Eltrehánykodtam egykori kedvesemet, ezt a kis blogot.
Mint valami csapodár, most visszatértem, hogy kitöröljem belőle a félresikerült bejegyzéseimet.
Erre kiderül, hogy a kicsikém még él!!
Sőt, új bejegyzés virít az egyik írásom alatt - igaz, hogy két hónappal ezelőtti, de gondosan leporolgattam és kibiggyesztettem láthatóra!
Jaj, ezek után dehogy hagyom abba, dehogy törlöm, inkább folytatom!
Köszönöm Kedves Névtelen Olvasóm!!! Kérlek, gyere máskor is:)!
(Ez volt, amit megdicsértek!!)
2010. augusztus 18., szerda
2009. december 8., kedd
Gyorsan kivitelezhető
Modern kori cseppkő.
Bárhol, bármikor, 5 perc alatt.
(Értéke vitatható, de az bizonyos, hogy cseppekből áll.)
2009. november 1., vasárnap
Misztikus dolgok, misztikus dolgok
Mindenszentek napja. Kavarog a lelkem.
Frissen gyászolok, hirtelen egy gyertyával több kerül a sírra és - emlékezésképpen - ma az asztalomra.
Nagymamám, ki minden évben gondosan ápolgatta, védte, óvta nevelgette Mindenszentekre krizantémjait (a bizonyos nagyvirágú turnert), hogy a templomot november első napján feldíszíthesse vele; ma, Mindenszentek hajnalán végleg itthagyott bennünket.
Tudom, hogy mindannyian egyszer meghalunk, tudom, hogy már a kilencvenedik évében járt, tudom, hogy most boldog az Ő imádott Istene mellett, de azért nagyon fájdalmas a gyász.
Kisfiúnak ma az esti meseolvasás előtt odaadtam egy tenyérnyi bibliát, amit egy imádságos könyvvel együtt vettem le a polcról. Az imádságos könyvet a ma elvesztett Mamikánktól kaptam még vagy egy évtizede.
Ma elővettem, belelapoztam, kisfiúnak közben az apró bibliát adtam.
Olvasok ott, ahol kinyílt, vigaszra várva.
Olvasok, közben hallok valamit, amit kisfiú csendben duruzsol.
Figyelem, tényleg az amit hallani vélek? ....... "misztikus dolgok, misztikus dolgok..."
Pörgeti a biblia lapjait, közben kántálja öt évesen: misztikus dolgok, misztikus dolgok...
Kérdezem, mit mondasz, milyen dolgok?
Válaszolja: misztikus.
Kérdezem: hol hallottad ezt a szót, honnan tudod?
Mondja: Sehol, csak úgy mondom. Misztikus dolgok....
Sajnos nyáron nagynénémet is temettük. Mikor meghalt, azt követő a percben a falon lévő kicsi Mária kép ráesett.
Misztikus dolgok, misztikus dolgok...
Szentéletű, Istent imádó Nagymamám Mindenszentek napján, a szentek mindegyikének ünnepén halt meg. Édes unokatestvérem mondta, hogy a temetésekor is mindenhol virágok lesznek, mert a temetők ilyenkor telis-tele vannak szép fehér virággal, amiket egész életében szeretett.
Misztikus dolgok, misztikus dolgok...
Frissen gyászolok, hirtelen egy gyertyával több kerül a sírra és - emlékezésképpen - ma az asztalomra.
Nagymamám, ki minden évben gondosan ápolgatta, védte, óvta nevelgette Mindenszentekre krizantémjait (a bizonyos nagyvirágú turnert), hogy a templomot november első napján feldíszíthesse vele; ma, Mindenszentek hajnalán végleg itthagyott bennünket.
Tudom, hogy mindannyian egyszer meghalunk, tudom, hogy már a kilencvenedik évében járt, tudom, hogy most boldog az Ő imádott Istene mellett, de azért nagyon fájdalmas a gyász.
Kisfiúnak ma az esti meseolvasás előtt odaadtam egy tenyérnyi bibliát, amit egy imádságos könyvvel együtt vettem le a polcról. Az imádságos könyvet a ma elvesztett Mamikánktól kaptam még vagy egy évtizede.
Ma elővettem, belelapoztam, kisfiúnak közben az apró bibliát adtam.
Olvasok ott, ahol kinyílt, vigaszra várva.
Olvasok, közben hallok valamit, amit kisfiú csendben duruzsol.
Figyelem, tényleg az amit hallani vélek? ....... "misztikus dolgok, misztikus dolgok..."
Pörgeti a biblia lapjait, közben kántálja öt évesen: misztikus dolgok, misztikus dolgok...
Kérdezem, mit mondasz, milyen dolgok?
Válaszolja: misztikus.
Kérdezem: hol hallottad ezt a szót, honnan tudod?
Mondja: Sehol, csak úgy mondom. Misztikus dolgok....
Sajnos nyáron nagynénémet is temettük. Mikor meghalt, azt követő a percben a falon lévő kicsi Mária kép ráesett.
Misztikus dolgok, misztikus dolgok...
Szentéletű, Istent imádó Nagymamám Mindenszentek napján, a szentek mindegyikének ünnepén halt meg. Édes unokatestvérem mondta, hogy a temetésekor is mindenhol virágok lesznek, mert a temetők ilyenkor telis-tele vannak szép fehér virággal, amiket egész életében szeretett.
Misztikus dolgok, misztikus dolgok...
2009. augusztus 28., péntek
Három is - apró is - lila is - vad is
Mégis annyira tetszett.
Kisfiútól kaptam ezt a három szál virágot egy tóparti sétán.
Úgy tűnik, van némi hajlama a gyűjtögetésre. Vajon kitől örökölhette?
Ráközelítve a zsákmányra:
Kisfiútól kaptam ezt a három szál virágot egy tóparti sétán.
Úgy tűnik, van némi hajlama a gyűjtögetésre. Vajon kitől örökölhette?
Ráközelítve a zsákmányra:
2009. augusztus 27., csütörtök
Mágikus vonzalmam
Már régebb óta mágikusan vonzódom Nigella falatozójához.
Természetesen a sorozat minden részét felvettem videóra - anno - és ez a gyűjtemény csodás recept rossz, borúlátó hangulat elűzésére.
De a ma esti felfedezésem is káprázatos volt.
Az történt, hogy nézegettem mások blogjait, már kigyűjtöttem magamnak néhány kedvencet, mert pl. jól írnak, vagy mert nagyon jók szakmailag, vagy esetleg szemet gyönyörködtető megoldásokat, fotókat használnak.
Így érkeztem - néhány blogon keresztül szörfölgetve - egy kulináris csodára, ami tele van pazar képekkel és hangulatos írásokkal.
És innentől kezdve nem volt megállás.
Rátaláltam rengeteg életvidám és jókedvvel teli emberre, akik szeretnek élni, szeretnek főzni, enni és tele vannak energiával.
Bárki megtalálhatja őket, az én mai felfedezettem (klikk ide) blogján keresztül.
(Remélem nem bánja, hogy belinkeltem, majd ha reklamál, esetleg kiveszem a linket:))
Természetesen a sorozat minden részét felvettem videóra - anno - és ez a gyűjtemény csodás recept rossz, borúlátó hangulat elűzésére.
De a ma esti felfedezésem is káprázatos volt.
Az történt, hogy nézegettem mások blogjait, már kigyűjtöttem magamnak néhány kedvencet, mert pl. jól írnak, vagy mert nagyon jók szakmailag, vagy esetleg szemet gyönyörködtető megoldásokat, fotókat használnak.
Így érkeztem - néhány blogon keresztül szörfölgetve - egy kulináris csodára, ami tele van pazar képekkel és hangulatos írásokkal.
És innentől kezdve nem volt megállás.
Rátaláltam rengeteg életvidám és jókedvvel teli emberre, akik szeretnek élni, szeretnek főzni, enni és tele vannak energiával.
Bárki megtalálhatja őket, az én mai felfedezettem (klikk ide) blogján keresztül.
(Remélem nem bánja, hogy belinkeltem, majd ha reklamál, esetleg kiveszem a linket:))
2009. augusztus 20., csütörtök
Lila szépségem
Tegnap készítettem ezt a szemtelenül romantikus, cseppet sem diszkrét, ellenben finoman elegáns kopogtató koszorút.
Bárki ajtajára ajánlatos, időtálló, évszakoktól független lakásdísz.
(a képre kattintva élesebben láthatod)
És persze nagyon lila. És nagyon hortenzia.
Hogy hogyan készült, azt a galériámban(katt ide) írtam le.
Bárki ajtajára ajánlatos, időtálló, évszakoktól független lakásdísz.
(a képre kattintva élesebben láthatod)És persze nagyon lila. És nagyon hortenzia.
Hogy hogyan készült, azt a galériámban(katt ide) írtam le.
2009. augusztus 19., szerda
2009. augusztus 18., kedd
Fenyőerdő koronáján sétáltam
Soha nem gondoltam volna, hogy egy egész erdőnyi fenyőfa koronáján keresztül fogok gázolni, - bármily szúrós élmény volt is.
Tavaly egy kirándulás során rátaláltunk egy príma toboz-lelőhelyre, egy szép fenyőerdőre, ahonnan egy valamirevaló virágkötő begyűjtheti az őszre szükséges toboz-mennyiségét.
Vártuk a tavaszt, hogy a tobozok már a földre hulljanak, ezért egy meleg májusi napon beültünk az autóba, majd háromnegyed óra múlva megérkeztünk a helyszínre.
Az erdőbe kellett volna érkeznünk, de nem találtuk.
Főút stimmel, bekötőút stimmel, homokdombok megvannak, az erdőnek is itt kellene valahol lennie...., idegenül hat az útmenti fakó, száraz, idomtalan bozótos, ami mellett haladunk.
Ekkor férj felocsúdik: kivágták az erdőt.
Morbid: utazunk negyven kilométert, biztosra menve egy csomagtartónyi kellék beszerzésére egy kellemes családi kirándulás keretében, és valóban az erdőt, melyről a tobozaim lepotyogtak volna, már hónapokkal előtte kivágták.
A fák lombkoronája méltatlanul földre taszítva, törzsük kitermelve. Tobozok a tűvé aszalódott levelek között összeroncsolódva.
Nem kell rosszra gondolni, valószínűleg nem történt bűncselekmény, egyszerűen a tulajdonos hasznosította a hasznosíthatót, és az öreg erdeje helyett újat telepít.
Leltár: használható toboz csak néhány darab, holdbéli helyszínen tett séta 1 óra, különös családi kirándulás 1 délután.
Emlékezetes és érdekes élmény volt, valaki azonban ennél többet is elkönyvelhet, íme:
Nem ment kárba a mosópor.
Tavaly egy kirándulás során rátaláltunk egy príma toboz-lelőhelyre, egy szép fenyőerdőre, ahonnan egy valamirevaló virágkötő begyűjtheti az őszre szükséges toboz-mennyiségét.
Vártuk a tavaszt, hogy a tobozok már a földre hulljanak, ezért egy meleg májusi napon beültünk az autóba, majd háromnegyed óra múlva megérkeztünk a helyszínre.
Az erdőbe kellett volna érkeznünk, de nem találtuk.
Főút stimmel, bekötőút stimmel, homokdombok megvannak, az erdőnek is itt kellene valahol lennie...., idegenül hat az útmenti fakó, száraz, idomtalan bozótos, ami mellett haladunk.
Ekkor férj felocsúdik: kivágták az erdőt.
Morbid: utazunk negyven kilométert, biztosra menve egy csomagtartónyi kellék beszerzésére egy kellemes családi kirándulás keretében, és valóban az erdőt, melyről a tobozaim lepotyogtak volna, már hónapokkal előtte kivágták.
A fák lombkoronája méltatlanul földre taszítva, törzsük kitermelve. Tobozok a tűvé aszalódott levelek között összeroncsolódva.
Nem kell rosszra gondolni, valószínűleg nem történt bűncselekmény, egyszerűen a tulajdonos hasznosította a hasznosíthatót, és az öreg erdeje helyett újat telepít.
Leltár: használható toboz csak néhány darab, holdbéli helyszínen tett séta 1 óra, különös családi kirándulás 1 délután.
Emlékezetes és érdekes élmény volt, valaki azonban ennél többet is elkönyvelhet, íme:
Nem ment kárba a mosópor.
2009. július 21., kedd
Mappába a sablonokkal
Na, ez nagyon vagányan hangozhatna (hiszen mit nekem betokosodott sémák, sablonok, sokszor lefutott körök, kitaposott utak, stb.) ha nem lenne igaz. De igaz.
Az történt ugyanis, hogy az én legújabban kapott nagy családom, a gyermekem óvodája, élén kedvenc óvónőimmel és szintén kedvenc dajkanénikkel változáson megy át.
Jó, tudom, hogy minden és mindenki változik, de az egyik kedvenc, az aranykezű dajkanénink nyugdíjba megy. Ennek senki sem tudott örülni.
Egész évben próbáltam mindenféle csábító mondatokkal maradásra bírni, de a törvény az törvény, mindennek vége lesz egyszer - mondta ő. (persze, Neki eszébe sem jutott átvakarászni a születési dátumát a személyiben - sajnos :)
Említettem, hogy aranykeze van. A kreatívkodás minden válfaját - beleértve az legújabb, trendi kézműveskedéseket is - képes pillanatok alatt tökéletes színvonalon elkészíteni.
Ilyen búcsúra készülve az ember szeretne ajándékkal kedveskedni, de most a huszadik pohárkészlettel? Vagy vázával? Vagy mégis mivel, ami nem egy újabb porfogót képviselne lakásában?
És akkor eszembe jutott az, amiről tudtam, hogy kevés van neki. Olyan "füles" mappából, amibe a sablonjait tartja. Egyszer nagyon megörült egy nagy kötegnek, amit az óvodába bevittünk.
Úgyhogy ajándékba elkésztettem neki ezt a sablontartó mappát:
Ilyen kívülről:
Ilyen belülről (ezt kisfiú rajzolta):
Ilyenek a füles papírjai:
És ilyen hátulról:
Ez azért már nekem is tényleg tetszett.
Az történt ugyanis, hogy az én legújabban kapott nagy családom, a gyermekem óvodája, élén kedvenc óvónőimmel és szintén kedvenc dajkanénikkel változáson megy át.
Jó, tudom, hogy minden és mindenki változik, de az egyik kedvenc, az aranykezű dajkanénink nyugdíjba megy. Ennek senki sem tudott örülni.
Egész évben próbáltam mindenféle csábító mondatokkal maradásra bírni, de a törvény az törvény, mindennek vége lesz egyszer - mondta ő. (persze, Neki eszébe sem jutott átvakarászni a születési dátumát a személyiben - sajnos :)
Említettem, hogy aranykeze van. A kreatívkodás minden válfaját - beleértve az legújabb, trendi kézműveskedéseket is - képes pillanatok alatt tökéletes színvonalon elkészíteni.
Ilyen búcsúra készülve az ember szeretne ajándékkal kedveskedni, de most a huszadik pohárkészlettel? Vagy vázával? Vagy mégis mivel, ami nem egy újabb porfogót képviselne lakásában?
És akkor eszembe jutott az, amiről tudtam, hogy kevés van neki. Olyan "füles" mappából, amibe a sablonjait tartja. Egyszer nagyon megörült egy nagy kötegnek, amit az óvodába bevittünk.
Úgyhogy ajándékba elkésztettem neki ezt a sablontartó mappát:
Ilyen kívülről:
Ilyen belülről (ezt kisfiú rajzolta):
Ilyenek a füles papírjai:
És ilyen hátulról:
Ez azért már nekem is tényleg tetszett.
2009. július 17., péntek
Készüljetek, mert bámulatos lesz!
Ezt a mondatot az imént hallottam Ormányos Olivértől.
Az most itt lényegtelen, hogy ki is az Ormányos család ezen sarja, hiszen akinek gyermeke van - és néha igénybe veszi elektromos gyermekfelügyelője előnyeit - úgyis ismeri a televízióból.
Inkább az lényeges, ami ezzel a mondattal kapcsolatban eszembe jutott.
Rólunk, nőkről van szó.
Van úgy, hogy az ember már negyvenegynehány évesen nem tűnik tizenhatnak.
Van úgy, hogy néhányan még annak látszónak érzik magukat; van, hogy néhányan titokzatos módon visszafiatalítják testüket, vagy esetleg átvakargatják okmányaikon a születési évszámukat.
És akad, aki úgy él, ahogy a Jó Isten megteremtette, asszonyosan, nem dacolva a centiméterekkel és őszülő hajszálakkal. Aki vállalva korát, sziluettjét, elégedetten kiáll az emberek elé, mert tudja, hogy neki van olyan varázsa így is, amitől egy csábító mosolyú, helyes, befutott, közismert férfiideálnak is szó szerint fennakad a szemöldöke.
Szép, szabályos plázacicák, felköthetitek a gatyátokat!
Megjegyzés: ehhez az íráshoz eredetileg egy másik videó volt feltöltve, csak annak a beágyazását időközben korlátozta a feltöltő. Az eredeti videót ide kattintva láthatod.
Az most itt lényegtelen, hogy ki is az Ormányos család ezen sarja, hiszen akinek gyermeke van - és néha igénybe veszi elektromos gyermekfelügyelője előnyeit - úgyis ismeri a televízióból.
Inkább az lényeges, ami ezzel a mondattal kapcsolatban eszembe jutott.
Rólunk, nőkről van szó.
Van úgy, hogy az ember már negyvenegynehány évesen nem tűnik tizenhatnak.
Van úgy, hogy néhányan még annak látszónak érzik magukat; van, hogy néhányan titokzatos módon visszafiatalítják testüket, vagy esetleg átvakargatják okmányaikon a születési évszámukat.
És akad, aki úgy él, ahogy a Jó Isten megteremtette, asszonyosan, nem dacolva a centiméterekkel és őszülő hajszálakkal. Aki vállalva korát, sziluettjét, elégedetten kiáll az emberek elé, mert tudja, hogy neki van olyan varázsa így is, amitől egy csábító mosolyú, helyes, befutott, közismert férfiideálnak is szó szerint fennakad a szemöldöke.
Szép, szabályos plázacicák, felköthetitek a gatyátokat!
Megjegyzés: ehhez az íráshoz eredetileg egy másik videó volt feltöltve, csak annak a beágyazását időközben korlátozta a feltöltő. Az eredeti videót ide kattintva láthatod.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
