Tegnap megbocsájtottam

Mivel én sem vagyok már mai csirke, ahogy haladok az élettel, kezdem megtapasztalgatni, felfogni egy-egy szokás hatalmát.

Most nem arra gondolok, hogy milyen hasznos hajnali ötkor kelni minden nap (erről valószínű soha nem fogok írni, tapasztalatszerzés hiányában), hanem arról, hogy idővel megértem a mögöttes tartalmat, hogy pl. "fogadd őszinte részvétem" nem csak egy udvarias mondat.

Tegnap is megtapasztaltam valamit, amiről eddig is tudtam az eszemmel, hogy szükséges az egészséges élethez. A megbocsájtást. Azt a fajtát, ami felszabadít és amitől megkönnyebbültem.

Valakivel évek óta nehezteltünk egymásra. Azután tegnap váratlanul találkoztunk az utcán és olyan jó érzéssel beszélgettünk, kíváncsiak voltunk mi történt azóta másikkal.
Eltelt hat év, és közben a harag elszállt. Nem is kellett erről beszélnünk, mert bizonyára mindketten mostanra már magunkban megbocsájtottunk a másiknak.

Maradt a viszontlátás öröme és a lelki béke. Felszabadultság, hogy egyikünk sem cipeli azt a nehéz, sértett dühöt.

Most már tudom, hogy mit jelent az, hogy "bocsáss meg ellenségeidnek".
De azt is tudom, hogy ehhez idő kell.