Gyerekekre is veszélyes növények

Mi szülők ugyan sokfélék vagyunk, különféle nevelési elvekkel, de egyvalamiben biztosan egyetértünk: gyermekünknek a jót szeretnénk.

Jót akar az a szülő is, aki tiltja gyermekét a megtapasztalástól; és a rossztól akarja megvédeni az is, aki megtapasztaltatja, mert így máskor, magától már úgysem próbálja ki a gyerek, hiszen van róla rossz élménye.

Azonban, vannak helyzetek, amivel kapcsolatban a tiltás és óvás szükséges.
Ilyenek a mérgező növények.

Azt mindenki tudja, hogy a vannak veszélyes gombák, de arról, hogy az ártatlannak tűnő, színesen pompázó, olykor fényes zöld levelével díszítő növényeink, mennyire ártóak lehetnek, kevesen tudnak eleget.

Az aktualitásuknak megfelelően kezdem bemutatásukat, így most a tavasziakat.

Itt van mindjárt a hóvirág (Galanthus nivalis). Nem kell megijedni, annyira nem veszélyes, mivel csak a hagymája mérgező, az is enyhén és az ugyebár többnyire bent marad a földben. De azért nem árt tudni.

Begónia.
Cserepesként ilyenkor tél végén is gyakran találkozunk vele, fajtáinak többsége egészen az őszi fagyokig virágzik. Kedvelt szobanövényként már most is megvásárolhatjuk, a meleg beköszöntével a kertbe kiültethető. A begónia nagyon szín- és fajtagazdag, hálás növény.
Levele és hajtása enyhén mérgező hatású, hasmenést, hányást okoz.


Megelőzésre jó módszer, ha a gyermekünk abban a tudatban nő fel, hogy semmilyen bogyót és levelet sem szabad megenni, csak amit anya adott ételként. .:)
Tanítanunk kell őket ezen növények elkerülésére már akkor is, amikor még csak mászni tudnak.

Lakásunkban próbáljuk olyan helyen tartani a virágokat, ahol a kisgyerek nem tudja megközelíteni. Kertben, utcán pedig mindig nekünk, felnőtteknek kell figyelnünk, hiszen a virágágyások, parkok tele vannak szép, ám mérgező növényekkel.

Ha észrevettük, vagy csak gyanakszunk arra, hogy csemeténk mérgező növényt evett, próbáljuk hánytatni, azonnal vigyük orvoshoz, enni ne engedjük, inni is csak vizet esetleg.

Folytatásban legközelebb egy igazán mérgező szépség következik.
(Folytatásban: ciklámen, kankalin, mikulásvirág: klikk ide!)
(Mérgező szobai levéldísznövények: klikk ide!)

A templom mellett történt

Több éve, a templom mellett történt.
Nagy, árnyas tér közepén áll az ötszáz éves templom, ami mellett egyik délután elsétáltam, mikor barátnőmhöz tartottam. Valószínűleg nem abban az időpontban tartottak misét, mert nem voltak az épület körül emberek. Csak egy idős néni jött velem szemben.

Kellemes, nyugodt, amolyan ráérős délután volt. Ahogy a nénivel egymás mellé érünk, megszólít. Kéri, ne haragudjak, de valamit nagyon szeretne nekem elmondani. Nem siettem, elmondta.

Anyák napjára kapott egy virágcsokrot a fiától. Olyan szépet még sohasem kapott, képzeljem el, volt benne kála is, rózsa is, sok-sok szál. Dorgálta a gyermekét, amiért ilyen drága csokrot hozott, de a csokor gyönyörű volt.
A néni még másnap sem tudott betelni a virágok látványával, ezért délután elsétált a templomba és odatette a legszebb virágait az oltárra, a márványvázába. Kevésnek érezte azt, hogy csak egymaga láthassa ezeket a virágokat. Azt mondta, hogy most már mindenki gyönyörködhet benne, annyira szépek, így sokan látják majd.

Kérte, ne haragudjak, amiért feltartott, de nem volt kinek elmesélnie.
Nagyon boldognak tűnt. Nem haragudtam, örültem.

Legalább tíz éve volt, azt a csokrot ugyan nem láttam, de nekem ez az emlék annyira szép, mint amilyennek mások láthatták a néni életének legdrágább virágait, napokon át az oltáron.