Szóval, ez bizonyul a legjobb befektetésnek rövid és hosszú távon egyaránt!

Régebb óta kísérletezgetek a kedvességgel és a derűs arcképem (mármint derűsre formált) mutogatásával, ellenreakció kiváltása végett. Meg magam miatt is.

Akkor működik jól, ha az ember lányának sikerül elérnie, hogy belülről fakadjon, és ne csak holmi nyájas, kényszeredett, önmagát leginkább meggyőzni vágyó (ájemhepiverihepi) görcsvigyor üljön ki az arcára.

Tehát este anyuka (ez én vagyok) betér egy közeli multiba (ez pedig a Lidl), ahol mindig áldásos csend honol és nem szívják a kereskedelmi rádiók a maradék energiáját és agyát,- az esetleges férfi olvasók szerint az agyának a helyét,- szóval anyuka betért, hogy családnak vásároljon élelmet. Jól átgondolta és megtervezte vásárlását, mivel pénze jelentős részét már elherdálta bútorra és nyaralásra.

Kasszához tolja gondosan összeválogatott nyersanyagait, amikor is felfedezi, hogy mögé besorakozott az egyik helybeli pénztárosnő, aki vacsoramotyóját próbálja valahogy még kézben tartani. Motyó nagyon szabadulna már szerte-szét.

Anyuka kapva kap az alkalmon és maga elé engedi a pénztárosnőt, aki persze nem akar menni, de hősnőnk (anyuka) meggyőzi, hogy pénztárosnő vele is mindig nagyon kedves volt, úgyhogy végül beadta a derekát.

A történet persze logikusan folytatódik, semmi cécó, a pénztárosnő gyorsan fizet, nagyon megköszöni mosolyogva anyukának, amire is anyuka azt feleli, hogy: A kedvesség mindig nagyon jó befektetés.

Ezek után hősnőnk megállapodik a pénztárosfiúval (ez már egy újabb szereplő), hogy a pénztárosnő (akiről kiderült, hogy Ági), nagyon aranyos, és a p. fiú is imádja, sőt adalék, hogy Ági mindenkivel kedves, de a gyerekekkel végképp. Ezt anyuka is tapasztalta már, ezért engedte előre Ágit - többek között.

Pénztárosfiú elmondta, hogy mostanában már ő is a barátokat gyűjti, nem az ellenségeket, és olyan gyorsan kiderült, hogy mindenki mindenkivel milyen szeretetteljes, hogy ennek kimutatásaként adott 10 Ft borravalót anyukának. Anyuka rájött, hogy a kedvességgel akár még pénzt is lehet keresni, mondjuk egy pénztárnál, vevőként.

Az igaz, hogy ebben a történetben nem volt semmi csattanó, semmi izgalom, semmi titokzatosság, úgyhogy nem is írom tovább, nehogy abba a helyzetbe kerüljek, mint amibe Michael Douglas a Pokoli hétvége című filmben, ahol annyira belemerült a regénye írásába, hogy már a kettőezerhatszáz-valahanyadik oldalt írta, de a történet csak nem akart kibontakozni, mint ahogy az sem, hogy miről szól majd a regény.


U.i.: azért lehetett érezni az energiaáramlást a pénztár körül!!! Biztosan.

Újraélesztési kísérlet 1. Befújás, szívmasszázs

Eltrehánykodtam egykori kedvesemet, ezt a kis blogot.

Mint valami csapodár, most visszatértem, hogy kitöröljem belőle a félresikerült bejegyzéseimet.

Erre kiderül, hogy a kicsikém még él!!

Sőt, új bejegyzés virít az egyik írásom alatt - igaz, hogy két hónappal ezelőtti, de gondosan leporolgattam és kibiggyesztettem láthatóra!

Jaj, ezek után dehogy hagyom abba, dehogy törlöm, inkább folytatom!

Köszönöm Kedves Névtelen Olvasóm!!! Kérlek, gyere máskor is:)!
(Ez volt, amit megdicsértek!!)

Gyorsan kivitelezhető

Modern kori cseppkő.

Bárhol, bármikor, 5 perc alatt.
(Értéke vitatható, de az bizonyos, hogy cseppekből áll.)

Misztikus dolgok, misztikus dolgok

Mindenszentek napja. Kavarog a lelkem.
Frissen gyászolok, hirtelen egy gyertyával több kerül a sírra és - emlékezésképpen - ma az asztalomra.
Nagymamám, ki minden évben gondosan ápolgatta, védte, óvta nevelgette Mindenszentekre krizantémjait (a bizonyos nagyvirágú turnert), hogy a templomot november első napján feldíszíthesse vele; ma, Mindenszentek hajnalán végleg itthagyott bennünket.

Tudom, hogy mindannyian egyszer meghalunk, tudom, hogy már a kilencvenedik évében járt, tudom, hogy most boldog az Ő imádott Istene mellett, de azért nagyon fájdalmas a gyász.

Kisfiúnak ma az esti meseolvasás előtt odaadtam egy tenyérnyi bibliát, amit egy imádságos könyvvel együtt vettem le a polcról. Az imádságos könyvet a ma elvesztett Mamikánktól kaptam még vagy egy évtizede.
Ma elővettem, belelapoztam, kisfiúnak közben az apró bibliát adtam.

Olvasok ott, ahol kinyílt, vigaszra várva.
Olvasok, közben hallok valamit, amit kisfiú csendben duruzsol.
Figyelem, tényleg az amit hallani vélek? ....... "misztikus dolgok, misztikus dolgok..."
Pörgeti a biblia lapjait, közben kántálja öt évesen: misztikus dolgok, misztikus dolgok...

Kérdezem, mit mondasz, milyen dolgok?
Válaszolja: misztikus.
Kérdezem: hol hallottad ezt a szót, honnan tudod?
Mondja: Sehol, csak úgy mondom. Misztikus dolgok....

Sajnos nyáron nagynénémet is temettük. Mikor meghalt, azt követő a percben a falon lévő kicsi Mária kép ráesett.

Misztikus dolgok, misztikus dolgok...

Szentéletű, Istent imádó Nagymamám Mindenszentek napján, a szentek mindegyikének ünnepén halt meg. Édes unokatestvérem mondta, hogy a temetésekor is mindenhol virágok lesznek, mert a temetők ilyenkor telis-tele vannak szép fehér virággal, amiket egész életében szeretett.

Misztikus dolgok, misztikus dolgok...

Három is - apró is - lila is - vad is

Mégis annyira tetszett.
Kisfiútól kaptam ezt a három szál virágot egy tóparti sétán.


Úgy tűnik, van némi hajlama a gyűjtögetésre. Vajon kitől örökölhette?


Ráközelítve a zsákmányra:

Mágikus vonzalmam

Már régebb óta mágikusan vonzódom Nigella falatozójához.
Természetesen a sorozat minden részét felvettem videóra - anno - és ez a gyűjtemény csodás recept rossz, borúlátó hangulat elűzésére.

De a ma esti felfedezésem is káprázatos volt.

Az történt, hogy nézegettem mások blogjait, már kigyűjtöttem magamnak néhány kedvencet, mert pl. jól írnak, vagy mert nagyon jók szakmailag, vagy esetleg szemet gyönyörködtető megoldásokat, fotókat használnak.

Így érkeztem - néhány blogon keresztül szörfölgetve - egy kulináris csodára, ami tele van pazar képekkel és hangulatos írásokkal.
És innentől kezdve nem volt megállás.
Rátaláltam rengeteg életvidám és jókedvvel teli emberre, akik szeretnek élni, szeretnek főzni, enni és tele vannak energiával.

Bárki megtalálhatja őket, az én mai felfedezettem (klikk ide) blogján keresztül.
(Remélem nem bánja, hogy belinkeltem, majd ha reklamál, esetleg kiveszem a linket:))

Lila szépségem

Tegnap készítettem ezt a szemtelenül romantikus, cseppet sem diszkrét, ellenben finoman elegáns kopogtató koszorút.
Bárki ajtajára ajánlatos, időtálló, évszakoktól független lakásdísz.

(a képre kattintva élesebben láthatod)

És persze nagyon lila. És nagyon hortenzia.
Hogy hogyan készült, azt a galériámban(katt ide) írtam le.

Ha már egyszer nyár

Már csak 12 nap van hátra a nyárból, de ki érdekel, hiszen még süt a nap!!!

Fenyőerdő koronáján sétáltam

Soha nem gondoltam volna, hogy egy egész erdőnyi fenyőfa koronáján keresztül fogok gázolni, - bármily szúrós élmény volt is.

Tavaly egy kirándulás során rátaláltunk egy príma toboz-lelőhelyre, egy szép fenyőerdőre, ahonnan egy valamirevaló virágkötő begyűjtheti az őszre szükséges toboz-mennyiségét.

Vártuk a tavaszt, hogy a tobozok már a földre hulljanak, ezért egy meleg májusi napon beültünk az autóba, majd háromnegyed óra múlva megérkeztünk a helyszínre.

Az erdőbe kellett volna érkeznünk, de nem találtuk.
Főút stimmel, bekötőút stimmel, homokdombok megvannak, az erdőnek is itt kellene valahol lennie...., idegenül hat az útmenti fakó, száraz, idomtalan bozótos, ami mellett haladunk.


Ekkor férj felocsúdik: kivágták az erdőt.

Morbid: utazunk negyven kilométert, biztosra menve egy csomagtartónyi kellék beszerzésére egy kellemes családi kirándulás keretében, és valóban az erdőt, melyről a tobozaim lepotyogtak volna, már hónapokkal előtte kivágták.

A fák lombkoronája méltatlanul földre taszítva, törzsük kitermelve. Tobozok a tűvé aszalódott levelek között összeroncsolódva.

Nem kell rosszra gondolni, valószínűleg nem történt bűncselekmény, egyszerűen a tulajdonos hasznosította a hasznosíthatót, és az öreg erdeje helyett újat telepít.

Leltár: használható toboz csak néhány darab, holdbéli helyszínen tett séta 1 óra, különös családi kirándulás 1 délután.

Emlékezetes és érdekes élmény volt, valaki azonban ennél többet is elkönyvelhet, íme:



Nem ment kárba a mosópor.

Mappába a sablonokkal

Na, ez nagyon vagányan hangozhatna (hiszen mit nekem betokosodott sémák, sablonok, sokszor lefutott körök, kitaposott utak, stb.) ha nem lenne igaz. De igaz.

Az történt ugyanis, hogy az én legújabban kapott nagy családom, a gyermekem óvodája, élén kedvenc óvónőimmel és szintén kedvenc dajkanénikkel változáson megy át.
Jó, tudom, hogy minden és mindenki változik, de az egyik kedvenc, az aranykezű dajkanénink nyugdíjba megy. Ennek senki sem tudott örülni.

Egész évben próbáltam mindenféle csábító mondatokkal maradásra bírni, de a törvény az törvény, mindennek vége lesz egyszer - mondta ő. (persze, Neki eszébe sem jutott átvakarászni a születési dátumát a személyiben - sajnos :)

Említettem, hogy aranykeze van. A kreatívkodás minden válfaját - beleértve az legújabb, trendi kézműveskedéseket is - képes pillanatok alatt tökéletes színvonalon elkészíteni.

Ilyen búcsúra készülve az ember szeretne ajándékkal kedveskedni, de most a huszadik pohárkészlettel? Vagy vázával? Vagy mégis mivel, ami nem egy újabb porfogót képviselne lakásában?

És akkor eszembe jutott az, amiről tudtam, hogy kevés van neki. Olyan "füles" mappából, amibe a sablonjait tartja. Egyszer nagyon megörült egy nagy kötegnek, amit az óvodába bevittünk.

Úgyhogy ajándékba elkésztettem neki ezt a sablontartó mappát:

Ilyen kívülről:

Ilyen belülről (ezt kisfiú rajzolta):

Ilyenek a füles papírjai:

És ilyen hátulról:


Ez azért már nekem is tényleg tetszett.