Íme Csinos Csiga. Kiszabadult portréja a fényképezőből, úgyhogy már itt színesítheti a bejegyzést.
Szoktam ilyenkor, kora tavasszal készíteni ezzel a csigával kopogtató koszorúkat, nagyon népszerű a vásárlók körében. Ebből még soha nem kellett elraktároznom kész árut, ahogy kikerült az eladási helyére, máris elkelt.
Sikerszéria a javából.
Mostani, áztató esős napjainkra igazán ráfér egy ilyen tavaszi hírnök. Még készül néhány társa is, azután holnap mindannyian indulhatnak a kertészetbe, remélhetőleg a vásárlók legnagyobb örömére. :)
Már figyelem egy ideje ezt a kis bátor, pimasz kedvencemet.
Dacol a téli zord környezettel, mit neki jég, mit neki köd, eső, fagy. Lélegzetvisszafojtva vár. Várja a napsütést, amikor is elérkezik az ő belépője.
Ma elérkezett.
Mint már írtam, figyelem ezt a kis hóvirágot. Múlt héten, amikor napokon át esőzött, a hóvirág szorosan bebugyolálva, még dárdaként fölfelé irányítva tartotta fehér, zárt szirmait. Várt.
Néhány napja, már leeresztette lampionjait, de még zárva tartotta. Várt.
Azután mára megtörtént a csoda. Kisütött a nap, sütött reggeltől egészen estig. A hóvirágok, mindegyike egy vezényszóra cselekedett talán: "oldalsó középtartásba lendít!" És az a három szirom, vízszintes áll, így tartja magát büszkén, pimaszul, vízszintesen, dacolva azzal, hogy jöhet még tél, jöhet még fagy...
Mert ma a föld illatával megtelt a levegő, emberek rajzanak, mindenki sétál, mindenki sütkérezik, nincsenek már szabad padok a járda mellett, most mindenki ráér.
És minden szál hóvirág feszesen tartotta oldalsó középtartásban három bókoló külső leplét. Vakító fehéren, tisztán, egyszerűen. Ragyogott és illatozott.
Ajándékot kaptam ma valakitől, ami teljes meglepetés volt.
Ez ráadásul kettős ajándék, az egyik része az a kettő doboz cseresznyés ízű c vitamin, ami a kisfiamé, mert ő ezt a cseresznyéset szereti. A másik ajándék az enyém volt, a nagy adag feltöltés a lelkembe.
Az történt ugyanis, hogy a közeli patikusnő felhívott, hogy a bizonyos vitamin (tudniillik az a ritka, nehezen beszerezhető cseresznyés) végre megérkezett, és mivel régóta vártam már rá, ezért ez a kettő doboz nekünk ajándék. Mikor tudunk menni?
Szóval én ezt a lelki nagyságot kaptam, csak így váratlanul, ezen a ködös délelőttön. Az én egészségemhez ez kell táplálék-kiegészítőnek (kötőjel, nem kötőjel, egybe, nem egybe???? itt a szabályzat, de ebben még nincs benne ), nem kell nekem rosttabletta meg multibogyó, meg lúgozást elősegítő fortély. Egy jóakarat, egy kicsi önzetlenség, amitől a lelkem csordulásig megtelik még ilyen szürke, szmogos napon is; és már kész a harmónia.
Ekkor hirtelen engem is megfertőzött a vágy. Én is akarok a patikusnőnek ajándékot vinni!
De mit is? Mit is? Ilyenkor már mindenki a tavaszt várja, a gyógyszertár tele virágokkal, élő cserepes virágokkal, láttam nála bedíszített kompozíciókat is. De valami más kell, olyasmi, ami hasonlóan kicsi, kedves, nem hétköznapi, amit máshol nemigen vásárol meg…
És ekkor már tudtam, hogy övé lesz az egyik kis árvácskás kopogtató.
Tavaszi is, szerény is, szép is, vidám is. Nyírfa vesszők összekacskaringózva (ha valakinek jobb szó jut eszébe, írja meg kérem), rajtuk lila, kék, sárga árvácska fejecskék, pici moha, itt-ott pici fehér valami, de az alapot adó nyírfaág még csupasz. Keskeny kis selyemszalagra felerősítve; nagyon szeretem.
Neki is tetszett, bár mondta, hogy nem azért adta a vitamint. Én sem azért adtam.
Csak az élmény kedvéért. Hogy a lelkünket jóllakassuk.
Egy mosollyal több!:)
Bejegyzések
