az életet olyannak kell elfogadni, amilyennek adódik. Ha valaki nem tudja úgy elfogadni, az mindig elégedetlen lesz.
Milyen furcsa, hogy saját életünk mérföldkövei, jelentős mankói időnként, hirtelen előttünk teremnek. Egy beszélgetés, amit akár a rádióban hallunk, egy sor, valami dalfoszlány, melyet nem felejtünk, élettapasztalatok, melyeket idősödő emberektől kapunk útravalónak. Így egyszerűen, tisztán, véletlenül, csak egy napsütéses szombat délelőtt, miközben a kerti asztalt lemosom.
Életbölcseletek, amiket morzsaként felszedeget az ember innen-onnan, amikor csak észrevenni egyet is.
Újonnan kialakult hagyomány ez nálunk, kezdeményező egy nagypapa, akinek valójában nem is az én kisfiam az unokája. Szóval pótnagypapa, pótunoka, és a városi gyereknek már ritkán megtapasztalható élmények, mint kisgalambok simogatása, méhkaptár, mérges kakas a tyúkólban és rejtekes fészer.
Bodzaszörp elkészült, még pakolgatunk, beszélgetünk.
Kérdezem: - Na és hogy vagy M. bácsi? (a kérdés őszinte, hiszen tavaly váratlanul elveszítette a feleségét, a gyerekei is távol élnek)
Ezt válaszolta: - Jól. Én nem panszkodom. Ebben az országban mindenki panaszkodik, én nem panaszkodom. Az életet olyannak kell elfogadni, amilyennek adódik. Ha valaki nem tudja úgy elfogadni, az mindig elégedetlen lesz.
Milyen furcsa, hogy saját életünk mérföldkövei, jelentős mankói időnként, hirtelen előttünk teremnek. Egy beszélgetés, amit akár a rádióban hallunk, egy sor, valami dalfoszlány, melyet nem felejtünk, élettapasztalatok, melyeket idősödő emberektől kapunk útravalónak. Így egyszerűen, tisztán, véletlenül, csak egy napsütéses szombat délelőtt, miközben a kerti asztalt lemosom.
Életbölcseletek, amiket morzsaként felszedeget az ember innen-onnan, amikor csak észrevenni egyet is.
2009. május 1., péntek
2009. április 8., szerda
Lógtam, tudom
Már olyan régen írtam bejegyzést, hogy szó szerint féltem most megnyitni a saját oldalamat.
Olyan érzés, mint amikor valaki ellógott több órát a főiskolán, azután lapos-kúszásban egyszer csak megjelenik. Van sok magyarázata, kicsit szégyenli is magát, holott nem is kötelező bejárni az előadásra.
Most is ez van, minden más üzenetet végignéztem ezelőtt, majd - mintha attól tartanék, hogy majd jól rámpirít - mellékesen megnyitottam a blogomat is. Még megvan, szerencse.
Az történt, hogy kisfiú megbetegedett, úgyhogy napokig folyamatosan a lázcsillapítással foglalatoskodtam. Előtte meg bokros teendők, határidők, munka, új barátságok és a felüdítő tavaszi újdonság: csavargok a napsütésben a gyermekemmel az utcákon.
Jó, ez akkor volt, mielőtt megbetegedett, de olyan jó lézengeni végre, csak létezni és nevetgélni vele.
Különben is, most a válság idején célszerű újra felfedezni azokat a tevékenységeket, amik
Olyan, mint a háztatási munka: megvár.
Csak kellemesebb és maradandóbb.
Olyan érzés, mint amikor valaki ellógott több órát a főiskolán, azután lapos-kúszásban egyszer csak megjelenik. Van sok magyarázata, kicsit szégyenli is magát, holott nem is kötelező bejárni az előadásra.
Most is ez van, minden más üzenetet végignéztem ezelőtt, majd - mintha attól tartanék, hogy majd jól rámpirít - mellékesen megnyitottam a blogomat is. Még megvan, szerencse.
Az történt, hogy kisfiú megbetegedett, úgyhogy napokig folyamatosan a lázcsillapítással foglalatoskodtam. Előtte meg bokros teendők, határidők, munka, új barátságok és a felüdítő tavaszi újdonság: csavargok a napsütésben a gyermekemmel az utcákon.
Jó, ez akkor volt, mielőtt megbetegedett, de olyan jó lézengeni végre, csak létezni és nevetgélni vele.
Különben is, most a válság idején célszerű újra felfedezni azokat a tevékenységeket, amik
- kellemesek,
- feltöltenek életszerűségükkel
- ingyen vannak
Olyan, mint a háztatási munka: megvár.
Csak kellemesebb és maradandóbb.
Mi fán terem a kreativitás?
Hogy mitől lesz egy gyerek kreatív?
Attól, ha hagyjuk annak lenni!
(ez az én véleményem, lehet vele vitatkozni, de nekem akkor is meggyőződésem)
Attól, ha hagyjuk annak lenni!
(ez az én véleményem, lehet vele vitatkozni, de nekem akkor is meggyőződésem)
2009. március 30., hétfő
Feltöltöttem a videót
Azoknak írom, akik értetlenül álltak a megnyíló - és kacajra egyáltalán nem ösztönző - csupa fehér oldal előtt, hogy végre sikeresen beágyaztam a videót az Immuntréning szabadon c. írásomhoz (bal oldalsáv, tartalomban). Jó szórakozást!
Még valami:
Újabb kopogtató koszorú fotókat raktam fel a galériába: www.galeria-viragkopogtato.blog.hu
Még valami:
Újabb kopogtató koszorú fotókat raktam fel a galériába: www.galeria-viragkopogtato.blog.hu
2009. március 27., péntek
Tegnap megbocsájtottam
Mivel én sem vagyok már mai csirke, ahogy haladok az élettel, kezdem megtapasztalgatni, felfogni egy-egy szokás hatalmát.
Most nem arra gondolok, hogy milyen hasznos hajnali ötkor kelni minden nap (erről valószínű soha nem fogok írni, tapasztalatszerzés hiányában), hanem arról, hogy idővel megértem a mögöttes tartalmat, hogy pl. "fogadd őszinte részvétem" nem csak egy udvarias mondat.
Tegnap is megtapasztaltam valamit, amiről eddig is tudtam az eszemmel, hogy szükséges az egészséges élethez. A megbocsájtást. Azt a fajtát, ami felszabadít és amitől megkönnyebbültem.
Valakivel évek óta nehezteltünk egymásra. Azután tegnap váratlanul találkoztunk az utcán és olyan jó érzéssel beszélgettünk, kíváncsiak voltunk mi történt azóta másikkal.
Eltelt hat év, és közben a harag elszállt. Nem is kellett erről beszélnünk, mert bizonyára mindketten mostanra már magunkban megbocsájtottunk a másiknak.
Maradt a viszontlátás öröme és a lelki béke. Felszabadultság, hogy egyikünk sem cipeli azt a nehéz, sértett dühöt.
Most már tudom, hogy mit jelent az, hogy "bocsáss meg ellenségeidnek".
De azt is tudom, hogy ehhez idő kell.
Most nem arra gondolok, hogy milyen hasznos hajnali ötkor kelni minden nap (erről valószínű soha nem fogok írni, tapasztalatszerzés hiányában), hanem arról, hogy idővel megértem a mögöttes tartalmat, hogy pl. "fogadd őszinte részvétem" nem csak egy udvarias mondat.
Tegnap is megtapasztaltam valamit, amiről eddig is tudtam az eszemmel, hogy szükséges az egészséges élethez. A megbocsájtást. Azt a fajtát, ami felszabadít és amitől megkönnyebbültem.
Valakivel évek óta nehezteltünk egymásra. Azután tegnap váratlanul találkoztunk az utcán és olyan jó érzéssel beszélgettünk, kíváncsiak voltunk mi történt azóta másikkal.
Eltelt hat év, és közben a harag elszállt. Nem is kellett erről beszélnünk, mert bizonyára mindketten mostanra már magunkban megbocsájtottunk a másiknak.
Maradt a viszontlátás öröme és a lelki béke. Felszabadultság, hogy egyikünk sem cipeli azt a nehéz, sértett dühöt.
Most már tudom, hogy mit jelent az, hogy "bocsáss meg ellenségeidnek".
De azt is tudom, hogy ehhez idő kell.
2009. március 26., csütörtök
Repdeső muskátli
Egy gyereknek az a természetes, amibe belenő.
Varrónő gyerekének a tűpárna, asztalos gyerekének a gyalu, virágkötő gyerekének a virágnév.
Néhány éve nászajándékba adtunk egy baráti párnak egy viharlámpát. Vicces ajándéknak szántuk, ugye az élet viharai.... legyen, ami majd fényt mutat.
Kisfiú akkor volt három éves, nagyon foglalkoztatta ez a viharlámpa.
Hetekkel később is mindenféle kérdésekkel ostromolt bennünket a viharlámpa mibenlétét illetően. Egyik délután folyton kérdezgette tőlem, mi kell a viharlámpába. Mondtam mindent, ami szerintem kellhet, de AZT, amire kíváncsi volt, nem tudtam kitalálni.
Másnap örömmel újságolja, hogy:
"megtudtam apától, hogy mi kell a viharlámpába. Láng és petúnia!"
Másik:
Néhány napja, tartunk hazafelé, kisfiú a gyerekülésben a kerékpáron, mutogatja a feléledő apró rovarokat. Kérdezi láttam-e? Rutin válasz: igen, biztosan muslica volt. Pár perc múlva érünk a kapunkhoz, ott is repül valami apró fekete. Kisfiú felragyog: " ja tudom már, mi repült ott! Muskátli!"
Nincs szívem kijavítani, annyira tetszik.
Varrónő gyerekének a tűpárna, asztalos gyerekének a gyalu, virágkötő gyerekének a virágnév.
Néhány éve nászajándékba adtunk egy baráti párnak egy viharlámpát. Vicces ajándéknak szántuk, ugye az élet viharai.... legyen, ami majd fényt mutat.
Kisfiú akkor volt három éves, nagyon foglalkoztatta ez a viharlámpa.
Hetekkel később is mindenféle kérdésekkel ostromolt bennünket a viharlámpa mibenlétét illetően. Egyik délután folyton kérdezgette tőlem, mi kell a viharlámpába. Mondtam mindent, ami szerintem kellhet, de AZT, amire kíváncsi volt, nem tudtam kitalálni.
Másnap örömmel újságolja, hogy:
"megtudtam apától, hogy mi kell a viharlámpába. Láng és petúnia!"
Másik:
Néhány napja, tartunk hazafelé, kisfiú a gyerekülésben a kerékpáron, mutogatja a feléledő apró rovarokat. Kérdezi láttam-e? Rutin válasz: igen, biztosan muslica volt. Pár perc múlva érünk a kapunkhoz, ott is repül valami apró fekete. Kisfiú felragyog: " ja tudom már, mi repült ott! Muskátli!"
Nincs szívem kijavítani, annyira tetszik.
2009. március 25., szerda
Mivel tápláljuk a kisbabát?
Nagyon kedves ismerősömtől kaptam egy ajándékot akkor, amikor kisfiú megszületett, majdnem 5 éve. Bababnaplót.
Olyat, ami szép is volt, igényes is, jó is. Külön rublikába lehetett ragasztani a kicsi karszalagot, másikba a kis kék kórházi adatlapot. Minden oldalon idézet, útravaló, leginkább az anyukának, aki elsőként találkozik az új élethelyzetekkel.
Az egyik ilyen mondat nagyon bennem maradt, tulajdonképpen ezért írtam ezt a bejegyzést:
"A babákat a tej és a dicséret táplálja." (Charles és Mary Lamb)
u.i.:
Kaptam másik babanaplót is, még a kórházban, valamelyik biztosítótársaság helytartójától, vagy magától az államtól. Abban a rublikák ilyen tartalmakat kívántak megőrizni babaemlékként, mint: "Magyarország miniszterelnöke abban az évben, amikor megszülettem?".
Úgyhogy én azt a naplót felháborodottan hajítottam a sunyiba.
Olyat, ami szép is volt, igényes is, jó is. Külön rublikába lehetett ragasztani a kicsi karszalagot, másikba a kis kék kórházi adatlapot. Minden oldalon idézet, útravaló, leginkább az anyukának, aki elsőként találkozik az új élethelyzetekkel.
Az egyik ilyen mondat nagyon bennem maradt, tulajdonképpen ezért írtam ezt a bejegyzést:
"A babákat a tej és a dicséret táplálja." (Charles és Mary Lamb)
u.i.:
Kaptam másik babanaplót is, még a kórházban, valamelyik biztosítótársaság helytartójától, vagy magától az államtól. Abban a rublikák ilyen tartalmakat kívántak megőrizni babaemlékként, mint: "Magyarország miniszterelnöke abban az évben, amikor megszülettem?".
Úgyhogy én azt a naplót felháborodottan hajítottam a sunyiba.
2009. március 23., hétfő
Kocakertész
Ez a történet akkor jutott eszembe, amikor egyik kedves virtuális ismerősöm írta, hogy ő kocakertészkedik. Jó szó, nagyon jó.
Felötlött bennem egy vérbeli kocakertész emléke, akit nekem is szerencsém volt megpillantani, ámbár közvetlen ismeretséget nem kötöttünk, bizonyára nem is emlékezne rám, mert - úgy vélem - inkább ő hagyott másokban nyomokat és emléket.
Helyszín:
Városi kertes ház különös gonddal kezelt, kifejezetten megálmodott és megalkotott virágoskertje. A virágok elhelyezése geometrikus, szerkesztett alakzatokban történt, átcsoportosítás, átültetés, mértani vonalak áthelyezése, újraalkotása 4-5 hetente.
Városi kertszépségversenyen elért helyezett: első!!!
Kert hangulatát fokozó, virágok pompáját kiemelő, vagy éppen elnyomó (ez ízlés kérdése csupán) objektumok még: műgólya, másik műmadár, kerti-törpe család, mini Eiffel-torony, sóhajok hídja, mely mesterséges tavacska fölött díszítő jelleggel átível.
Ennyi nagyjából a kellék, de a történet egyik fontos szereplője az a tavacska.
A virágoskert a ház előtt volt, az utcáról látni lehetett. Az udvar hátulsó része gazdasági jellegű, zöldség és állattartásra berendezkedve.
Élt ott egy disznó. Egy koca, ő a másik - az igazi - főszereplő.
Történet:
Hogy, hogy nem, koca kiszabadult óljából. Mikor felfedezték udvari látogatásának nyomait, három - négy férfi megpróbálta visszaterelni a helyére. Kocának ez nem volt ínyére és megkezdődött a vad ámokfutás.
Disznó elől, üldözők mögötte. Disznó vadul menekül, gyorsan és fejvesztve. Átgázol a veteményesen, vészesen megközelíti a mini Öreg Hölgyet, és végigcsörtet a szabályos virágágyakon. Szorult helyzetében minden formát szétdúl. (Nem tudhatta, hogy az a város legszebb kertje!) Néhai virágpompák szabálytalanul, élettelenül, megcsúfítva, föld gyalázatosan összetaposva.
Bizonyára koca megizzadt, vagy eleve menekülési ösztönei által vezérelve, de végül kikötött a tavacskában. Mikor üldözői beérték, koca megpróbált továbbra is lábon menekülni, de mivel ezek a mesterséges tavak alulról fóliával béleltek, így némileg helyben futott és csak kaparászta a sekély dísztó fenekét.
Koca valahogy még élve visszakerült az ólba. Pompás kert hurrikán utáni állapotban, kertitörpék fekszenek, néhányan arccal előre, Öreg Hölgy pizzai ferde hatást mutat, tavacska leeresztve.
Koca kertészkedett.
A város első kertjének alkotója, egy középkorú hölgy ekkor nem volt otthon. Hogy mi történt akkor, mikor hazaérkezett, arról nincs tudomásom, de majd utánakérdezek...
Felötlött bennem egy vérbeli kocakertész emléke, akit nekem is szerencsém volt megpillantani, ámbár közvetlen ismeretséget nem kötöttünk, bizonyára nem is emlékezne rám, mert - úgy vélem - inkább ő hagyott másokban nyomokat és emléket.
Helyszín:
Városi kertes ház különös gonddal kezelt, kifejezetten megálmodott és megalkotott virágoskertje. A virágok elhelyezése geometrikus, szerkesztett alakzatokban történt, átcsoportosítás, átültetés, mértani vonalak áthelyezése, újraalkotása 4-5 hetente.
Városi kertszépségversenyen elért helyezett: első!!!
Kert hangulatát fokozó, virágok pompáját kiemelő, vagy éppen elnyomó (ez ízlés kérdése csupán) objektumok még: műgólya, másik műmadár, kerti-törpe család, mini Eiffel-torony, sóhajok hídja, mely mesterséges tavacska fölött díszítő jelleggel átível.
Ennyi nagyjából a kellék, de a történet egyik fontos szereplője az a tavacska.
A virágoskert a ház előtt volt, az utcáról látni lehetett. Az udvar hátulsó része gazdasági jellegű, zöldség és állattartásra berendezkedve.
Élt ott egy disznó. Egy koca, ő a másik - az igazi - főszereplő.
Történet:
Hogy, hogy nem, koca kiszabadult óljából. Mikor felfedezték udvari látogatásának nyomait, három - négy férfi megpróbálta visszaterelni a helyére. Kocának ez nem volt ínyére és megkezdődött a vad ámokfutás.
Disznó elől, üldözők mögötte. Disznó vadul menekül, gyorsan és fejvesztve. Átgázol a veteményesen, vészesen megközelíti a mini Öreg Hölgyet, és végigcsörtet a szabályos virágágyakon. Szorult helyzetében minden formát szétdúl. (Nem tudhatta, hogy az a város legszebb kertje!) Néhai virágpompák szabálytalanul, élettelenül, megcsúfítva, föld gyalázatosan összetaposva.
Bizonyára koca megizzadt, vagy eleve menekülési ösztönei által vezérelve, de végül kikötött a tavacskában. Mikor üldözői beérték, koca megpróbált továbbra is lábon menekülni, de mivel ezek a mesterséges tavak alulról fóliával béleltek, így némileg helyben futott és csak kaparászta a sekély dísztó fenekét.
Koca valahogy még élve visszakerült az ólba. Pompás kert hurrikán utáni állapotban, kertitörpék fekszenek, néhányan arccal előre, Öreg Hölgy pizzai ferde hatást mutat, tavacska leeresztve.
Koca kertészkedett.
A város első kertjének alkotója, egy középkorú hölgy ekkor nem volt otthon. Hogy mi történt akkor, mikor hazaérkezett, arról nincs tudomásom, de majd utánakérdezek...
2009. március 20., péntek
Utcára nyílik a kocsma ajtó...
Eszembe jutott egy történet, melyet régen hallottam a Petőfi Rádióban, akkor, amikor még kultúráról, beszélgetésekről szólt benne a napi adás - nagyon szerettem.
Egy regény részlete, ami most bevillant, pontosabban annak hangulata.
Történet: idősödő férfi - kinek kocsmája volt - minden nap hajnalban felkelt, felöltözött, majd még pirkadat előtt felkapcsolta házának kinti, utca felé irányuló lámpáját (egy csupasz villanykörtének képzelem). Felkapcsolta és várt.
Ez jelzés volt azoknak, akik arra jártak, ismerősök voltak, hogy íme, ébren vagyok, gyertek be. Akik értették bementek, leültek beszélgetni. Egy kupica mellett. Reggel az elsőt mindig ajándékba adta barátainak az öreg.
Fontos volt neki, hogy naponta rányissák az ajtót. A világítás jelezte, hogy bárki jöhet.
Most mi a jel arra, hogy bármikor betérhetünk egymáshoz akár egy szó lélekmelegítőre?
/Persze most nem az utcai talponállókat kívántam népszerűsíteni./
Egy regény részlete, ami most bevillant, pontosabban annak hangulata.
Történet: idősödő férfi - kinek kocsmája volt - minden nap hajnalban felkelt, felöltözött, majd még pirkadat előtt felkapcsolta házának kinti, utca felé irányuló lámpáját (egy csupasz villanykörtének képzelem). Felkapcsolta és várt.
Ez jelzés volt azoknak, akik arra jártak, ismerősök voltak, hogy íme, ébren vagyok, gyertek be. Akik értették bementek, leültek beszélgetni. Egy kupica mellett. Reggel az elsőt mindig ajándékba adta barátainak az öreg.
Fontos volt neki, hogy naponta rányissák az ajtót. A világítás jelezte, hogy bárki jöhet.
Most mi a jel arra, hogy bármikor betérhetünk egymáshoz akár egy szó lélekmelegítőre?
/Persze most nem az utcai talponállókat kívántam népszerűsíteni./
2009. március 14., szombat
A téma az utcán hever
Jó kis ismert mondás, az terjeng róla, hogy igaz.
Itt és most én is megerősítem ezt az állítást!! Tényleg az utcán hever, fizikai valójában is. Ma valóban megtapasztaltam. Tele van vele az utca.
Tavaszi Kerti Munkák, helyszín: a ház előtti kert (a járdán túl).
Hogy miért kényes kérdés a ház előtti kert?
Se szépnek, se jónak nem mondanám ezt a szórványt (lehet, hogy ilyen szó nem létezik, de most tényleg ez a helyes).
Ez a téma büdi és undorító és a ház előtti utcai kert tele volt vele.
Okozója néhány eb, felelőse a néhány kedves (?) gazda.
Ezek a kutyusok, kik a már szükségtelen végtermékeiket az utcai kertünkben helyezik el, bizonyára dédelgetett ölebek, a gazdik büszkeségei. Káprázat, hogy gazdik milyen üveges szemmel, póker arccal képesek maguk elé meredni és nem észrevenni azt, hogy büszkeségük éppen ürít. Más gondozott kertjébe.
Látom postaládákra kiírva: reklámújságot nem kérünk!!
Panaszolják, hogy ennek ellenére bedobálják azt a rengeteg papírt, .... hogy ez micsoda pazarlás.... miért van erre szükség? Csak a szemét mennyisége nő.
Nos, nekem lenne egy praktikus ötletem, ami sokaknak javára válhat: ha ezek a reklámújságok úgyis ingyen vannak, úgyis feleslegesek, úgyis szemétbe kerülnek egyből, akkor mi lenne, ha a kutyuska sétáltatásakor magunkkal vinnénk 1-2 összehajtogatott példányt, amit az akció kezdetét megelőzően gyorsan a kedvenc popija alá csúsztatnánk, azután az egészet a kukába????!!!!
Felesleges papír újrahasznosítva, gyűjtőzacskóra nem kell költeni, potyadék nem kerül a kertbe.
Elfantáziáltam arról, hogy a gazdik akkor is ilyen ártatlan tekintettel merednének a semmibe - a névjegyek elhelyezésének pillanatában -, ha azt a saját lakásuknak szobájában, a cserepes virágok közé tenné a kedvenc??
Elhessentettem a képet, mivel ez nem lehet összehasonlítható szituáció, mert oda csak egy kutyuska végezné dolgát, arról is tudhatná a lakástulajdonos, hogy ki a gazdi.
Itt és most én is megerősítem ezt az állítást!! Tényleg az utcán hever, fizikai valójában is. Ma valóban megtapasztaltam. Tele van vele az utca.
Tavaszi Kerti Munkák, helyszín: a ház előtti kert (a járdán túl).
Hogy miért kényes kérdés a ház előtti kert?
- Ha szép virágok díszítik: azok éjszaka hirtelen eltűnnek.
- Ha gondozatlan, csúnya a kert: a járókelőknek megvan a véleménye a trehány tulajról.
- Ha derékig ér a gaz: jöhet a hatóság figyelmeztetni, hogy rendben tartani az ingatlan tulajdonosának felelőssége, amennyiben .... napon belül nem teszi, úgy .... bírság.
- Ha rendelek egy kupac sódert és csak másnap vagy harmadnap lapátolom be az udvarra (nem én, hanem a férj), akkor jön a pecsétes papír, mert közterületen tároltam. (Ha tárolok, nem az enyém; ha gazos, akkor az enyém. )
Se szépnek, se jónak nem mondanám ezt a szórványt (lehet, hogy ilyen szó nem létezik, de most tényleg ez a helyes).
Ez a téma büdi és undorító és a ház előtti utcai kert tele volt vele.
Okozója néhány eb, felelőse a néhány kedves (?) gazda.
Ezek a kutyusok, kik a már szükségtelen végtermékeiket az utcai kertünkben helyezik el, bizonyára dédelgetett ölebek, a gazdik büszkeségei. Káprázat, hogy gazdik milyen üveges szemmel, póker arccal képesek maguk elé meredni és nem észrevenni azt, hogy büszkeségük éppen ürít. Más gondozott kertjébe.
Látom postaládákra kiírva: reklámújságot nem kérünk!!
Panaszolják, hogy ennek ellenére bedobálják azt a rengeteg papírt, .... hogy ez micsoda pazarlás.... miért van erre szükség? Csak a szemét mennyisége nő.
Nos, nekem lenne egy praktikus ötletem, ami sokaknak javára válhat: ha ezek a reklámújságok úgyis ingyen vannak, úgyis feleslegesek, úgyis szemétbe kerülnek egyből, akkor mi lenne, ha a kutyuska sétáltatásakor magunkkal vinnénk 1-2 összehajtogatott példányt, amit az akció kezdetét megelőzően gyorsan a kedvenc popija alá csúsztatnánk, azután az egészet a kukába????!!!!
Felesleges papír újrahasznosítva, gyűjtőzacskóra nem kell költeni, potyadék nem kerül a kertbe.
Elfantáziáltam arról, hogy a gazdik akkor is ilyen ártatlan tekintettel merednének a semmibe - a névjegyek elhelyezésének pillanatában -, ha azt a saját lakásuknak szobájában, a cserepes virágok közé tenné a kedvenc??
Elhessentettem a képet, mivel ez nem lehet összehasonlítható szituáció, mert oda csak egy kutyuska végezné dolgát, arról is tudhatná a lakástulajdonos, hogy ki a gazdi.
2009. március 12., csütörtök
Pillantás a jóból
Na igen, tudom nagyképűségnek tűnik a saját munkámat egyszerűen "a jónak" titulálni.
Tulajdonképpen nem is ez volt az eredeti szándékom, csak felidéződött bennem ez a csokor, amit Ildikó napra kötöttem és rögtön utána ez: "egy szippantás a jóból...".
Szippantanivalót nem tudok küldeni virtuálisan, pillantanivalót viszont igen. Úgyhogy a nagyképűség csak látszat, igazából csupán szócsere történt! :)
Egyértelműen látható, milyen illatos bokréta, mivel jácintból, fréziából, rózsából készült és az eucaliptusnak is egész mámoros illata van a zöldek között.
Készítettem még sok húsvéti kopogtató koszorút is, azt a galériában tudjátok megtekinteni. Klikk ide!
Illatos tavaszi napot kívánok!
Tulajdonképpen nem is ez volt az eredeti szándékom, csak felidéződött bennem ez a csokor, amit Ildikó napra kötöttem és rögtön utána ez: "egy szippantás a jóból...".
Szippantanivalót nem tudok küldeni virtuálisan, pillantanivalót viszont igen. Úgyhogy a nagyképűség csak látszat, igazából csupán szócsere történt! :)
Egyértelműen látható, milyen illatos bokréta, mivel jácintból, fréziából, rózsából készült és az eucaliptusnak is egész mámoros illata van a zöldek között.
Készítettem még sok húsvéti kopogtató koszorút is, azt a galériában tudjátok megtekinteni. Klikk ide!
Illatos tavaszi napot kívánok!
2009. március 11., szerda
Padlóváza keringő
Kisfiú áll a nappaliban, keringőzik a mellkasáig érő padlóvázával.
Megáll, nekem szegezi a kérdést: Anya, akkor ez mi is? Vécékefe?
(No comment!)
Megáll, nekem szegezi a kérdést: Anya, akkor ez mi is? Vécékefe?
(No comment!)
2009. március 10., kedd
Immuntréning szabadon
Mindenki számára elérhető, megfizethető terápiát szeretnék most bemutatni.
Nem kell megijedni, semmi termékbemutató, semmi rátukmálós feliratkozás,
semmi kattints ide vagy oda, semmi válaszborítékért tájékoztatás.
Itt most tényleg ingyen, tényleg mindenkinek, nyíltan elárulom az immunrendszer tuti karbantartási receptjét: TESSÉK MOSOLYOGNI!!!! (vagy röhögni, őszintén, szívből)
Mosolyogni, de mégis min?
Egyszerűen gondoljunk csak bele, úgyis akad valami kedves, mosolyogni való emlékünk. Egy vidám film, egy oltári buli; esetleg az örök emlékű úttörő táborok, ahol táborzáráskor a színházi bohózatokat megszégyenítő amatőr színészi produkciók születtek.
Mosolyogni? Jó, de mégis hányszor?
Naponta legalább egyszer, de lehet többször is!
Van ennek egyáltalán értelme?
Íme néhány érv:
A többieknek szórakozás céljából ajánlom.
Nos, most hogy érezzük magunkat?
Nem kell megijedni, semmi termékbemutató, semmi rátukmálós feliratkozás,
semmi kattints ide vagy oda, semmi válaszborítékért tájékoztatás.
Itt most tényleg ingyen, tényleg mindenkinek, nyíltan elárulom az immunrendszer tuti karbantartási receptjét: TESSÉK MOSOLYOGNI!!!! (vagy röhögni, őszintén, szívből)
Mosolyogni, de mégis min?
Egyszerűen gondoljunk csak bele, úgyis akad valami kedves, mosolyogni való emlékünk. Egy vidám film, egy oltári buli; esetleg az örök emlékű úttörő táborok, ahol táborzáráskor a színházi bohózatokat megszégyenítő amatőr színészi produkciók születtek.
Mosolyogni? Jó, de mégis hányszor?
Naponta legalább egyszer, de lehet többször is!
Van ennek egyáltalán értelme?
Íme néhány érv:
- ami látható: egy arc - legyen fiatal vagy idősebb, vékony vagy pufók -, mindenképpen szebb felfelé görbülő szájjal, mint lefelé konyulóval.
- ha szánkat mosolyra görbítjük, szemünk hirtelen csillogóvá válik és (ezt főleg hajadonok figyelmébe ajánlom!!) a fény odavonzza a tekintetet!
- az optimisták szervezete ellenállóbb a pesszimistákénál, valamint nagy adag betaendorfin-hormont termel és kevesebb adneralint. Az előbbi erősíti, a második gyengíti az immunrendszert.
- a derűs emberek nagy eséllyel megvédhetik magukat a pszichoszomatikus betegségek káros hatásaitól.
A többieknek szórakozás céljából ajánlom.
Nos, most hogy érezzük magunkat?
2009. március 8., vasárnap
Rám kiáltott: mosolyogj!
Hát ez egy szomorkás történet.
Kedves barátnőm anyukája tavaly váratlanul meghalt. Mivel én is gyakran találkoztam vele, ez a hirtelen elvesztés borzasztóan megrázott. Nagyon fájt.
A temetésre az akkori munkahelyemről kéredzkedtem el, majd visszamentem a munkát befejezni. A főnököm átküldött a szomszédos irodába, hogy egy nagy címletű bankjegyet próbáljak felváltatni. A szomszédban egy táplálékkiegészítőket forgalmazó cég (FLP) székhelye volt. Várnom kellett a pénztár mellett és én közben szomorúan próbáltam küzdeni könnyeimmel, a temetés nem könnyített a fájdalmon, inkább csak fokozta.
Ekkor ért fel a lépcsőn a cég egyik sikeres kollégája, egy hölgy, akit nem ismertem és rámkiáltott: mosolyogj!
Biztos látta, milyen reménytelen képpel és meggyötörten állok ott.
Könnyben úszó szemmel rámosolyogtam, vagyis próbáltam.
Sokszor eszembe jut ez a szó azóta: mosolyogj!
Igaza van. Nekünk is mosolyogni kell.
Persze időnként sírnunk is lehet, hiszen a fájdalomnak a könny szent joga.
Nem mondtam neki, hogy temetésről jövök, mert akkor jó volt valakin látni, hogy boldog és elégedett.
Ezért kell mosolyogni.
Mert nekünk is jót tesz és másoknak is javukra válik boldog és elégedett embert látni.
Különben is, ingyen van...
Kedves barátnőm anyukája tavaly váratlanul meghalt. Mivel én is gyakran találkoztam vele, ez a hirtelen elvesztés borzasztóan megrázott. Nagyon fájt.
A temetésre az akkori munkahelyemről kéredzkedtem el, majd visszamentem a munkát befejezni. A főnököm átküldött a szomszédos irodába, hogy egy nagy címletű bankjegyet próbáljak felváltatni. A szomszédban egy táplálékkiegészítőket forgalmazó cég (FLP) székhelye volt. Várnom kellett a pénztár mellett és én közben szomorúan próbáltam küzdeni könnyeimmel, a temetés nem könnyített a fájdalmon, inkább csak fokozta.
Ekkor ért fel a lépcsőn a cég egyik sikeres kollégája, egy hölgy, akit nem ismertem és rámkiáltott: mosolyogj!
Biztos látta, milyen reménytelen képpel és meggyötörten állok ott.
Könnyben úszó szemmel rámosolyogtam, vagyis próbáltam.
Sokszor eszembe jut ez a szó azóta: mosolyogj!
Igaza van. Nekünk is mosolyogni kell.
Persze időnként sírnunk is lehet, hiszen a fájdalomnak a könny szent joga.
Nem mondtam neki, hogy temetésről jövök, mert akkor jó volt valakin látni, hogy boldog és elégedett.
Ezért kell mosolyogni.
Mert nekünk is jót tesz és másoknak is javukra válik boldog és elégedett embert látni.
Különben is, ingyen van...
2009. március 7., szombat
Gondoltam, most kellene ütni
vagy csapni. Ütöttem.
Két tenyeremet össze, de a cél továbbcikázott.
Jogos tulajdonunk védelmének érdekében vagyok kénytelen már kora tavasszal gyilkolászni. Nyamvadt molylepke.
Most, március első hetében előkerül és itt szálldos a konyhában.
Kisfiú vette észre, mondta is: várj anya, hagyjad, majd én! Ezután ugrált és összecsapkodta tenyerét a levegőben. Úgy 130 cm magasan. A moly mindeközben 220 cm-en (egy másik légifolyosón), a veszélyt nem sejtve, zavartalanul továbblibegett.
Megúszta. Az én tenyereimet is. Akkor.
De utána már nem (most lapos a padlón).
Nehéz elhitetnem magammal, hogy ennyire brutális vagyok egy élőlénnyel, de néhány éves tapasztalás után úgy gondoltam, hogy nekem ide ne petézzen. Menjen a mezőre.
Már szelídebb módszereimet is bevetettem, ha valaki nem tud róla ide kattinthat!
Komolyan, ezekkel a finomkodás mit sem ér.
Két tenyeremet össze, de a cél továbbcikázott.
Jogos tulajdonunk védelmének érdekében vagyok kénytelen már kora tavasszal gyilkolászni. Nyamvadt molylepke.
Most, március első hetében előkerül és itt szálldos a konyhában.
Kisfiú vette észre, mondta is: várj anya, hagyjad, majd én! Ezután ugrált és összecsapkodta tenyerét a levegőben. Úgy 130 cm magasan. A moly mindeközben 220 cm-en (egy másik légifolyosón), a veszélyt nem sejtve, zavartalanul továbblibegett.
Megúszta. Az én tenyereimet is. Akkor.
De utána már nem (most lapos a padlón).
Nehéz elhitetnem magammal, hogy ennyire brutális vagyok egy élőlénnyel, de néhány éves tapasztalás után úgy gondoltam, hogy nekem ide ne petézzen. Menjen a mezőre.
Már szelídebb módszereimet is bevetettem, ha valaki nem tud róla ide kattinthat!
Komolyan, ezekkel a finomkodás mit sem ér.
2009. március 5., csütörtök
Ma tetszést arattam, amit nagyon köszönök!
Éljen, éljen, ma a munkám több embernek is megtetszett!
Délelőtt nőnapi csokrokat kötöttem egy üzletben, amire a tulajdonos mondta, hogy ez valóban nagyon a kezemre áll. (Főleg a kerek bokréták, így előnyben vagyok a menyasszonyi csokrok terén:))
A másik nagy örömhír, hogy fogadott ez Első Kedves Hozzászólás itthon délután, ebben a blogban. Nagyon köszönöm Zsóka!!! (balra a tartalomban, az "Előkerült a kis csinos" cikk végén)
u.i.: a következő hozzászólások már rögtön láthatóak lesznek, mert kivettem a moderációs szűrést, ami arra volt hivatott, hogy csak az a hozzászólás látszódjon, amit előtte e-mailben megkapok és engedélyezek. De ide úgyis csak jószándékú, kedves emberek írnak, úgyhogy szabad a vásár.
A nem kedvesekkel majd utólag elbánok!!!
Délelőtt nőnapi csokrokat kötöttem egy üzletben, amire a tulajdonos mondta, hogy ez valóban nagyon a kezemre áll. (Főleg a kerek bokréták, így előnyben vagyok a menyasszonyi csokrok terén:))
A másik nagy örömhír, hogy fogadott ez Első Kedves Hozzászólás itthon délután, ebben a blogban. Nagyon köszönöm Zsóka!!! (balra a tartalomban, az "Előkerült a kis csinos" cikk végén)
u.i.: a következő hozzászólások már rögtön láthatóak lesznek, mert kivettem a moderációs szűrést, ami arra volt hivatott, hogy csak az a hozzászólás látszódjon, amit előtte e-mailben megkapok és engedélyezek. De ide úgyis csak jószándékú, kedves emberek írnak, úgyhogy szabad a vásár.
A nem kedvesekkel majd utólag elbánok!!!
2009. március 4., szerda
Mentőhelikopter
A mi városunkban, Szegeden gyakran leszáll a mentőhelikopter.
Az Új Klinikánál van a leszállóhely és mivel közel lakunk, így állandóan hallom amikor érkezik és amikor továbbmegy.
Belegondolok, milyen nagy dolog ez a szervezettség, amikor nagy a baj, amikor segítség kell, amikor gyorsan kell, akkor itt a helikopter. Összeszorul a szívem, amikor hallom, mert arra gondolok, most valaki nagyon nagy bajban van.
Főleg olyan napok után sokkoló, amikor egyik délelőtt leszáll a gép, néhány perc múlva már újból a levegőben, észrevehetően gyorsabban felszáll mint máskor, kisebb kerülővel, sürgősen fordul rá a Budapest felé vezető folyosóra. Azután este hallani a hírekben, másnap olvasni az újságban, hogy Pénzes Henriettával milyen borzasztó tragédia történt. Őt vitte nagyon sietősen akkor a helikopter.
Volt olyan hajnal, hogy négyszer is fordult, biztosan balesetből mentett.
Milyen jó, hogy repülhet és segíthet. Milyen jó, hogy emberek életét menti, új szívet hozhatott egy újszülött kislány édesanyjának, kinek állapota már azt sem engedte, hogy levegőben szállítsák.
Ma is érkezett a helikopter, úgy tíz perc múlva továbbment.
Tegnap is.
Az Új Klinikánál van a leszállóhely és mivel közel lakunk, így állandóan hallom amikor érkezik és amikor továbbmegy.
Belegondolok, milyen nagy dolog ez a szervezettség, amikor nagy a baj, amikor segítség kell, amikor gyorsan kell, akkor itt a helikopter. Összeszorul a szívem, amikor hallom, mert arra gondolok, most valaki nagyon nagy bajban van.
Főleg olyan napok után sokkoló, amikor egyik délelőtt leszáll a gép, néhány perc múlva már újból a levegőben, észrevehetően gyorsabban felszáll mint máskor, kisebb kerülővel, sürgősen fordul rá a Budapest felé vezető folyosóra. Azután este hallani a hírekben, másnap olvasni az újságban, hogy Pénzes Henriettával milyen borzasztó tragédia történt. Őt vitte nagyon sietősen akkor a helikopter.
Volt olyan hajnal, hogy négyszer is fordult, biztosan balesetből mentett.
Milyen jó, hogy repülhet és segíthet. Milyen jó, hogy emberek életét menti, új szívet hozhatott egy újszülött kislány édesanyjának, kinek állapota már azt sem engedte, hogy levegőben szállítsák.
Ma is érkezett a helikopter, úgy tíz perc múlva továbbment.
Tegnap is.
2009. március 2., hétfő
Hercegnők útra keltek
Nekem fiam van, így aztán több fényévnyi lemaradással szembesülök a rózsaszín ajándékozás világában.
Gyanítom, hogy hátrányomat csak oly módon hozhatnám be, ha a sors megajándékozna még egy kislánnyal is, így az alapokról elindulva fokozatosan én is belenőnék a jelen lányos játékaiba. Annyi rálátásom még maradt, hogy a fő divatszín, az örök, a változatlan rózsaszín.
Bámulom, mikor családom anyukái végigdarálják a Hercegnők nevét, származását és titulusát. Én csak annyit tudtam, hogy van Hófehérke, van Ariel (igaz, az ő rajzfilmes születésekor én már főiskolás voltam), továbbá Csipkerózsika is létezik a mesékben. De hogy ők rokonságban vannak és hercegnői közösséget alkotnak, az teljes újdonság volt.
Azután ott vannak még a Pónik kiterjedt családjukkal, számomra feltérképezetlenül.
Eme szövevényes rózsaszín, csillogó mesehősök láttán gondolom azt, hogy ezt egy mami csak akkor képes elsajátítani, ha kislánykával együtt belenő.
Számomra tiszta sor az összes Verda, Thomas, a tucanyi tuningolt ugrórugós, na és persze a legfrissebb felfedezés: Wall-E.
Kevéske hercegnős tudásomat bevetve elkészítettem néhány faliképet Róluk. Útjukra bocsájtottam őket kereskedelmi útvesztőjükbe, majdcsak rájuk találnak bűbájos rajongóik.
További gyerekszobai képeket a galériában találhattok.
Gyanítom, hogy hátrányomat csak oly módon hozhatnám be, ha a sors megajándékozna még egy kislánnyal is, így az alapokról elindulva fokozatosan én is belenőnék a jelen lányos játékaiba. Annyi rálátásom még maradt, hogy a fő divatszín, az örök, a változatlan rózsaszín.
Bámulom, mikor családom anyukái végigdarálják a Hercegnők nevét, származását és titulusát. Én csak annyit tudtam, hogy van Hófehérke, van Ariel (igaz, az ő rajzfilmes születésekor én már főiskolás voltam), továbbá Csipkerózsika is létezik a mesékben. De hogy ők rokonságban vannak és hercegnői közösséget alkotnak, az teljes újdonság volt.
Azután ott vannak még a Pónik kiterjedt családjukkal, számomra feltérképezetlenül.
Eme szövevényes rózsaszín, csillogó mesehősök láttán gondolom azt, hogy ezt egy mami csak akkor képes elsajátítani, ha kislánykával együtt belenő.
Számomra tiszta sor az összes Verda, Thomas, a tucanyi tuningolt ugrórugós, na és persze a legfrissebb felfedezés: Wall-E.
Kevéske hercegnős tudásomat bevetve elkészítettem néhány faliképet Róluk. Útjukra bocsájtottam őket kereskedelmi útvesztőjükbe, majdcsak rájuk találnak bűbájos rajongóik.
További gyerekszobai képeket a galériában találhattok.
2009. február 27., péntek
Gyerekekre is veszélyes növények 3.
Ebben a folytatásban szobai levéldísznövények következnek:
Rákvirág (Aglaonema)
A kontyvirágfélék családjába tartozó gyakori szobanövény. Sötétzöld, hosszúkás, tojásdad levele az egyes fajoknál sárgászöld foltokkal tarkított. Torzsavirágzatát zöldes-fehér fellevél veszi körül, piros bogyótermést nevel.
A növény minden része mérgező!
Kroton, Csodacserje (Codiaeum variegatum)
Kedvelt örökzöld szobanövény. Akár több méterre is megnőhet, levelei változatos alakúak és színűek (zöld, bordó, piros, rózsaszín, sárga). Virágzata jelentéktelen, apró virágai laza fürtben nyílnak.
A növény tejnedve mérgező!
Buzogányvirág (Diffenbachia)
Nagyon dekoratív, ismert szobanövény. Van olyan faja, mely tőből elágazó, bokros növésű (Diffenbachia exotica), de van olyan fajta is, mely vastag szárat nevel, ami gyakran felkopaszodik (Diffenbachia picta). Levelei tojásdadok, gyakran foltosak vagy pöttyösek. Virágzata torzsa alakú, bogyótermést hoz.
A növény tejnedve erősen mérgező, hegyes kálcium kristályokat és fehérjebontó enzimet tartalmaz. Bőrre kerülve irritációt, esetleg bőrgyulladást okozhat. Elfogyasztva feldagadhat tőle a torok, ami légzésbénuláshoz vezethet.
Anyósnyelv, Tigrislevél (Sansevieria)
Mindenki számára ismert szobanövény (az a bizonyos, ami mindig túlélte az iskolai nyári szüneteket locsolás nélkül is a tanteremben). Lapos, lándzsás levelei vannak, zöldek vagy a szélén csíkozottak, de előfordul olyan faj is, amelynél a levél keresztben sárgán vagy szürkésen csíkozott. Némelyik fajta levélszéle fogazott, szúrós. A hosszú levelű fajokon kívül vannak rövid levelű fajtái is. Apró fehér virágai hosszú száron, fürtben nyílnak.
A növény levele mérgező és tűhegyes, erős szárvége balesetveszélyes. Nem tanácsos a padlón tárolni.
Előzményekről itt olvashatsz: gyerekekre is veszélyes növények,
gyerekekre is veszélyes növények 2.
Rákvirág (Aglaonema)
A kontyvirágfélék családjába tartozó gyakori szobanövény. Sötétzöld, hosszúkás, tojásdad levele az egyes fajoknál sárgászöld foltokkal tarkított. Torzsavirágzatát zöldes-fehér fellevél veszi körül, piros bogyótermést nevel.
A növény minden része mérgező!
Kroton, Csodacserje (Codiaeum variegatum)
Kedvelt örökzöld szobanövény. Akár több méterre is megnőhet, levelei változatos alakúak és színűek (zöld, bordó, piros, rózsaszín, sárga). Virágzata jelentéktelen, apró virágai laza fürtben nyílnak.
A növény tejnedve mérgező!
Buzogányvirág (Diffenbachia)
Nagyon dekoratív, ismert szobanövény. Van olyan faja, mely tőből elágazó, bokros növésű (Diffenbachia exotica), de van olyan fajta is, mely vastag szárat nevel, ami gyakran felkopaszodik (Diffenbachia picta). Levelei tojásdadok, gyakran foltosak vagy pöttyösek. Virágzata torzsa alakú, bogyótermést hoz.
A növény tejnedve erősen mérgező, hegyes kálcium kristályokat és fehérjebontó enzimet tartalmaz. Bőrre kerülve irritációt, esetleg bőrgyulladást okozhat. Elfogyasztva feldagadhat tőle a torok, ami légzésbénuláshoz vezethet.
Anyósnyelv, Tigrislevél (Sansevieria)
Mindenki számára ismert szobanövény (az a bizonyos, ami mindig túlélte az iskolai nyári szüneteket locsolás nélkül is a tanteremben). Lapos, lándzsás levelei vannak, zöldek vagy a szélén csíkozottak, de előfordul olyan faj is, amelynél a levél keresztben sárgán vagy szürkésen csíkozott. Némelyik fajta levélszéle fogazott, szúrós. A hosszú levelű fajokon kívül vannak rövid levelű fajtái is. Apró fehér virágai hosszú száron, fürtben nyílnak.
A növény levele mérgező és tűhegyes, erős szárvége balesetveszélyes. Nem tanácsos a padlón tárolni.
Előzményekről itt olvashatsz: gyerekekre is veszélyes növények,
gyerekekre is veszélyes növények 2.
2009. február 25., szerda
Lélektöltés történik
Sütött a nap, valami miatt a lelkem ajándékot kapott, úgy kora délután és csordultig megtelt. Már éppen rám fért.
Ennek a tavaszi napnak ilyen a zárása:)
Ha valaki Rúzsa Magdival szeretné hallani:)
Boldog lélektöltődést Nektek is!
Ennek a tavaszi napnak ilyen a zárása:)
Ha valaki Rúzsa Magdival szeretné hallani:)
Boldog lélektöltődést Nektek is!
2009. február 23., hétfő
Paula és Paulina
Ez a történet nem egy szappanopera másodvirágzása, hanem bizony egy valós eset. A két személy, kik az én főszereplőim, testvérek voltak és ők is életük hajnalán jártak.
Ennyi volt a sorozattal kapcsolatos párhuzam.
Az én ismerőseim azonban meglehetősen, úgymond butusok - na ne kerteljünk, nevezzük nevén a gyereket, - kifejezetten buták voltak. Távolt állt tőlük a finom viselkedés, a tapintat és az illem. Egyszerűen mentek a saját fejük után, előre. Ez a lényeg: csak előre.
Na, ez nem valami eltökélt céltudat, karriervágy vagy önmegvalósítás megnyilvánulása, csupán ők ilyenek. Mind buták és csak előre mennek. Mint a birkák. És ez nem véletlen!
Paula és Paulina két birka (juh) volt. Kinézetüket tekintve Paulina átlagos, Paula egyedi, barna foltos. Származásuk előttem ismeretlen, feladatukat be nem töltvén ugyan, de néhány hetet így is kénytelen voltam társaságukban, akkori munkahelyemen eltölteni.
A munkahely nem egy állatfarm volt, vagy birkanevelde, de még pásztorlánynak sem kellett beállnom, hanem az addigi, jól megszokott irodai munkám színhelye és az épületet körülvevő kert.
Paula és Paulina nem tudta ellátni feladatát.
A cél, ami miatt egy városi kertbe kerültek, nevezetesen a fűnyírás volt. Mármint a tulajdonos hiányos fűnyírási szokása és biogazdálkodási ötlete, hogy a monoton munkálatokat majd e két birkaszemély örömmel elvégzi helyette.
Tapasztalatok a birka általi fűnyírás terén:
birkák a füvet nem egyenletesre legelik (pedig az egyenletes fűszálmagasság lenne a lényege a pompás pázsitos díszkerteknek!)
birkák elsősorban nem a füvet legelik. A fű csak akkor kerül sorra, ha már elfogyasztották:
a szőlő levelét is minden várható termését
minden bokor és fa levelét
a kutya ennivalóját (annak ellenére, hogy minden alkalommal orronharapást kellett elszenvedniük)
Viszont, ha már a fűnyírást nem is, de más szokásokat bemutattak, ezzel természetesen az ott dolgozó kollégákat is új szokásokra ösztönözték:
Hihetetlenül gyorsan szaladnak. Közelről igen nagy állatok, emiatt lomhának gondolná az ember, de soha nem tudtam előbb odafutni a bejárati ajtóhoz, mint ők.
Az előzőből következik, hogy nem tudtam bemenni az épületbe, mert nagytestű báránykák elállták az utamat, mivel:
Képtelenek hátrafelé menni, mi több megfordulni sem tudnak, így csak tologatni, lökdösni, tuszkolni lehet őket, ami a testtömegükből adódóan hatástalan.
Patájuk csúszik a beltéri mázas hidegburkolaton, ezért amint bebattyognak az épületbe és a kitessékeléssel szembesülnek, idegességükben futni kezdenek ... pata csúszik.....birka elesik, betölti az előszobát.... pata csúszik,... birka nem tud felállni.... birka nagy nehezen feláll,.... de nem tudja merre van a kifelé, fordulni sem tud,... birka bemegy az irodába. Testtömeg miatt visszatarthatatlan. Birka felborogat ezt-azt.
Ezen haszonállatok valami miatt mindig az ember lába között akarnak átmenni. Na most, ilyenkor valakit vagy feldöntenek, vagy az illető addig ugrál féllábon, míg a birka végre átér alatta. Más lehetőség nincs, mivel egy majdnem kifejlett állat háta úgy 60 cm széles.
Az sem jó érzés, amikor egy 70 kg-os állat páros ujjú patájával rálép az ember szandálba bújtatott lábára. Oda, ahol nem fedi a szandál és éppen mezítelen bőre van csupán. Birka nem motiválható elmozdulásra, láb a birkányi súlyteher miatt nem húzható ki a páros ujjú pata alól.
Kitűnően felmásznak minden magaslatra: teraszra, udvari épületek lankás tetejére, farakásra, téglarakásra, szomszéd kerítésére, valamint feljutnak miden lépcsőn. Minden magaslatról gond nélkül leugranak. Ha valami nem tetszik nekik, fenyegetően dobbantanak.
A kert és lakótér minden zugát bebarangolják, erről cáfolhatatlan bizonyosságot ad az a több kilónyi bogyó formájú melléktermék, ami a hátulsó részüknél potyog. Úgy 4 percenként (per birka!). Megjegyzés: ügyfelek is jártak ehhez a céghez. Ők is kerülgethették...
Tele vannak kullanccsal és az sem zavarja őket, ha kérődzés közben, oldalukon feküdvén egy béka ugrál testükön.
Mivel neveletlen viselkedésükkel és sajátos szokásrendszerükkel rendre zavarták a munkát valamint az ügyfélforgalmat, ezért korlátozó intézkedés került bevezetésre.
Később, a gyakorlat folyamán bebizonyosodott, hogy ezen korlátozás mindenkire hatást gyakorolt, egyedüli kivételt a birkák jelentettek:
Korlátozó intézkedés: villanypásztor:
Célja a néhai szőlőtőkék levelének és terméseinek védelme.
Villanypásztor a szőlőtőkék körül szabályos, befoglaló téglalap formátumban került elhelyezésre.
Garantáltan működött, bizonyítván:
Megrázta a kutyát, amikor alatta át akart bújni. Nyüszített kínjában.
Megrázta a gyanútlan ügyfelet, aki a bejárati kapu kilincsét fogta, mely egy vaskeretre volt erősítve. A kapu vaskerete belépéskor rányílott a villanypásztorra, így kerülhetett az ügyfelek kezébe az áramerősség.
Soha nem rázta meg viszont a birkákat, mivel azok ekkor a magasabb levelekre pályáztak (az alsókkal már végeztek), ezért eleve a növény elfásodott szárára léptek mellső lábaikkal támasztékul, így átlépek a veszélyes huzal fölött.
Összefoglalva a villanypásztor nem tűnt jó megoldásnak.
Paula és Paulina rideg tartáson élő állat volt, nem volt karámjuk és óljuk sem. A füvet nem legelték egyenletesre, állandó bosszúságot okoztak szokásaikkal.
De mégsem ezért kellett távozniuk.
Annak ellenére, hogy testvérek voltak, kétféle helyre kerültek a munkahelyi szereplést követően.
Paulina idegsokkos állapotban ugyan, de kikerült egy tanyára, ahol már volt birkanyáj.
Innen már csak 18 éven felülieknek ajánlott tovább olvasni!!!
Paula sajnos az örök legelőkre költözött, gyanítom, nem önszántából.
Hogy mi történhetett? Viselkedésükkel a kutyáknál is kihúzhatták a gyufát. A többszöri orrharapást nem vették komolyan, ezért egy éjszaka valami nagy összetűzés lehetett a két birka és a két kutya között, amiben Paula áldozattá vált. Mindez egy hétvégi napra esett, másnap reggel felfedezték Paula földi maradványait. Az egyik hátsó lába, nos az hiányzott. A kutyákat hibáztatták, mert azoknak viszont mindenük megvolt, és (birka)véres lábbal, kimerülten, elégedetten, a győzelem részegségétől átitatva, dagadt hassal henyéltek.
A kutyákat ezután nagyon megverték.
Pedig szerintem két foxi jellegű kotorékebtől nem lehet elvárni, hogy birkákat terelgessen, pláne a saját territóriumán.
2009. február 20., péntek
Elegem van, dobozolok
Már régebben is betelt a pohár, de most már tényleg a tettek mezejére lépek.
Elegem van, dobozolok.
Évekig tűrtem a jelenlétét, megpróbáltam együttélésünket békés mederbe terelni. Eleinte finoman érzékeltettem, hogy kinek van itt lakhatási jogosultsága, majd később drasztikus kitoloncolásokat eszközöltem, de minden hatástalan. Ráébredtem, hogy ha nélküle akarom (AKAROM!) leélni életemet, akkor hát nekem kell dobozolnom. Így talán marad valami abból, amit saját részünkre tartalékoltunk.
Bőszültségem nem volt mindig ilyen heves, régebben kérdezősködtem ismerősöktől, idősebb, tapasztalt kolléganőktől, szerintük mit tehetek a megszabadulás érdekében? Minden javasolt módszert kipróbáltam, a mi esetünkben hatástalannak bizonyultak.
Ezért döntöttem a dobozoknál, melyeket egy lakberendezési áruházban vásároltam és nagyon célszerűnek találok.
Tulajdonképpen a végső dobás, ami ennyire betette nálam a kaput, az volt, amikor a gyerek színes szívószálai között is megtaláltam nyomait. Letelepedési nyomot, arcátlanul benne nevelkedett a szívószál belsejében. Ott fejlődött ki a molylepke.
Ezektől a szemtelen molyoktól képtelenek vagyunk évek óta megszabadulni. Élelmiszermolyok - így a ruhába ugyan nem mennek -, de az élelmiszert folyton megtámadják. Megfigyeltem, hogy ha passzentosan záródó műanyag dobozba rakom a lisztet, darát, rizst, akkor nehezebben jutnak bele. Ez úgy tűnt, működőképes módszer; de mikor megláttam a szívószálban?!
Akkor kezdtem dobozolni nagy lezárható műanyag ládákba:
Érdekességként írom, hogy képesek petéiket a lezárt befőttek csavaros fedele alatt is kinevelni, valamint a diódarálóban, a fűszerek között, és a polc hasadékaiban is.
Hatástalannak bizonyult a többszöri mindent beborító hypós fertőtlenítés és az évenkénti meszelés.
Vigasztal amit a tapasztalt kollegina mondott, hogy a moly nem a koszos helyekre telepszik, hanem oda amit ritkán mozgatnak. Azóta legfeljebb három kiló liszt van itthon, azt is gyakran mozgatom.
Elegem van, dobozolok.
Évekig tűrtem a jelenlétét, megpróbáltam együttélésünket békés mederbe terelni. Eleinte finoman érzékeltettem, hogy kinek van itt lakhatási jogosultsága, majd később drasztikus kitoloncolásokat eszközöltem, de minden hatástalan. Ráébredtem, hogy ha nélküle akarom (AKAROM!) leélni életemet, akkor hát nekem kell dobozolnom. Így talán marad valami abból, amit saját részünkre tartalékoltunk.
Bőszültségem nem volt mindig ilyen heves, régebben kérdezősködtem ismerősöktől, idősebb, tapasztalt kolléganőktől, szerintük mit tehetek a megszabadulás érdekében? Minden javasolt módszert kipróbáltam, a mi esetünkben hatástalannak bizonyultak.
Ezért döntöttem a dobozoknál, melyeket egy lakberendezési áruházban vásároltam és nagyon célszerűnek találok.
Tulajdonképpen a végső dobás, ami ennyire betette nálam a kaput, az volt, amikor a gyerek színes szívószálai között is megtaláltam nyomait. Letelepedési nyomot, arcátlanul benne nevelkedett a szívószál belsejében. Ott fejlődött ki a molylepke.
Ezektől a szemtelen molyoktól képtelenek vagyunk évek óta megszabadulni. Élelmiszermolyok - így a ruhába ugyan nem mennek -, de az élelmiszert folyton megtámadják. Megfigyeltem, hogy ha passzentosan záródó műanyag dobozba rakom a lisztet, darát, rizst, akkor nehezebben jutnak bele. Ez úgy tűnt, működőképes módszer; de mikor megláttam a szívószálban?!
Akkor kezdtem dobozolni nagy lezárható műanyag ládákba:
- a lisztet
- a rizst
- a száraztésztákat
- a kukoricapelyheket
- a kekszeket
- a diódarálót
- a tésztakészítő fém tekerőset
- süteményformákat
- ritkán használt konyhai eszközöket
Érdekességként írom, hogy képesek petéiket a lezárt befőttek csavaros fedele alatt is kinevelni, valamint a diódarálóban, a fűszerek között, és a polc hasadékaiban is.
Hatástalannak bizonyult a többszöri mindent beborító hypós fertőtlenítés és az évenkénti meszelés.
Vigasztal amit a tapasztalt kollegina mondott, hogy a moly nem a koszos helyekre telepszik, hanem oda amit ritkán mozgatnak. Azóta legfeljebb három kiló liszt van itthon, azt is gyakran mozgatom.
2009. február 18., szerda
Nyereményátadó
Mivel nem érkezett helyes megfejtés, sőt semmilyen megfejtés sem érkezett a kucsmás rózsa fotójával kapcsolatos találós kérdésre, így itt most három dolgom van:
Egy falikép. Fa alap, rajta decoupage technikával a kép. (nincs kék keret körülötte)
A kép választható (lett volna), ízelítőül a galériában megtekinthető néhány darab.
Lelki szemeimmel látom, hogy sokan búsulásnak adják fejüket, nekik írom, hogy ami késik, nem múlik, lesz itt még nyereményeső!!!!
Még egy téliesített rózsabimbó:
- Dorgálás: ejnye, ejnye! De szemérmesek vagyunk!
- Megfejtés közlése: nem lett egy rózsából kettő, de kettőből sem egy, mivel két különböző ágon találhatóak a rozsdásak.
- Bemutatom mit küldtem volna a bátor jelentkezőnek:
Egy falikép. Fa alap, rajta decoupage technikával a kép. (nincs kék keret körülötte)
A kép választható (lett volna), ízelítőül a galériában megtekinthető néhány darab.
Lelki szemeimmel látom, hogy sokan búsulásnak adják fejüket, nekik írom, hogy ami késik, nem múlik, lesz itt még nyereményeső!!!!
Még egy téliesített rózsabimbó:
2009. február 16., hétfő
Gyerekekre is veszélyes növények 2.
Folytatom a veszélyes növények bemutatását, melyekről leginkább gyermekeink egészsége miatt érdemes tudnunk.
Maradok egyelőre a tavaszi cserepes növényeknél:
Ciklámen (Cyclamen)
Ez a kecses, télen nyíló szobanövény is veszélyes lehet, virága enyhén, gumója erősebben mérgező. A virágzat és a gumó elfogyasztása estén hasmenés, hányás jelentkezhet. Több gumó elfogyasztása már görcsöket, izzadást, szédülést, légzési nehézséget, átmeneti bénulást okozhat.
Mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima)
Ideírom, bár nem tavaszi, de sokunk lakásában még virágzik most is.
Tejnedves növény, ez a tejnedv tartalmazza a méreganyagot. Bőrre kerülve irritáló, lenyelve hányást okoz.
Most utánaolvastam, egy amerikai intézet kutatásai szerint a mikulásvirág egyetlen esetben sem okozott még halált. Szerintem már akkor is kijár a mérgező jelzés, ha bénulást okoz egy növény.
Kankalin (Primula)
Nagyon népszerű, színgazdag, kedvező árú növény.
Leveleit apró szőrök borítják, a szőrök tövénél mirigyek találhatók, amelyek bőrirritációt okozó anyagot tartalmaznak: kiütés, viszketés, hólyagok.
Általánosságban írható, hogy növények gondozása után mindig alaposan kezet kell mosni és fontos, hogy munka közben ne nyúljunk a szemünkhöz.
A veszélyes növények előző cikkét itt olvashatod!
Következő cikk: itt!
Maradok egyelőre a tavaszi cserepes növényeknél:
Ciklámen (Cyclamen)
Ez a kecses, télen nyíló szobanövény is veszélyes lehet, virága enyhén, gumója erősebben mérgező. A virágzat és a gumó elfogyasztása estén hasmenés, hányás jelentkezhet. Több gumó elfogyasztása már görcsöket, izzadást, szédülést, légzési nehézséget, átmeneti bénulást okozhat.
Mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima)
Ideírom, bár nem tavaszi, de sokunk lakásában még virágzik most is.
Tejnedves növény, ez a tejnedv tartalmazza a méreganyagot. Bőrre kerülve irritáló, lenyelve hányást okoz.
Most utánaolvastam, egy amerikai intézet kutatásai szerint a mikulásvirág egyetlen esetben sem okozott még halált. Szerintem már akkor is kijár a mérgező jelzés, ha bénulást okoz egy növény.
Kankalin (Primula)
Nagyon népszerű, színgazdag, kedvező árú növény.
Leveleit apró szőrök borítják, a szőrök tövénél mirigyek találhatók, amelyek bőrirritációt okozó anyagot tartalmaznak: kiütés, viszketés, hólyagok.
Általánosságban írható, hogy növények gondozása után mindig alaposan kezet kell mosni és fontos, hogy munka közben ne nyúljunk a szemünkhöz.
A veszélyes növények előző cikkét itt olvashatod!
Következő cikk: itt!
2009. február 15., vasárnap
Régészeti feltárás
Vasárnap régészkedtem.
Soha nem érdekelt a régészet, de néha egy-egy lelet, melyet gyerekkoromban a kertben felfedeztem, engem is lázba hozott.
Azután mindig kiderült, hogy disznóállkapocs. Maradvány. Az éppen aktuális kutya áshatta el hajdanán.
Na, a vasárnapi régész felfedezés több szempontból is más volt:
Elöljáróban annyit még hozzáteszek, hogy a pénteki vastag hó elolvadt, vasárnap havas eső esett, a kert földes része (a többi letéglázott) ragadós sár.
Természetesen kisfiú is részt vett a talajmunkában, két vödörrel a kezében hordta a sarat, valami papírdobozba borogatta. Bár, én mindig kértem, csak a tégláson játsszon, de mégis mindig a fenyőfa mögött láttam motoszkálni és sarat dagasztani. Teljes sötétedés után sikerült csak becsalogatnom őt, alaposan kidolgozhatta magát.
És ekkor történt az ásatás.
Én tényleg soha nem érdeklődtem a történelem iránt ebben a vonatkozásban (sem), de adódnak élethelyzetek, amikor a dokumentumfilmekből felcsipegetett tudást, a feltárási ismereteket kénytelen az ember hasznosítani. Egyszerűen így praktikus.
Tehát legújabbkori felszíni réteget először finomabb, majd határozottabb mozdulatokkal igyekeztem eltávolítani, kicsit áztattam, kicsit kaparásztam. Siker.
Felszínre került a kisfiam kabátja. Az azt beborító sárpáncél alól.
További feltárások során (még mindig a fürdőkádban, a maradék fürdővízben) előkerült előbb az egyik, később a másik orkánkesztyű, majd a következő földgombolyagból a nadrág.
Miután szappannal (esküszöm a Fa szappannál nincs hatékonyabb tisztítóerő) kidörzsöltem a maradék foltokat is, mehet a mosógépbe.
Mivel a mosógép csak úgy magában, nem tud megbirkózni a speciális talajviszonyokkal.:)
U.i.:
Nem írtam arról a két vastag sárgöröngyről, melyen gyermekem belépdelt az előszobába, és ami belülről a cipőjét rejtette.
Azt hétfőn reggel tártam fel, mivel tapasztalatom alapján érdemesebb megvárni vele, hogy rászáradjon. Reggel a hernyótalpakat erőteljes mozdulatokkal egymáshoz ütögettem, utána a drótkefe a maradékkal elbánt, majd egy kis vizes lemosás teljes megújulást eredményezett.
U.i.2.:
Igazából nem szeretem a friss állagú, mállós, ragacsos sarat vizes szivaccsal, lassacskán lemázolni a cipőkről, főként, hogy tudom, rövid szőrű, fekete, foxi jellegű kerti mindenesünk a föld minden darabkájára képes elhelyezni névjegyét. A többit mindenki képzelje el maga......
Soha nem érdekelt a régészet, de néha egy-egy lelet, melyet gyerekkoromban a kertben felfedeztem, engem is lázba hozott.
Azután mindig kiderült, hogy disznóállkapocs. Maradvány. Az éppen aktuális kutya áshatta el hajdanán.
Na, a vasárnapi régész felfedezés több szempontból is más volt:
- nedves volt a talaj, így nem kellett ecsettel órákon keresztül simogatva portalanítani
- legújabbkori talajmaradványt kellett csak eltávolítani
- az izgalom nem volt valódi, mivel tudtam, mit keresek
- tisztességtelen-e vagy sem, de én áztatással is csökkentettem a rétegvastagságot
Elöljáróban annyit még hozzáteszek, hogy a pénteki vastag hó elolvadt, vasárnap havas eső esett, a kert földes része (a többi letéglázott) ragadós sár.
Természetesen kisfiú is részt vett a talajmunkában, két vödörrel a kezében hordta a sarat, valami papírdobozba borogatta. Bár, én mindig kértem, csak a tégláson játsszon, de mégis mindig a fenyőfa mögött láttam motoszkálni és sarat dagasztani. Teljes sötétedés után sikerült csak becsalogatnom őt, alaposan kidolgozhatta magát.
És ekkor történt az ásatás.
Én tényleg soha nem érdeklődtem a történelem iránt ebben a vonatkozásban (sem), de adódnak élethelyzetek, amikor a dokumentumfilmekből felcsipegetett tudást, a feltárási ismereteket kénytelen az ember hasznosítani. Egyszerűen így praktikus.
Tehát legújabbkori felszíni réteget először finomabb, majd határozottabb mozdulatokkal igyekeztem eltávolítani, kicsit áztattam, kicsit kaparásztam. Siker.
Felszínre került a kisfiam kabátja. Az azt beborító sárpáncél alól.
További feltárások során (még mindig a fürdőkádban, a maradék fürdővízben) előkerült előbb az egyik, később a másik orkánkesztyű, majd a következő földgombolyagból a nadrág.
Miután szappannal (esküszöm a Fa szappannál nincs hatékonyabb tisztítóerő) kidörzsöltem a maradék foltokat is, mehet a mosógépbe.
Mivel a mosógép csak úgy magában, nem tud megbirkózni a speciális talajviszonyokkal.:)
U.i.:
Nem írtam arról a két vastag sárgöröngyről, melyen gyermekem belépdelt az előszobába, és ami belülről a cipőjét rejtette.
Azt hétfőn reggel tártam fel, mivel tapasztalatom alapján érdemesebb megvárni vele, hogy rászáradjon. Reggel a hernyótalpakat erőteljes mozdulatokkal egymáshoz ütögettem, utána a drótkefe a maradékkal elbánt, majd egy kis vizes lemosás teljes megújulást eredményezett.
U.i.2.:
Igazából nem szeretem a friss állagú, mállós, ragacsos sarat vizes szivaccsal, lassacskán lemázolni a cipőkről, főként, hogy tudom, rövid szőrű, fekete, foxi jellegű kerti mindenesünk a föld minden darabkájára képes elhelyezni névjegyét. A többit mindenki képzelje el maga......
Kucsmás Rózsa
Ki nem hallott már Kucsmás Rózáról?
Haj'de menyecske volt a javából, ki szőrén ülte meg a lovat vágtában, mögötte lobogott kibomlott haja és piros pántlikája. Pruszlikjában hat galamb is elfért és mindig magával hordozta mángorlóját. Nem is volt senki, aki mert volna kezdeni vele, mindenki tudta, hogy a leghíresebb betyár kedvese volt.......
Na jó, ebből egy szó sem igaz. Én sem ismertem Kucsmás Rózát és nem is hallottam róla.
De a neve annyira tetszik.
Leírni inkább így érdemes: kucsmás rózsa, és igazából egy néhai rózsa, amit már sokszor megcsípett a dér, a fagy, ami már elveszítette hajdani lobogó vörös színét, s így megfonnyadva, rozsdásan várja sorsát a kertben. Annak nagyon örülök, hogy így, megadva magát a sorsnak csak vár, mert így többször lencsevégre kaphattam.
Íme a rózsa péntek reggel, láthatóan kucsmában:
És még hajadon(főtt), rózsa:
Látszik, hogy hajadon, mert itt csak egy fonnyadvány virág van a fotón.
Ehhez kapcsolódik a találós kérdés:
- Hogyan lett egy rózsából később kettő?
A helyes megfejtő értékes ajándékot kap. (Ez komoly, lehet használni a megjegyzés rovatot!)
A titok nyitját szerdán megírom! Addig is várom a tippeket!
Szép napot!
Haj'de menyecske volt a javából, ki szőrén ülte meg a lovat vágtában, mögötte lobogott kibomlott haja és piros pántlikája. Pruszlikjában hat galamb is elfért és mindig magával hordozta mángorlóját. Nem is volt senki, aki mert volna kezdeni vele, mindenki tudta, hogy a leghíresebb betyár kedvese volt.......
Na jó, ebből egy szó sem igaz. Én sem ismertem Kucsmás Rózát és nem is hallottam róla.
De a neve annyira tetszik.
Leírni inkább így érdemes: kucsmás rózsa, és igazából egy néhai rózsa, amit már sokszor megcsípett a dér, a fagy, ami már elveszítette hajdani lobogó vörös színét, s így megfonnyadva, rozsdásan várja sorsát a kertben. Annak nagyon örülök, hogy így, megadva magát a sorsnak csak vár, mert így többször lencsevégre kaphattam.
Íme a rózsa péntek reggel, láthatóan kucsmában:
És még hajadon(főtt), rózsa:
Látszik, hogy hajadon, mert itt csak egy fonnyadvány virág van a fotón.
Ehhez kapcsolódik a találós kérdés:
- Hogyan lett egy rózsából később kettő?
A helyes megfejtő értékes ajándékot kap. (Ez komoly, lehet használni a megjegyzés rovatot!)
A titok nyitját szerdán megírom! Addig is várom a tippeket!
Szép napot!
2009. február 13., péntek
Grillparti
Reggel átfutottam a napilapot, a horoszkóp mára ezt írja nekem: "Estére már áthívhatja barátait egy jó kis grillpartira"
Itt mutatom, hogy reggelre milyen lett a kert:
Hát, ma este esetleg jégpartit lehetne tartani, grillpartit aligha.
Talán a konyhában, de inkább megvárom a napsütéses tavaszt.
Ennyit a mindenkire vonatkoztatható horoszkópokról.
Itt mutatom, hogy reggelre milyen lett a kert:
Hát, ma este esetleg jégpartit lehetne tartani, grillpartit aligha.
Talán a konyhában, de inkább megvárom a napsütéses tavaszt.
Ennyit a mindenkire vonatkoztatható horoszkópokról.
2009. február 12., csütörtök
Gyerekekre is veszélyes növények
Mi szülők ugyan sokfélék vagyunk, különféle nevelési elvekkel, de egyvalamiben biztosan egyetértünk: gyermekünknek a jót szeretnénk.
Jót akar az a szülő is, aki tiltja gyermekét a megtapasztalástól; és a rossztól akarja megvédeni az is, aki megtapasztaltatja, mert így máskor, magától már úgysem próbálja ki a gyerek, hiszen van róla rossz élménye.
Azonban, vannak helyzetek, amivel kapcsolatban a tiltás és óvás szükséges.
Ilyenek a mérgező növények.
Azt mindenki tudja, hogy a vannak veszélyes gombák, de arról, hogy az ártatlannak tűnő, színesen pompázó, olykor fényes zöld levelével díszítő növényeink, mennyire ártóak lehetnek, kevesen tudnak eleget.
Az aktualitásuknak megfelelően kezdem bemutatásukat, így most a tavasziakat.
Itt van mindjárt a hóvirág (Galanthus nivalis). Nem kell megijedni, annyira nem veszélyes, mivel csak a hagymája mérgező, az is enyhén és az ugyebár többnyire bent marad a földben. De azért nem árt tudni.
Begónia.
Cserepesként ilyenkor tél végén is gyakran találkozunk vele, fajtáinak többsége egészen az őszi fagyokig virágzik. Kedvelt szobanövényként már most is megvásárolhatjuk, a meleg beköszöntével a kertbe kiültethető. A begónia nagyon szín- és fajtagazdag, hálás növény.
Levele és hajtása enyhén mérgező hatású, hasmenést, hányást okoz.
Megelőzésre jó módszer, ha a gyermekünk abban a tudatban nő fel, hogy semmilyen bogyót és levelet sem szabad megenni, csak amit anya adott ételként. .:)
Tanítanunk kell őket ezen növények elkerülésére már akkor is, amikor még csak mászni tudnak.
Lakásunkban próbáljuk olyan helyen tartani a virágokat, ahol a kisgyerek nem tudja megközelíteni. Kertben, utcán pedig mindig nekünk, felnőtteknek kell figyelnünk, hiszen a virágágyások, parkok tele vannak szép, ám mérgező növényekkel.
Ha észrevettük, vagy csak gyanakszunk arra, hogy csemeténk mérgező növényt evett, próbáljuk hánytatni, azonnal vigyük orvoshoz, enni ne engedjük, inni is csak vizet esetleg.
Folytatásban legközelebb egy igazán mérgező szépség következik.
(Folytatásban: ciklámen, kankalin, mikulásvirág: klikk ide!)
(Mérgező szobai levéldísznövények: klikk ide!)
Jót akar az a szülő is, aki tiltja gyermekét a megtapasztalástól; és a rossztól akarja megvédeni az is, aki megtapasztaltatja, mert így máskor, magától már úgysem próbálja ki a gyerek, hiszen van róla rossz élménye.
Azonban, vannak helyzetek, amivel kapcsolatban a tiltás és óvás szükséges.
Ilyenek a mérgező növények.
Azt mindenki tudja, hogy a vannak veszélyes gombák, de arról, hogy az ártatlannak tűnő, színesen pompázó, olykor fényes zöld levelével díszítő növényeink, mennyire ártóak lehetnek, kevesen tudnak eleget.
Az aktualitásuknak megfelelően kezdem bemutatásukat, így most a tavasziakat.
Itt van mindjárt a hóvirág (Galanthus nivalis). Nem kell megijedni, annyira nem veszélyes, mivel csak a hagymája mérgező, az is enyhén és az ugyebár többnyire bent marad a földben. De azért nem árt tudni.
Begónia.
Cserepesként ilyenkor tél végén is gyakran találkozunk vele, fajtáinak többsége egészen az őszi fagyokig virágzik. Kedvelt szobanövényként már most is megvásárolhatjuk, a meleg beköszöntével a kertbe kiültethető. A begónia nagyon szín- és fajtagazdag, hálás növény.
Levele és hajtása enyhén mérgező hatású, hasmenést, hányást okoz.
Megelőzésre jó módszer, ha a gyermekünk abban a tudatban nő fel, hogy semmilyen bogyót és levelet sem szabad megenni, csak amit anya adott ételként. .:)
Tanítanunk kell őket ezen növények elkerülésére már akkor is, amikor még csak mászni tudnak.
Lakásunkban próbáljuk olyan helyen tartani a virágokat, ahol a kisgyerek nem tudja megközelíteni. Kertben, utcán pedig mindig nekünk, felnőtteknek kell figyelnünk, hiszen a virágágyások, parkok tele vannak szép, ám mérgező növényekkel.
Ha észrevettük, vagy csak gyanakszunk arra, hogy csemeténk mérgező növényt evett, próbáljuk hánytatni, azonnal vigyük orvoshoz, enni ne engedjük, inni is csak vizet esetleg.
Folytatásban legközelebb egy igazán mérgező szépség következik.
(Folytatásban: ciklámen, kankalin, mikulásvirág: klikk ide!)
(Mérgező szobai levéldísznövények: klikk ide!)
2009. február 11., szerda
Előkerült a kis csinos
Íme Csinos Csiga.
Kiszabadult portréja a fényképezőből, úgyhogy már itt színesítheti a bejegyzést.
Szoktam ilyenkor, kora tavasszal készíteni ezzel a csigával kopogtató koszorúkat, nagyon népszerű a vásárlók körében. Ebből még soha nem kellett elraktároznom kész árut, ahogy kikerült az eladási helyére, máris elkelt.
Sikerszéria a javából.
Mostani, áztató esős napjainkra igazán ráfér egy ilyen tavaszi hírnök. Még készül néhány társa is, azután holnap mindannyian indulhatnak a kertészetbe, remélhetőleg a vásárlók legnagyobb örömére. :)
Egy mosollyal több!:)
Kiszabadult portréja a fényképezőből, úgyhogy már itt színesítheti a bejegyzést.
Szoktam ilyenkor, kora tavasszal készíteni ezzel a csigával kopogtató koszorúkat, nagyon népszerű a vásárlók körében. Ebből még soha nem kellett elraktároznom kész árut, ahogy kikerült az eladási helyére, máris elkelt.
Sikerszéria a javából.
Mostani, áztató esős napjainkra igazán ráfér egy ilyen tavaszi hírnök. Még készül néhány társa is, azután holnap mindannyian indulhatnak a kertészetbe, remélhetőleg a vásárlók legnagyobb örömére. :)
Egy mosollyal több!:)2009. február 10., kedd
Technikai kelepce
Csinos Csiga ma következett volna, tudom.
Tegnap el is készült, szép is lett, csinos is, csak most mégsem tudom itt bemutatni. Fotója a fényképezőgépem memóriájában lapulgat, mert az akku lemerült, és csak hajnal 4-re töltődik fel, az meg ígyis-úgyis holnap.
Berakhatnám a mérgező virágos írásomat ide, de annak illusztrációja is (a csigához hasonlóan) fogságba esett.
Ugyanoda. A fényképező csapdába.
No, sebaj. Írok arról, amiről nem akartam, méghozzá a napi történésekről.
Vettünk ma egy verdát. Csak így, ilyen egyszerűen.
Egy régi vágy öltött testet benne, de eddig kellett rá várni. Igaz, nem valami modern, áramvonalas fazon, de ha egyszer erre esett a választás, akkor ezt kell tiszteletben tartani.
Most teljesültek a hozzájutás feltételei, úgyhogy óvoda után mentünk, megvettük.
Feltétel - egyben motiválás - az volt, hogy kisfiú visszaszerezze bátorságát az óvodai nagyon-meredek-lépcső megmászásában. Fölfelé még csak-csak, de lefelé borzasztóan félt. Valamikor, valamitől, néhány hete megijedhetett.
De ügyes volt, mára már leküzdötte túlzott félelmét, bemutatta a tudását reggel, érkezéskor. Bátorságpróba sikerült, jöhet a beígért verda.
Hogy mi kerül egy nyolc centis autón ezernyolcszázba, azt nem tudom.
Főleg, hogy az alján az van: China. Na jó, a China előtt: Disney Pixar. Tudom, hogy ez került annyiba.
Gyermekem már tavaly is nagyon akart egy ilyen mesehőst, de akkor sikerült rábeszélnem valami nagyobbra, ha olcsóbbra nem is. De most megérdemelte, napokon keresztül átkéredzkedett a szomszédba, ott van emeletre vezető lépcső, azon gyakorolt kitartóan.
Mivel a technika fintora ma megviccelt, így előre veszem a háztartást, és délután főzök, nem este. Kivételesen van ötletem, mit főzzek. Ma kukorica krémlevest készítek, másodiknak rakott tészta brokkolival, sonkával, sajttal.
Az egyik anyuka az óvodából minden nap a kiírt kétheti menü táblázatából merít ihletet. Igaza van.
Leves mindjárt kész, kifőtt a tészta, a sonka feldarabolva. Még egy kis besamel, az krémesebbé teszi a tésztás rakományomat.
Tej mintha nem akarna melegedni.
De lassan melegszik, már forrnia kellene.
Még mindig nem meleg.
Ááá. A-ha élmény.
Most már melegszik, meg kellett gyújtani alatta a gázt. A zöldség után elzártam. Amatőr hiba.
Minden kész. Csöng a telefon.
Egy bizonyos Zsuzsanna hívott a MIOK-tól, tanfolyamot kínált, mivel náluk végeztem néhány éve a virágkötészetet. Most pénztárgépkezelést tanulhatnék.
Mondtam neki, hogy én sohasem álmodoztam arról, hogy péntárosnő legyek.
Amíg beszélgettünk, bevillant agyamba a fogalom, hogy EU. Tapasztalatom alapján ez azt is jelenti, hogy már szinte semmihez sem nyúlhatok képesítés nélkül. Pénztárgéphez sem.
És a jövőben, ha majd talán lesz virágboltom, oda kötelező a pénztárgép. Ahhoz pedig a vizsga. Most pedig olcsón, összesen öt alkalommal, gyakorlat keretében megszerezhetném róla az okmányt.
Jaj, én mániákusan benevezek a tanfolyamokra.
Vigasztal, hogy a tudás hatalom.
Péntekig elég választ adni, de én már sejtem, mivel töltöm majd a közeljövőben 5 péntek délutánját.
Tegnap el is készült, szép is lett, csinos is, csak most mégsem tudom itt bemutatni. Fotója a fényképezőgépem memóriájában lapulgat, mert az akku lemerült, és csak hajnal 4-re töltődik fel, az meg ígyis-úgyis holnap.
Berakhatnám a mérgező virágos írásomat ide, de annak illusztrációja is (a csigához hasonlóan) fogságba esett.
Ugyanoda. A fényképező csapdába.
No, sebaj. Írok arról, amiről nem akartam, méghozzá a napi történésekről.
Vettünk ma egy verdát. Csak így, ilyen egyszerűen.
Egy régi vágy öltött testet benne, de eddig kellett rá várni. Igaz, nem valami modern, áramvonalas fazon, de ha egyszer erre esett a választás, akkor ezt kell tiszteletben tartani.
Most teljesültek a hozzájutás feltételei, úgyhogy óvoda után mentünk, megvettük.
Feltétel - egyben motiválás - az volt, hogy kisfiú visszaszerezze bátorságát az óvodai nagyon-meredek-lépcső megmászásában. Fölfelé még csak-csak, de lefelé borzasztóan félt. Valamikor, valamitől, néhány hete megijedhetett.
De ügyes volt, mára már leküzdötte túlzott félelmét, bemutatta a tudását reggel, érkezéskor. Bátorságpróba sikerült, jöhet a beígért verda.
Hogy mi kerül egy nyolc centis autón ezernyolcszázba, azt nem tudom.
Főleg, hogy az alján az van: China. Na jó, a China előtt: Disney Pixar. Tudom, hogy ez került annyiba.
Gyermekem már tavaly is nagyon akart egy ilyen mesehőst, de akkor sikerült rábeszélnem valami nagyobbra, ha olcsóbbra nem is. De most megérdemelte, napokon keresztül átkéredzkedett a szomszédba, ott van emeletre vezető lépcső, azon gyakorolt kitartóan.
Mivel a technika fintora ma megviccelt, így előre veszem a háztartást, és délután főzök, nem este. Kivételesen van ötletem, mit főzzek. Ma kukorica krémlevest készítek, másodiknak rakott tészta brokkolival, sonkával, sajttal.
Az egyik anyuka az óvodából minden nap a kiírt kétheti menü táblázatából merít ihletet. Igaza van.
Leves mindjárt kész, kifőtt a tészta, a sonka feldarabolva. Még egy kis besamel, az krémesebbé teszi a tésztás rakományomat.
Tej mintha nem akarna melegedni.
De lassan melegszik, már forrnia kellene.
Még mindig nem meleg.
Ááá. A-ha élmény.
Most már melegszik, meg kellett gyújtani alatta a gázt. A zöldség után elzártam. Amatőr hiba.
Minden kész. Csöng a telefon.
Egy bizonyos Zsuzsanna hívott a MIOK-tól, tanfolyamot kínált, mivel náluk végeztem néhány éve a virágkötészetet. Most pénztárgépkezelést tanulhatnék.
Mondtam neki, hogy én sohasem álmodoztam arról, hogy péntárosnő legyek.
Amíg beszélgettünk, bevillant agyamba a fogalom, hogy EU. Tapasztalatom alapján ez azt is jelenti, hogy már szinte semmihez sem nyúlhatok képesítés nélkül. Pénztárgéphez sem.
És a jövőben, ha majd talán lesz virágboltom, oda kötelező a pénztárgép. Ahhoz pedig a vizsga. Most pedig olcsón, összesen öt alkalommal, gyakorlat keretében megszerezhetném róla az okmányt.
Jaj, én mániákusan benevezek a tanfolyamokra.
Vigasztal, hogy a tudás hatalom.
Péntekig elég választ adni, de én már sejtem, mivel töltöm majd a közeljövőben 5 péntek délutánját.
2009. február 9., hétfő
Napsütéses reggel áztató esővel
Micsoda reggel!
Ez a nap nagyon titokzatosan kezdődött. Nem is sejtette magát az a néhány kis meglepetés, ami már eddig ért ma, pedig még csak délelőtt van.
Mikor ébredés után a redőnyt felhúztam és szembesültem a novemberi jellegű áztató esővel, nem gondoltam volna, hogy ennyi kellemes történik néhány órán belül.
Egyrészt az óvodából hazafelé jövet találkoztam egy régen látott barátnőmmel, másrészt felfedeztem, hogy kedvezően nő az oldalam látogatottsága (a hétvége ellenére), továbbá egy nagyon jó blogra bukkantam, ahol a harangodi alkotótáborról írtak, Nagykállóról, ami az én szülővárosom (erről írtam a Most már tudom, miért... bejegyzést). Annyira tetszik!
Ha belegondolok, hogy ma a mérgező növényekről készültem írni...
Inkább elnapolom és ma egy csinos csigával foglalkozom, amit lehet, hogy még ma itt megmutatok, de ha nem, akkor holnap.
Ez a nap nagyon titokzatosan kezdődött. Nem is sejtette magát az a néhány kis meglepetés, ami már eddig ért ma, pedig még csak délelőtt van.
Mikor ébredés után a redőnyt felhúztam és szembesültem a novemberi jellegű áztató esővel, nem gondoltam volna, hogy ennyi kellemes történik néhány órán belül.
Egyrészt az óvodából hazafelé jövet találkoztam egy régen látott barátnőmmel, másrészt felfedeztem, hogy kedvezően nő az oldalam látogatottsága (a hétvége ellenére), továbbá egy nagyon jó blogra bukkantam, ahol a harangodi alkotótáborról írtak, Nagykállóról, ami az én szülővárosom (erről írtam a Most már tudom, miért... bejegyzést). Annyira tetszik!
Ha belegondolok, hogy ma a mérgező növényekről készültem írni...
Inkább elnapolom és ma egy csinos csigával foglalkozom, amit lehet, hogy még ma itt megmutatok, de ha nem, akkor holnap.
2009. február 6., péntek
A hóvirág belépője
Már figyelem egy ideje ezt a kis bátor, pimasz kedvencemet.
Dacol a téli zord környezettel, mit neki jég, mit neki köd, eső, fagy. Lélegzetvisszafojtva vár. Várja a napsütést, amikor is elérkezik az ő belépője.
Ma elérkezett.
Mint már írtam, figyelem ezt a kis hóvirágot. Múlt héten, amikor napokon át esőzött, a hóvirág szorosan bebugyolálva, még dárdaként fölfelé irányítva tartotta fehér, zárt szirmait. Várt.
Néhány napja, már leeresztette lampionjait, de még zárva tartotta. Várt.
Azután mára megtörtént a csoda. Kisütött a nap, sütött reggeltől egészen estig.
A hóvirágok, mindegyike egy vezényszóra cselekedett talán: "oldalsó középtartásba lendít!" És az a három szirom, vízszintes áll, így tartja magát büszkén, pimaszul, vízszintesen, dacolva azzal, hogy jöhet még tél, jöhet még fagy...
Mert ma a föld illatával megtelt a levegő, emberek rajzanak, mindenki sétál, mindenki sütkérezik, nincsenek már szabad padok a járda mellett, most mindenki ráér.
És minden szál hóvirág feszesen tartotta oldalsó középtartásban három bókoló külső leplét. Vakító fehéren, tisztán, egyszerűen. Ragyogott és illatozott.
Mert van illata, tessék megszagolni!
Dacol a téli zord környezettel, mit neki jég, mit neki köd, eső, fagy. Lélegzetvisszafojtva vár. Várja a napsütést, amikor is elérkezik az ő belépője.
Ma elérkezett.
Mint már írtam, figyelem ezt a kis hóvirágot. Múlt héten, amikor napokon át esőzött, a hóvirág szorosan bebugyolálva, még dárdaként fölfelé irányítva tartotta fehér, zárt szirmait. Várt.
Néhány napja, már leeresztette lampionjait, de még zárva tartotta. Várt.
Azután mára megtörtént a csoda. Kisütött a nap, sütött reggeltől egészen estig.
A hóvirágok, mindegyike egy vezényszóra cselekedett talán: "oldalsó középtartásba lendít!" És az a három szirom, vízszintes áll, így tartja magát büszkén, pimaszul, vízszintesen, dacolva azzal, hogy jöhet még tél, jöhet még fagy...
Mert ma a föld illatával megtelt a levegő, emberek rajzanak, mindenki sétál, mindenki sütkérezik, nincsenek már szabad padok a járda mellett, most mindenki ráér.
És minden szál hóvirág feszesen tartotta oldalsó középtartásban három bókoló külső leplét. Vakító fehéren, tisztán, egyszerűen. Ragyogott és illatozott.
Mert van illata, tessék megszagolni!
2009. február 4., szerda
Most már tudom, miért a sok virág
Azon a gyönyörű környéken, amit uralnak az akácfák, az almáskertek és ahol még termesztenek dohányt, ott lakik az én drága 88 éves nagymamám.
Kertjének hátsó kiskapuja közvetlenül egy rétre vezet, a rét közepén hatalmas fűzfa áll még ma is.
Azon a vidéken az emberek olyan kerítéssel veszik körbe telküket, amin a deszkák arasznyi távolra kerülnek egymástól, hogy teljes belátást kínálhassanak a kertre. És tulajdonképpen ez a lényeg.
Arrafelé mindenkinek fontos, hogy a kertje fulladásig tele legyen virágokkal. Terem ott zöldség, gyümölcs is, de az csak hátul, a ház mögött, kerítéssel elválasztott területen. Az előkertben, ott csak virág. Virágokat ültetnek a kerítés lábához kívülre, a járda mellé, sőt az árokpartra is. Minden hónapban van nyíló virág (jó, télen nemigazán), telis-tele velük az egész város.
Családunkban köztudott, hogy mamikánkat ez a kert tartja még ennyire egészségesen.
Azonban volt két dolog, amit sokáig nem értettem.
Az egyik, hogy – mivel lehajolni már nem tud – hogyan csinálja, hogy a kb. négyszáz négyzetméternyi kertje folyamatosan tele szépen gondozott virágokkal, mindig frissen kapált és soha egyetlen szál gaz (feléjük dudva) sincs benne.
A másik, hogy mi az az erő, ami arra hajtja, hogy már erőn felül, az ő korában, napi 8-9 órán keresztül kertészkedjen. Amint fonnyadni lát egy növényt, gondosan kiássa a gyökeréig, hogy kiderüljön, miért szenved? Egyik látogatásomkor is emiatt aggódott, majd megdöbbenten újságolta, hogy 25 pajor (cserebogár lárva) rágta a gyökerét, megszámolta.
Szóval, én nem értettem, miért nem választja néha inkább a békés üldögélést, rádiózást, miért kell mindig csak a kert, reggeltől estig?
Most megtudtam.
Azért nevelt mindig ennyi virágot, hogy a templomba vihesse.
Már évek óta nem tud elgyalogolni oda, a virágokat mégis termeszti. Most elviteti valakivel.
Az én drága nagymamám, aki fiatalkorában is annyira vallásos volt, hogy egyenesen apácának készült, még most is annyi küldetést érez a hite felé, hogy ilyen idősen képes minden percben azért dolgozni, hogy virágot küldhessen az oltárra.
Kertjének hátsó kiskapuja közvetlenül egy rétre vezet, a rét közepén hatalmas fűzfa áll még ma is.
Azon a vidéken az emberek olyan kerítéssel veszik körbe telküket, amin a deszkák arasznyi távolra kerülnek egymástól, hogy teljes belátást kínálhassanak a kertre. És tulajdonképpen ez a lényeg.
Arrafelé mindenkinek fontos, hogy a kertje fulladásig tele legyen virágokkal. Terem ott zöldség, gyümölcs is, de az csak hátul, a ház mögött, kerítéssel elválasztott területen. Az előkertben, ott csak virág. Virágokat ültetnek a kerítés lábához kívülre, a járda mellé, sőt az árokpartra is. Minden hónapban van nyíló virág (jó, télen nemigazán), telis-tele velük az egész város.
Családunkban köztudott, hogy mamikánkat ez a kert tartja még ennyire egészségesen.
Azonban volt két dolog, amit sokáig nem értettem.
Az egyik, hogy – mivel lehajolni már nem tud – hogyan csinálja, hogy a kb. négyszáz négyzetméternyi kertje folyamatosan tele szépen gondozott virágokkal, mindig frissen kapált és soha egyetlen szál gaz (feléjük dudva) sincs benne.
A másik, hogy mi az az erő, ami arra hajtja, hogy már erőn felül, az ő korában, napi 8-9 órán keresztül kertészkedjen. Amint fonnyadni lát egy növényt, gondosan kiássa a gyökeréig, hogy kiderüljön, miért szenved? Egyik látogatásomkor is emiatt aggódott, majd megdöbbenten újságolta, hogy 25 pajor (cserebogár lárva) rágta a gyökerét, megszámolta.
Szóval, én nem értettem, miért nem választja néha inkább a békés üldögélést, rádiózást, miért kell mindig csak a kert, reggeltől estig?
Most megtudtam.
Azért nevelt mindig ennyi virágot, hogy a templomba vihesse.
Már évek óta nem tud elgyalogolni oda, a virágokat mégis termeszti. Most elviteti valakivel.
Az én drága nagymamám, aki fiatalkorában is annyira vallásos volt, hogy egyenesen apácának készült, még most is annyi küldetést érez a hite felé, hogy ilyen idősen képes minden percben azért dolgozni, hogy virágot küldhessen az oltárra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
