Szóval, ez bizonyul a legjobb befektetésnek rövid és hosszú távon egyaránt!

Régebb óta kísérletezgetek a kedvességgel és a derűs arcképem (mármint derűsre formált) mutogatásával, ellenreakció kiváltása végett. Meg magam miatt is.

Akkor működik jól, ha az ember lányának sikerül elérnie, hogy belülről fakadjon, és ne csak holmi nyájas, kényszeredett, önmagát leginkább meggyőzni vágyó (ájemhepiverihepi) görcsvigyor üljön ki az arcára.

Tehát este anyuka (ez én vagyok) betér egy közeli multiba (ez pedig a Lidl), ahol mindig áldásos csend honol és nem szívják a kereskedelmi rádiók a maradék energiáját és agyát,- az esetleges férfi olvasók szerint az agyának a helyét,- szóval anyuka betért, hogy családnak vásároljon élelmet. Jól átgondolta és megtervezte vásárlását, mivel pénze jelentős részét már elherdálta bútorra és nyaralásra.

Kasszához tolja gondosan összeválogatott nyersanyagait, amikor is felfedezi, hogy mögé besorakozott az egyik helybeli pénztárosnő, aki vacsoramotyóját próbálja valahogy még kézben tartani. Motyó nagyon szabadulna már szerte-szét.

Anyuka kapva kap az alkalmon és maga elé engedi a pénztárosnőt, aki persze nem akar menni, de hősnőnk (anyuka) meggyőzi, hogy pénztárosnő vele is mindig nagyon kedves volt, úgyhogy végül beadta a derekát.

A történet persze logikusan folytatódik, semmi cécó, a pénztárosnő gyorsan fizet, nagyon megköszöni mosolyogva anyukának, amire is anyuka azt feleli, hogy: A kedvesség mindig nagyon jó befektetés.

Ezek után hősnőnk megállapodik a pénztárosfiúval (ez már egy újabb szereplő), hogy a pénztárosnő (akiről kiderült, hogy Ági), nagyon aranyos, és a p. fiú is imádja, sőt adalék, hogy Ági mindenkivel kedves, de a gyerekekkel végképp. Ezt anyuka is tapasztalta már, ezért engedte előre Ágit - többek között.

Pénztárosfiú elmondta, hogy mostanában már ő is a barátokat gyűjti, nem az ellenségeket, és olyan gyorsan kiderült, hogy mindenki mindenkivel milyen szeretetteljes, hogy ennek kimutatásaként adott 10 Ft borravalót anyukának. Anyuka rájött, hogy a kedvességgel akár még pénzt is lehet keresni, mondjuk egy pénztárnál, vevőként.

Az igaz, hogy ebben a történetben nem volt semmi csattanó, semmi izgalom, semmi titokzatosság, úgyhogy nem is írom tovább, nehogy abba a helyzetbe kerüljek, mint amibe Michael Douglas a Pokoli hétvége című filmben, ahol annyira belemerült a regénye írásába, hogy már a kettőezerhatszáz-valahanyadik oldalt írta, de a történet csak nem akart kibontakozni, mint ahogy az sem, hogy miről szól majd a regény.


U.i.: azért lehetett érezni az energiaáramlást a pénztár körül!!! Biztosan.