Disznóságról

Ez a bejegyzésem kifejezetten azoknak válhat hasznára, akik így télvíz idején, követve a praktikus hagyományokat, disznóvágásra adják fejüket. Bocsánat, a disznó fejét.

Aki bennfentes ebben a dologban, az tudja, hogy az áldozat kétféle helyszínről kerülhet a vesztőhelyre: vagy helyből, az udvari ólból; vagy mások udvarából, óljából.
Ez utóbbi esetben a hízót el kell valahogy juttatni a tor helyszínére, ilyenkor átterelgetik saját lábán, vagy egy ketrec jellegű utánfutóval átszállítják.

Örömmel tudatom, hogy sikerült felfedezni egy harmadik lehetőséget is a kiszemelt állat költöztetésére. Az alábbi fotó szemlélteti, hogy miként viheti disznaját az, aki messze lakik, viszont nincs ketreces utánfutója. Nagyon biztonságos!!

Hűséges feleség furcsa történe

Ez az eset tulajdonképpen nem is igazán rendkívüli, inkább a technika ördögének műve.

Történt ugyanis, hogy egy szép nap délutánján, éppen a játszótéren ért a mobiltelefon jelzése: sms érkezett. Kinyitom, olvasom. Újra olvasom. Nézek magam elé.

Kiüresedett az agyam. Ilyen üzenetre nem számítottam. Semmi bankértesítés, semmi családi dolog, semmi gyerekprogram egyeztetés.

A szöveg egyszerűen ennyi: „És szeretsz még? Mert én igen, nem tudlak elfelejteni.”

Aláírás nincs.

Hirtelen egész kellemessé vált a tudat, hogy valakiben valamikor ilyen felejthetetlen nyomokat hagytam, hogy – legalább – egy évtized távlatából ilyen kedvesen, ám névtelenül felbukkan. Mivel évek óta férjnél vagyok és ugye holtodiglan-holtomiglan, ez valami nagyon antik érzelmi kötelék lehet? Valaki leporolhatta a múltját? De ki lehet az? A telefon nem azonosítja, ezt a számot nem ismerem.

Gondoltam, hogy ez az őszinte szerelmi vallomás válaszért kiált, de mivel nem volt ötletem arra, ugyan ki lehet, így nem tudtam milyen hangvételben tudassam vele, hogy én már nem. Gonoszul hagytam saját levében forrni estig, majd miután hazaértünk, megnéztem az internet tudakozóban, nyilvántartott-e a szám. Igen. Megvan a név, a rejtély megoldódott.

Rögtön választ írtam, elküldtem: „ ??? Bizonyára egy eltévedt üzenet volt, Kedves Ismeretlen.”

A feladónak még a nevét sem hallottam soha, nemhogy valaha szerethettem volna. Órákon keresztül hiába várta néhai kedvese válaszát. Bizonyára nem merült fel benne, hogy a hallgatás oka az a két milliméternyi távolság, ami két billentyűt elválaszt a mobilon. Két milliméter a barátnője és én közöttem, a mai világunkban, ennyi egy maroknyi ketyerén.

Este vacsoránál elszórakoztattam a ház urát romantikus kicsapongásom történetével, zaftos részletekkel nem tudtam szolgálni.

Azóta már nem írt az ismeretlen, bizonyára beletörődött, hogy én már nem szeretem.

Elöljáróban megírom, hogy a következő bejegyzésem már igazi disznóságról fog szólni!

Hogyan kerülhet ki a virághagyma a földből?

Sokaknak gondot okoz, hogy a virághagymák némelyikét érdemes pár évente felszedni, pihentetni és újra elültetni, különválasztva a sarjhagymáktól.
Ezt szigorúan csak akkor szabad elvégezni, ha már a növény megerősödött az évek alatt, kinőtte és kimerítette táptalaját.




Előző bejegyzésemben írtam, miként lehet magokat veteményezni, most hát megírom, hogyan lehet a virághagymákat könnyedén kicsalogatni a földből. Nem kell azon töprengeni vagy tízéves ültetési térképet tanulmányozni, fotókat böngészni, hogy kitaláljuk, merre gurulgatott el a virághagyma a föld alatt, a folytonos kapálgatások közben.
(Ugye mindenki folyton kapál! Ne lezserkedjünk, bő termést várunk!)

Az persze egyértelmű, hogy ott, ahol vélhetően a virághagymáink vannak – óh, azok a hóvirágok, gyöngyikék, nárciszok, jácintok, tulipánok – nem engedjük játszani gyermekünket.

Azonban mikor kicsikénk már önállóan is eljátszadozik a kertben, - hagyhatjuk neki, hiszen a konyhából minden mozdulatát látjuk – kutató kíváncsiságának engedve, akár öt perc alatt is felszínre hozza az addig sötét rejtekükön nyugvó virághagymákat.

terepszemle

Felocsúdásunk után közösen ismét újra elültetjük, közben megbeszéljük, milyen jó az, hogy ott lakhatnak. Virághagyma újból a helyén, igaz a termés a következő évben satnya lesz, de majdcsak megkapaszkodik újból.
Kisgyerek gyarapodott természettudományi ismeretekkel, ennyi áldozatot tulajdonképpen meg is lehet hozni. Minden OK.

együttes visszaültetés

És akkor, másnap reggelre a kutya kikaparja az összes frissen visszaültetett, porhanyós földdel betakargatott virághagymát.
Gödör a virágoskertben, föld szerte szét a járdán. Virághagymák itt is, ott is vegyesen, spontán összevisszaságban.

a tettes fülön csípése, de ez a virágokon már nem segít

Na most, kertész legyen a talpán, aki ekkor kitalálja, hogy melyik hagyma milyen növényé?! És persze az eredeti helyére teljesen felesleges visszaültetni, mivel kutyus újból feltárja.

A fenti módszer virághagyma-állományunk frissítésére és a kert látványtervének megújítására kifejezetten ajánlott szülés előtt álló kismamáknak, valamint derékfájós nagymamáknak. Nagyon hatékony!!!!

Hogyan kerülhet a kapormag a földbe

Hogyan kerülhet a kapormag a földbe?

Piros ásóval.

Persze azért nem ennyire egyszerű. Ha bő termést várunk, elengedhetetlenül szükségesek bizonyos előkészületek: szakirodalmat tanulmányozni (1. kép), felmérni a kert fekvését, a napsugarak dőlésszögét. Megfigyelni a domborzati és talajviszonyokat (2. kép).

Ezután lehet kiválasztani a parcellát és ásni. A pirossal (3-4. kép). Ha elég mély a barázda beleszórni a magot (5. kép). Betakarni földdel, majd meglocsolni.

Most már lehet várni a bő termést.

Még valami:

Többnyire érdemes előtte megtrágyázni a földet. Elég évente, a vetési szezonok között. Nem írtam bele külön a listába, mert nálunk ez megoldott, a kerti mindenesünk (a rövid szőrű, foxi jellegű) buzgón, felkérés nélkül, gondosan - nehogy kimaradjon egy tenyérnyi terület sem -, folyamatosan elvégzi. Ráadásul friss, szerves anyaggal. Semmi műtrágya!

Angyalok sötétben

Tudom, hogy nekem is van védőangyalom, érzem.
Nagyon gondos kis teremtés, a nehéz helyzetekben határozottan kiránt a bajból. Egyébként megsegít, terelget, angyali sugallatokat küld, de ha igazi baj van - és én nem reagálok -, akkor drasztikusan kiránt. Szerintem ezek a tipikus „biztos nem véletlenül” történt esetek. Hálás vagyok érte nagyon.

Most be fogom dobozolni tíz hónapig tartó sötét papírbörtönükbe a karácsonyi angyalkás kellékeimet. Sajnos meg kell tennem, mivel sokan vannak és nem mindegyikük került fel az eladásra készített kopogtató koszorúkra; ami itthon maradt, raktárba megy. Így tiszták maradnak és el sem kallódhatnak.

Miért csak karácsonykor vesszük körbe magukat angyalokkal? Hiszen minden nap szükségünk van rájuk. Persze, tudom Valentinkor is előszedjük az Ámorokat, azért, hogy nyilaikkal odahassanak annak a valakinek.





Néhány angyalka mégis maradt a szobákban. Majd leporolom időnként őket.

A templom mellett történt

Több éve, a templom mellett történt.
Nagy, árnyas tér közepén áll az ötszáz éves templom, ami mellett egyik délután elsétáltam, mikor barátnőmhöz tartottam. Valószínűleg nem abban az időpontban tartottak misét, mert nem voltak az épület körül emberek. Csak egy idős néni jött velem szemben.

Kellemes, nyugodt, amolyan ráérős délután volt. Ahogy a nénivel egymás mellé érünk, megszólít. Kéri, ne haragudjak, de valamit nagyon szeretne nekem elmondani. Nem siettem, elmondta.

Anyák napjára kapott egy virágcsokrot a fiától. Olyan szépet még sohasem kapott, képzeljem el, volt benne kála is, rózsa is, sok-sok szál. Dorgálta a gyermekét, amiért ilyen drága csokrot hozott, de a csokor gyönyörű volt.
A néni még másnap sem tudott betelni a virágok látványával, ezért délután elsétált a templomba és odatette a legszebb virágait az oltárra, a márványvázába. Kevésnek érezte azt, hogy csak egymaga láthassa ezeket a virágokat. Azt mondta, hogy most már mindenki gyönyörködhet benne, annyira szépek, így sokan látják majd.

Kérte, ne haragudjak, amiért feltartott, de nem volt kinek elmesélnie.
Nagyon boldognak tűnt. Nem haragudtam, örültem.

Legalább tíz éve volt, azt a csokrot ugyan nem láttam, de nekem ez az emlék annyira szép, mint amilyennek mások láthatták a néni életének legdrágább virágait, napokon át az oltáron.

Ajándék cseresznyés

Ajándékot kaptam ma valakitől, ami teljes meglepetés volt.

Ez ráadásul kettős ajándék, az egyik része az a kettő doboz cseresznyés ízű c vitamin, ami a kisfiamé, mert ő ezt a cseresznyéset szereti. A másik ajándék az enyém volt, a nagy adag feltöltés a lelkembe.

Az történt ugyanis, hogy a közeli patikusnő felhívott, hogy a bizonyos vitamin (tudniillik az a ritka, nehezen beszerezhető cseresznyés) végre megérkezett, és mivel régóta vártam már rá, ezért ez a kettő doboz nekünk ajándék. Mikor tudunk menni?

Szóval én ezt a lelki nagyságot kaptam, csak így váratlanul, ezen a ködös délelőttön. Az én egészségemhez ez kell táplálék-kiegészítőnek (kötőjel, nem kötőjel, egybe, nem egybe???? itt a szabályzat, de ebben még nincs benne ), nem kell nekem rosttabletta meg multibogyó, meg lúgozást elősegítő fortély. Egy jóakarat, egy kicsi önzetlenség, amitől a lelkem csordulásig megtelik még ilyen szürke, szmogos napon is; és már kész a harmónia.

Ekkor hirtelen engem is megfertőzött a vágy. Én is akarok a patikusnőnek ajándékot vinni!

De mit is? Mit is? Ilyenkor már mindenki a tavaszt várja, a gyógyszertár tele virágokkal, élő cserepes virágokkal, láttam nála bedíszített kompozíciókat is. De valami más kell, olyasmi, ami hasonlóan kicsi, kedves, nem hétköznapi, amit máshol nemigen vásárol meg…

És ekkor már tudtam, hogy övé lesz az egyik kis árvácskás kopogtató.

Tavaszi is, szerény is, szép is, vidám is. Nyírfa vesszők összekacskaringózva (ha valakinek jobb szó jut eszébe, írja meg kérem), rajtuk lila, kék, sárga árvácska fejecskék, pici moha, itt-ott pici fehér valami, de az alapot adó nyírfaág még csupasz. Keskeny kis selyemszalagra felerősítve; nagyon szeretem.

Neki is tetszett, bár mondta, hogy nem azért adta a vitamint. Én sem azért adtam.

Csak az élmény kedvéért. Hogy a lelkünket jóllakassuk.

januári kertészkedés

Még javában január van, de mégis tavaszi ez a nap.

Kisfiam mondja, hogy tavaszostél van. Mármint a Pingvin szerint, az a legdrágább neki.

Azt is mondta, hogy kertészkedni kellene. Most.(?) Most sajnos nem lehet, pedig azt igazán szeretem, a virágokkal jóban vagyok. Kötöm őket csokorba, kerek bokrétába, koszorúba. Mikor milyet szeretnének az emberek…

nekem a legdrágább

A menyasszony kezében a legszebb a virág? Vagy a kislány hajában, aki felcsipegette a lehullott szirmokat és az anyukája a fürtjei közé tűzte?

Vagy az a legszebb, amikor egy rózsabokor kicsi bíbor virágai izzanak egy építkezési telken a régi házromok között?

Vagy a legkedvesebb, az a kis kerek sárga pitypang, amit a gyermekem sétálgatás közben szedeget nekem?

neki a legdrágább

ha ma kertészkednénk, akkor holnap ez lenne:

vagy ez jönne, és akkor a narancssárga már nem lenne:

de, ha ez jönne, a csúszósnak nagyon kellene sietnie....