Éljen, éljen, ma a munkám több embernek is megtetszett!
Délelőtt nőnapi csokrokat kötöttem egy üzletben, amire a tulajdonos mondta, hogy ez valóban nagyon a kezemre áll. (Főleg a kerek bokréták, így előnyben vagyok a menyasszonyi csokrok terén:))
A másik nagy örömhír, hogy fogadott ez Első Kedves Hozzászólás itthon délután, ebben a blogban. Nagyon köszönöm Zsóka!!! (balra a tartalomban, az "Előkerült a kis csinos" cikk végén)
u.i.: a következő hozzászólások már rögtön láthatóak lesznek, mert kivettem a moderációs szűrést, ami arra volt hivatott, hogy csak az a hozzászólás látszódjon, amit előtte e-mailben megkapok és engedélyezek. De ide úgyis csak jószándékú, kedves emberek írnak, úgyhogy szabad a vásár.
A nem kedvesekkel majd utólag elbánok!!!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csokor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csokor. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. március 5., csütörtök
2009. január 25., vasárnap
A templom mellett történt
Több éve, a templom mellett történt.
Nagy, árnyas tér közepén áll az ötszáz éves templom, ami mellett egyik délután elsétáltam, mikor barátnőmhöz tartottam. Valószínűleg nem abban az időpontban tartottak misét, mert nem voltak az épület körül emberek. Csak egy idős néni jött velem szemben.
Kellemes, nyugodt, amolyan ráérős délután volt. Ahogy a nénivel egymás mellé érünk, megszólít. Kéri, ne haragudjak, de valamit nagyon szeretne nekem elmondani. Nem siettem, elmondta.
Anyák napjára kapott egy virágcsokrot a fiától. Olyan szépet még sohasem kapott, képzeljem el, volt benne kála is, rózsa is, sok-sok szál. Dorgálta a gyermekét, amiért ilyen drága csokrot hozott, de a csokor gyönyörű volt.
A néni még másnap sem tudott betelni a virágok látványával, ezért délután elsétált a templomba és odatette a legszebb virágait az oltárra, a márványvázába. Kevésnek érezte azt, hogy csak egymaga láthassa ezeket a virágokat. Azt mondta, hogy most már mindenki gyönyörködhet benne, annyira szépek, így sokan látják majd.
Kérte, ne haragudjak, amiért feltartott, de nem volt kinek elmesélnie.
Nagyon boldognak tűnt. Nem haragudtam, örültem.
Legalább tíz éve volt, azt a csokrot ugyan nem láttam, de nekem ez az emlék annyira szép, mint amilyennek mások láthatták a néni életének legdrágább virágait, napokon át az oltáron.
Nagy, árnyas tér közepén áll az ötszáz éves templom, ami mellett egyik délután elsétáltam, mikor barátnőmhöz tartottam. Valószínűleg nem abban az időpontban tartottak misét, mert nem voltak az épület körül emberek. Csak egy idős néni jött velem szemben.
Kellemes, nyugodt, amolyan ráérős délután volt. Ahogy a nénivel egymás mellé érünk, megszólít. Kéri, ne haragudjak, de valamit nagyon szeretne nekem elmondani. Nem siettem, elmondta.
Anyák napjára kapott egy virágcsokrot a fiától. Olyan szépet még sohasem kapott, képzeljem el, volt benne kála is, rózsa is, sok-sok szál. Dorgálta a gyermekét, amiért ilyen drága csokrot hozott, de a csokor gyönyörű volt.
A néni még másnap sem tudott betelni a virágok látványával, ezért délután elsétált a templomba és odatette a legszebb virágait az oltárra, a márványvázába. Kevésnek érezte azt, hogy csak egymaga láthassa ezeket a virágokat. Azt mondta, hogy most már mindenki gyönyörködhet benne, annyira szépek, így sokan látják majd.
Kérte, ne haragudjak, amiért feltartott, de nem volt kinek elmesélnie.
Nagyon boldognak tűnt. Nem haragudtam, örültem.
Legalább tíz éve volt, azt a csokrot ugyan nem láttam, de nekem ez az emlék annyira szép, mint amilyennek mások láthatták a néni életének legdrágább virágait, napokon át az oltáron.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
