A sünkaktuszokról (Echinocactus-fajok) volt a leírás. Botanikus kertekből - a szerencsésebb honfitársaim az eredeti élőhelyükről - ismerhetjük ezeket a növényeket, melyek három méteresre is megnőnek, szélességük eléri az egy métert is, tömegük akár néhány tonna is lehet. Bordáikon sorban ülnek kemény, szúrós töviseik, amik lehetnek fehérek vagy pirosak.
Eddig minden egyértelmű, ezt mindenki tudja.
A többi kaktuszfélénél tovább élnek, életkoruk hatszáz év körüli.
Na ennél a pontnál kerekedett ki a szemem. Hatszáz év!
Egy puha szövetű növény elél hatszáz évig! Elgondoltam, hogy egy most hatszáz éves növény dédnagyanyját akár Krisztus is láthatta volna. De ha jobban belegondolok, akkor vegyük a növényünk 8 generációval ezelőtti rokonát, ami akkor nyitogatta narancssárga virágait, amikor a rabszolgák húzták-vonták a piramisok építőköveit.
Ez a kis növény kiváló stratégiát épített fel magának a hosszú élet eléréséhez: takarékoskodni a tápanyagokkal, remekül alkalmazkodni a sivatagi környezethez, valamint önvédelem millió tüskével.
Valahogy adaptálni kellene ezeket a tulajdonságokat magunkba.
A tüskén még vacillálok.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése